Számottevően a várakozások feletti értéket, 3,9 százalékot vett fel az áprilisi inflációs mutató. Ha azonban az előzetes várakozásoktól eltekintünk, önmagában véve ezt a számot jónak tarthatjuk, hiszen nem veszélyezteti a pénzromlás terén kitűzött célokat. Ráadásul, bár az év/év adat néhány hónapja növekvő tendenciát mutat, a szakértők egyetértenek abban, hogy ez a trend nem fog a közeljövőben folytatódni, a következő hónapokban a mutató stagnálása vagy csökkenése várható.
Ennek ellenére persze ilyenkor az állampapírpiac – amely értelemszerűen mindig az aktuális várakozásokat árazza be – hozamemelkedéssel szokott reagálni. Most ez, úgy tűnik, elmaradt, amiben komoly szerepe lehetett annak a ténynek, hogy a múlt héten a szokásosnál lényegesen nagyobb volumenű állampapírcsomag járt le, s az ennek nyomán fellépő fokozott újrabefektetési igénnyel szemben az elsődleges piacon nem állt szemben pótlólagos kínálat. Az egy héttel korábbi aukciós beszerzési lehetőségről (az aukcióhoz képest a teljesítés egy héttel később történik) lemaradók most a másodpiacon támasztottak pótlólagos keresletet. A szerdai teljesítési idejű aukciókon a lejáró papírok felére rúgott az összes kibocsátott mennyiség. A két ellentétes hatás (az infláció hozamemelő és a lejáratok miatti kereslet hozamcsökkentő hatása) tehát, úgy tűnik, kioltotta egymást, aminek eredményeképpen lényegesen egyik irányban sem változtak a hozamok. Az Államadósság Kezelő Központ egyébként most is sokat tett a likviditásbőség lecsapolása érdekében (úgy is fogalmazhatunk persze: ügyesen kihasználta, hogy a nagy kereslet miatt vélhetően alacsonyabb hozammal helyezhet el papírokat a piacon), hiszen a múlt heti három aukcióból kettőnél (a 3 hónapos és a 10 éves papírnál) ötmilliárddal megemelte a kibocsátott mennyiséget. Hasonlóan járt el egyébként egy héttel korábban is (amikor az aukciók a nagy lejáratok közvetlen újrabefektetésére is alkalmasak voltak), sőt akkor még likviditási kincstárjegyet is piacra dobott.
Igen nagy mennyiségű pénz parkol a kéthetes jegybanki betétben, ami ugyancsak – legalábbis részben – az állampapír-lejáratokkal függhet össze. A lejáró 386 milliárddal szemben ugyanis a múlt héten 646 milliárd forint áramlott ebbe a konstrukcióba, aminek eredményeképp az összes kéthetes jegybanki betétállomány 1033 milliárd forintra rúg. Ez szokatlanul nagy mértékű, s ha a jegybank csökkenteni kívánja, kézenfekvő megoldás lehet, hogy kamatot vág. A helyzet persze nem ilyen egyszerű, mert a döntésnél a forint árfolyamára is oda kell figyelni, ami egy ilyen döntés nyomán gyengülhet. Márpedig a jelenlegi, 250 forint feletti euróárfolyam nem foglal magában olyan tartalékot, amellyel veszélytelenül lehetne játszani, azaz előfordulhat, hogy a forint nem kívánt mértékben gyengül, ez pedig óvatosságra kell hogy intse a döntéshozókat.
A piaci megfigyelők most korántsem egységesek a jövő héten esedékes döntés kimenetelét illetően, a véleményt alkotók két táborra oszthatók: az egyik a kamatszint változatlanul tartását, a másik 0,25 százalékpontos csökkentését jósolja. A kételyeket növelte a jegybank elnökének azon nyilatkozata, miszerint egyáltalán nem biztos, hogy folytatható a kamatcsökkentési politika. Ezzel persze az elnök gyakorlatilag nem mondott semmi újat (más kérdés, hogy nem is feladata sem előre megtippelni a döntést, sem egy esetlegesen körvonalazódó valószínű döntésről beszámolni), hiszen már a legutóbbi kamatcsökkentés után is teljesen reális lehetőségként lehetett számolni azzal, hogy egy darabig hasonló lépésre nem kerül majd sor. A piaci szereplők persze árgus szemekkel figyelnek minden nyilatkozatra, s megpróbálják belőle kiolvasni a várható jövőbeni döntést. Így az említett nyilatkozat most a tartásra voksolók táborát növelte.
Ádám Zsigmond