Elsősorban a forint viszonylagos gyengesége miatt nem vár senki ezúttal drasztikusabb kamatcsökkentést, sőt még a félszázalékos mértéket is általában megkérdőjelezik – teljes joggal. Nem szükséges ugyanis – legalábbis egyelőre – további tőkekivonásra ösztönözni a befektetőket, hiszen a forint jelenlegi árfolyama jószerivel mindenki számára kellemesnek mondható. Az exportőrök – akik hagyományosan a gyengébb valutáért szállnak síkra – sem hangosak, hiszen jártak nemrég már rosszabb napok is rájuk. Az erős forint hívei sem nagyon panaszkodhatnak, hiszen ők is gondolhatnak a távolabbi, de ugyancsak többekben mély nyomokat hagyó múltra, amikor 250–260 forint között ingadozott az euró forintban kifejezett értéke. Tulajdonképpen a 250 forint tekinthető jelenleg olyan lélektani határnak, ami felett gyenge, alatta pedig erős forintról beszélhetünk – márpedig jelenleg 247 forint körül mozog a jegyzés.
Bár a jövőről természetesen mindenkinek megvan a maga véleménye, a jelenben semmiféle idegesség nem látszik: az árfolyam bőven belül van a sávon, s annak sincs semmi jele, hogy leértékelődési veszély fenyegetne. Így aztán az állampapírpiacon merészebb spekulációra szinte senki sem szánja el magát, ami az állampapírok árfolyamát kiegyensúlyozottá, hektikus mozgásoktól mentessé teszi – mindaddig, amíg esetleg valami nagyon meglepő dolog nem történik. A terep tehát most inkább a hosszabb (a hazai piacon ez persze már néhány hónapos-féléves időszakot is jelent) távra gondolkodóké, nem a napi játékosoké, akik inkább a felfokozottabb hangulatú, volatilisabb időszakokban aktívak.
Az infláció valamivel magasabb értéket mutatott márciusra, mint várták, az éves pénzromlás 3,5 százalék volt. Különösebb pesszimizmust persze ez sem hozott az állampapírpiacon, hiszen ez az adat aggodalomra nem ad okot, mert gyakorlatilag megegyezik a 2006 végére kitűzött célokkal. Így az elért eredményt már csak meg kellene) tartani, ami talán megvalósítható feladatnak látszik. Az inflációhoz képest még mindig magas viszont a jegybanki alapkamat. Az elmúlt hónapok során lecsökkent kamatszint mégis némi visszavonulásra ösztönözte a kéthetes betétek elhelyezőit: a konstrukció állománya tovább csökkent, miután számottevően kevesebb pénzt tettek be annál, mint amennyi éppen lejárt.
A három hónapos papír iránti kereslet is visszafogott volt, persze nem a benyújtott ajánlatok volumenét, hanem a hozamok alakulását nézve. A kialakult 7,3 százalékos átlaghozam lényegesen magasabb, mint az előző heti, mutatva a visszafogott kamatcsökkentés iránti várakozások növekedését. A hozam ugyanakkor még mindig szignifikánsan a kéthetes kamat alatt van. A piac tehát konzekvensen további kamatcsökkentés(eke)t vár, más kérdés, hogy ennek mértékéről már higgadtabb elképzeléseik vannak az önjelölt jósoknak, mint még nem is olyan régen. Miután a „szokásos” havi fél százalékot egy alkalommal merészen 25 ponttal megfejelték, könnyen lehet, hogy most ugyanennyivel megkurtítják. Így viszont sokkal kisebb a perspektívája a rövidebb futamidejű állampapírokba fektetőknek, ezért nem is viszik túlzásba a vásárlást, legalábbis csínján bánnak az árral.
Mivel a várakozások nagyjából egységesek a piacon, nem bővelkedett izgalmakban a két kötvényaukció sem, gyakorlatilag a másodpiaci hozamoknak megfelelő eredmények születtek. Az ötéves papírból 35 milliárd forint névértékben új sorozatot bocsátottak ki (2010/B néven), 7,18 százalékos átlaghozammal. A referenciahozamokat vizsgálva is szokatlanul nyugodt és stabil piac képe bontakozik ki. A napi hozamváltozások jellemzően a 0–3 bázispontos sávban maradtak, ami gyakorlatilag véletlenszerű mozgást jelez csupán. Mindössze kedden mozdultak öt pontot a hozamok (felfelé), akkor is csak a két legrövidebb futamidőnél.
A piac – hacsak valami váratlan dolog nem történik, amit ugyebár soha nem lehet előre jelezni – várhatóan nyugodt marad ezen a héten is. Lényegi változást esetleg a kamatdöntés hozhat később, de az is csak akkor, ha meglepetést okoz, ami most nem tűnik valószínűnek.
Ádám Zsigmond