Meglehetősen negatív hullámok vonultak végig az állampapírpiacon az elmúlt hetekben, s a legtöbb új hír sokkal inkább ad okot pesszimizmusra, mint optimizmusra. A befektetők óvatosak tehát a vásárlásokkal, a kereslet a rövid futamidejű instrumentumok felé irányul. Valószínűleg ezzel, s nem a mai kamatdöntéssel kapcsolatban táplált csökkentési reményekkel függ össze a három hónapos diszkontkincstárjegyek aukcióján tapasztalt nagy kereslet. A mennyiség 35 milliárd forintra történt megemelése ellenére meglepően alacsony, 5,91 százalékos hozam alakult ki. Mivel ez a hatszázalékos jegybanki alapkamat alatti érték, akár arra is gondolhatnánk, hogy a piaci szereplők egy része – akik ilyen feltételek mellett is hajlandóak voltak megvásárolni a kincstárjegyet – talán a következő hónapokban egy kisebb kamatcsökkentésre számít. Valószínűbb azonban, hogy inkább a rövid futamidő preferálása a mozgatórugó, jelen pillanatban ugyanis kifejezetten borúlátás uralkodik a piacon. Ugyanakkor kimondatlanul is ott van a befektetőkben a remény, hogy talán túl szigorúak vagy kishitűek azok, akik megkérdőjelezik az euró 2010-es bevezetését. Végül is addig még van sok idő, történhetnek kedvező dolgok, s ha megfeszített munkával is, de ki is lehet akár lábalni a jelenlegi kátyúból. Talán éppen ez a halovány reménysugár az, ami meggátolja, hogy a forint árfolyama hirtelen a mélybe zuhanjon, illetve hogy az állampapírhozamok is masszívabban emelkedjenek. Kamatcsökkentést a mai döntés keretében talán senki sem tart reálisnak. Piaci oldalról erre utal a kéthetes jegybanki betét állományának csökkenése is, hiszen ha a kamat csökkentésére lehetne számítani, a pénztulajdonosok oldaláról a betét növelése, s nem kivonása lenne ésszerű. Az állomány azonban a múlt héten is több mint 100 milliárd forinttal csökkent.
Elvi oldalról is hasonló következtetésre juthatunk a mai döntést illetően: egy kamatcsökkentés igen veszélyes helyzetet teremtene a forint árfolyamára nézve. (A napokban egy euró 253-254 forint között is mozgott, ami a közelmúlt adataival összevetve eléggé gyenge forintot jelent.) Ha pedig most nem lesz kamatcsökkentés, a permanens tendenciák folytatódásában gondolkodó piac ezután már nyilván nem fogja várni azt a jövő hónapban sem – feltéve persze, hogy addig valami csoda folytán nem erősödik vissza a forint és nem mennek vissza a hosszú lejáratú kötvények hozamai hat százalék közelébe. A mostani kamatszint tehát tartósnak ígérkezik. Ezt a várakozást tükrözte a hat hónapos diszkontkincstárjegyek aukciója is, ahol az átlaghozam éppen a jegybanki alapkamattal egyezett meg. Az egyéves papír pedig már érezhetően e szint felett, 6,17 százalékos átlaghozammal talált gazdára. A piac egyébként a múlt hét végén az Európai Bizottságnak a jövő évi várható államháztartási hiánnyal kapcsolatos jelentésére figyelt, pontosabban a csütörtöki közzététel előtt az azzal kapcsolatos hírekre és találgatásokra. A hiány problematikája áll ugyanis legszorosabb összefüggésben az euró bevezetésének időpontjával, hiszen a megfelelő hiánycsökkentés kell hogy megteremtse az eurózónához való csatlakozásunk alapfeltételét. A bizottsági jelentés pesszimista lett, s meglehetősen negatívan ítéli meg az ország hiánycsökkentéssel kapcsolatos magatartását. Összességében – különböző hatások eredőjeként – a GDP-hez viszonyítottan 6,7 százalékos hiány várható jövőre a bizottság szerint, ezt kellene tehát 2008-ra 3 százalékra lefaragni, aminek megvalósíthatósága erősen kétséges. A Pénzügyminisztériumban ugyanakkor töretlen az optimizmus a célok megvalósítását illetően, ez azonban a közelmúltbeli, nem csekély mértékű hiánycél-kiigazítás után kevesek számára jelent bizakodási alapot. A brüsszeli várható kritika egyébként már előre beépült a piaci árakba, azaz a forintárfolyamba és az állampapírhozamokba, a közzététel nem indukált további lényeges mozgásokat. Kérdés, feldolgozta-e már lelkileg a piac a dolgot, vagy még ez részben hátravan.
Ádám Zsigmond