Jól kezdődött, majd rosszul folytatódott a múlt hét az állampapírpiacon. A jó és a rossz hír elvileg persze képes semlegesíteni egymást, ezúttal azonban a rossz hír súlyosabb volt, legalábbis első ránézésre annak látszott. A jó hír ugyanis legfőképpen az volt, hogy nem történt rossz: a külkereskedelmi mérleg hiánya nem szállt el, hanem a várakozásoknak megfelelően alakult. Egyéves távra visszanézve az export jobban emelkedett az importnál, amit akár úgy is értelmezhetünk, hogy a forint ebben az időszakban átlagosan nem volt olyan erős, hogy az komoly veszélyt jelentsen az exportképességre.
Márpedig rendszerint erre hivatkoznak, akik nagymértékű kamatcsökkentéseket követelnek a forint gyengítése érdekében. A külföldiek értelemszerűen bátrabban fektetnek be magyar instrumentumokba, ha nem érzik magasnak az árfolyamkockázatot, különösen ha nem kell attól tartaniuk, hogy még mesterségesen növelik is azt. Kedvezőek voltak az ipari termelés növekedéséről közzétett adatok is. Erőre is kapott a forint valamelyest a jó hírektől, s az állampapírok hozamszintje is csökkent, konkrétan 5–9 bázispontot.
A keddi jó hírek után szerdán jött a hideg zuhany: a Fitch leminősítette a magyar államadósságot. Ennek hatására rögtön sokan festették a falra az ördögöt, legfőképpen attól tartva, hogy ez a jegybanki kamatcsökkentési sorozat végét is jelenti. A forint hirtelen gyengülni, az állampapírhozamok emelkedni kezdtek – legalábbis az első reakciók ezek voltak. Higgadtabban végiggondolva a dolgot, a leminősítés csak hangsúlyt adott annak a problémának, amely eddig is ismert volt minden piaci szereplő számára. Nem másról van szó, mint a költségvetés problémájáról, amelyre a jegybank igen sokszor és igen határozottan felhívta már a figyelmet, főleg amikor – szándékánál nagyobb mértékű – kamatcsökkentéseket követeltek tőle.
Új objektív információ tehát nincs, ráadásul furcsa lenne, ha a leminősítés okaként megjelölt problémára eddig is igen erőteljesen fokuszáló jegybank most a leminősítés ténye miatt nem csökkentene kamatot. Kamatcsökkentés tehát valószínűleg lesz januárban is, méghozzá a megszokott fél százalékpontos mértékben. (Érdekes módon még a pénzügyminiszter is aggódni látszott, hogy a lépés talán elmarad, hiszen kifejezte abbéli reményét, hogy az esemény nem befolyásolja majd a monetáris politika döntéseit.) Különösen lesz akkor, ha a forint árfolyama nem sínyli meg túlzottan a leminősítést, márpedig a jelek most arra mutatnak, hogy ilyen veszély nem fenyeget. A bejelentést követő bizonytalankodás után nyilván a piaci szereplők is higgadtan végiggondolták a dolgot, az árfolyamok ugyanis visszatértek a korábbi szintekre. Igaz ez az állampapírhozamokra is annyiban, hogy emelkedésük megállt, így csak a keddi jó hírek kiváltotta csökkenés „veszett oda”.
Arra azonban talán jó volt a figyelemfelkeltő leminősítés, hogy elérje, nagy valószínűséggel ebben a hónapban nem kell majd számolnunk egy, az elmúlt két hónapban tapasztalt, erőteljesen piacmozgató jelenséggel. Korábban ugyanis a jegybanki kamatdöntés előtt rendre mintha felheccelték volna egymást a piaci szereplők, hogy fél helyett háromnegyed, netán egy százalékpontos csökkentésre lehet számítani. Túl racionális érveket felmutatni ugyan nem tudtak, a hangulat azonban rányomta bélyegét a piacra, s az ez irányú várakozások vásárlási rohamot idéztek elő az állampapírpiacon. Most tehát valószínűleg nyugodtabb üzletmenet várható a kamatdöntés előtti napokban.
Más kérdés, hogy akármeddig nem csökkenthető a kamat, s a jegybanknak sincs ilyen szándéka. Havi fél százalékpontonként azonban egy darabig még lehet lépegetni, különösen addig, amíg a forint őrzi erejét.
A múlt heti diszkontkincstárjegy-aukciók hűen tükrözték a piac aktuális hírek által meghatározott lelkiállapotát. Kedden, a jó hírek napján a három hónapos papír a papírformát hozta (8,89 százalékos átlaghozam), szerdán pesszimista hangulatban a hat hónapos papír alulteljesített (8,80 százalék, 9 ponttal az előző napi referenciahozam felett), majd csütörtökön az egyéves papír korrigált (8,56 százalék, igaz, itt újabb, távolabbi lejáratú papír került a piacra).
Ádám Zsigmond