Bár a monetáris tanács csak mához egy hétre dönt arról, változtat-e ismét a jegybanki alapkamaton, a befektetőknek a döntés kimeneteléről, úgy tűnik, sziklaszilárd elképzeléseik vannak. Az állampapírhozamok azt mutatják, egyértelműen újabb kamatvágásra számít a piac. A három hónapos papír hozamszintje csaknem fél százalékponttal múlja alul a jegybanki alapkamatot (a múlt heti aukciós átlag 6,57 százalék volt, a csütörtöki referenciahozam ennél öt ponttal alacsonyabb). Ez azt jelenti, nemcsak a júliusi, „menetrend szerinti”, negyed százalékpontos kamatcsökkentést tekintik biztosnak a befektetők, hanem gyakorlatilag a következő hónapit is (egyszerre félszázalékos csökkentésre talán nem számítanak).
Valóban minden az újabb csökkentés irányába mutat. Az inflációval pillanatnyilag nincs komolyabb gond, bár az új, júniusra vonatkozó adatot éppen holnap teszik közzé. A forint árfolyama szintén nem int óvatosságra, hiszen a 247 forint körül stabilizálódott euró nem tekinthető drágának, azaz a forint inkább mondható erősnek, mint gyengének. Kifejezetten a kamatcsökkentés irányába ható tényező a jegybank kéthetes betéti állományának nagysága. Ez ugyan a múlt héten csökkent, de az előző heti komoly emelkedésnek köszönhetően (ekkor rekordösszegű, 750 milliárdot meghaladó betét áramlott be, szemben a lejárt 400 milliárddal) még így is egymilliárd felett van, ami egyértelműen magas értéknek számít. Bár elvben ezen a héten a kritikus érték alá eshet a jegybanknál elhelyezett betét volumene, ennek valószínűségét minimálisra csökkenti a felfokozott kamatvágási várakozás. Ilyenkor ugyanis értelemszerűen az ebben a konstrukcióban gondolkodók, ha tudják, előrehozzák betételhelyezésüket, hogy tovább élvezhessék a régi, magasabb kamatot. De még ha csökkenne is a betétállomány, aligha fog olyan mértékben, ami a kamat tartása irányába befolyásolná a döntéshozó testületet. Egyszóval a pici várakozások teljesen megalapozottaknak tekinthetők, igen nagy meglepetést keltene, ha nem folytatódna a kamatcsökkentési sorozat.
Persze a piacon mindig történhetnek előre nem látható, a papírformát megváltoztató események, mint amilyen a csütörtöki londoni robbantássorozat volt. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy ez nem rengette meg a hazai állampapírpiacot. Természetesen némi idegesség mutatkozott, de ez minden rendkívüli esemény természetes velejárója. A csütörtök délutáni referenciahozamok az előző napihoz képest 2–8 bázispontos emelkedést mutattak, és a forint is hamar átvészelte a hír hatására fellépett eladási hullámot, s alig gyengült valamit az előző naphoz képest. Ha a mérték csekély is volt, az elmozdulások iránya azonban mutatja, hogy az effajta események sose maradnak nyom nélkül a piacon.
Az időbeli egybeesés miatt leginkább a kötvényaukciók sínylették meg az átmeneti elbizonytalanodást, ugyanis ezeket csütörtökön tartják. Az első hírek hazai idő szerint fél 11 körül érkeztek, az aukciós ajánlatokat pedig 11 óráig kell beadni. Természetes emberi reakció ilyenkor mind a kereskedők, mind megbízóik oldaláról a visszakozás: ha az ajánlatot beadják, az visszafordíthatatlan, míg ha nem, legfeljebb más instrumentumot kell keresni vagy várni a befektetéssel, viszont marad idő a tájékozódásra, az események higgadt értékelésére és a befektetési stratégia újbóli átgondolásával megfontolt döntés hozatalára. Ennélfogva nyilván nem kevesen nem adták be a hír megérkezte előtt tervbe vett ajánlatukat, illetve bizonyára olyan is volt, aki felfelé módosított az eredetileg elképzelt hozamszinten. Az eredmények tanúsága szerint inkább az elsőként említett pánikreakció volt a jellemző, hiszen a benyújtott ajánlatok volumene zsugorodott össze a szokásos mértékhez képest (az is csak a hosszabb papírnál), viszont nem következett be drasztikus hozamemelkedés az előzetes becslésekhez képest. A pánik kellős közepén kialakult 6,42 százalékos ötéves és 6,31 százalékos tízéves hozam egyáltalán nem tekinthető rendkívülinek, hiszen tíz pont alatti mértékben haladta csupán meg az előző napi referenciahozamot.
Ádám Zsigmond