A monetáris tanács utoljára három hete ülésezett (rendszerint kéthetente hétfőn szokott, ami most az ünnepek miatt kiesett), így a mai ülés előtt bőven volt idejük a befektetőknek elfoglalniuk a várakozásaiknak megfelelő hadállásokat az állampapírpiacon. Ezt minden bizonnyal már korábban meg is tették, s a múlt hétre már nem maradt tennivalójuk, legalábbis erre következtethetünk a piac szokatlanul csendes állapotából. Feltehetőleg a lejáró papírok újrabefektetésén s a szokásos - semmilyen rendkívüli esemény által meg nem zavart - likviditásmenedzselésen kívül érdemi aktivitást nem is folytattak a piaci szereplők, a spekulatív pozíciókat már korábban felvették, akik akarták.
Ennek megfelelően a hozamok sem változtak érdemben, ami többnyire igen kis mértékű, rendszertelen irányú mozgásokat jelent. Igaz, csütörtökön mintha megmozdult volna valami, legalábbis ezen az egy napon úgy tűnt, a piaci mozgások határozott irányt vettek: az árak lefelé, a hozamok felfelé kezdtek tartani. Persze ekkor sem túlzott mértékben, ezen a napon a hozamemelkedés lejárattól függően 1-6 bázispont között alakult. A diszkontkincstárjegyek aukcióin sem történt meglepetés, a hozamok néhány ponttal tértek el az aktuális referenciaszinttől, így teljes mértékben a várakozások szerint alakultak. A forint árfolyama stabilan erős volt a múlt héten, az euró jellemzően 251-252 forint között mozgott. Csütörtökön azonban itt is érződött a gyengülés szele, a kurzus a nap folyamán 252 forint fölött is járt. Többen némi élénkülést vártak attól, hogy szerdán az előzetes becsléseknél kedvezőbb GDP-adat került napvilágra, de ez sem hozott színt a piac életébe, gyakorlatilag semmilyen hatása nem volt sem a forint árfolyamára, sem az állampapírok hozamszintjére. Verbálisan persze mindenki üdvözli a jó hírt, kiemelve a beruházások élénkülésének fontosságát, de úgy látszik, a jó hírek még nem vonzanak olyan pénzmennyiséget az állampapírpiacra, ami megemelhetné az árakat.
Azért a legfontosabb, mert a hozamszint mindig az inflációhoz képest magas vagy alacsony, azaz a pénzromláson felüli hozam, más néven a reálhozam érdekli nyilvánvalóan a befektetőket. Ennek előzetes mérése egzakt módon nem megoldható, hiszen a most elérhető hozamok a jövőbe mutatnak, míg az inflációs mutató a múltba, tehát a kettő különbsége az eltérő idődimenzió miatt csalóka lehet. A reálhozam tehát vitán felül állóan csak ex post (visszamenőleg) mérhető.
Ha mostani befektetésünk - értelemszerűen a jövőben realizálódó - reálhozamára vagyunk kíváncsiak, a számításhoz csak a nominális hozam adott, amiből a reálhozam csak egy becsült jövőbeni inflációs adattal számítható ki. Így a reálhozam szintén csak becsült adat lesz. Többnyire a jegybank is nagy súllyal veszi figyelembe kamatdöntései során az infláció alakulását. E tekintetben most nehéz dolga lesz annyiban, hogy a kamatról hétfőn kell döntenie, míg a májusi infláció csak pénteken válik ismertté, így most a bankok bankja is fokozottan kénytelen becslésére hagyatkozni. A másik tényező, amit figyelembe szoktak venni - bár mostanában a kommunikáció során ez kevéssé jelenik meg - a forintárfolyam. Ez utóbbi mindenképpen alapot adna egy óvatos kamatcsökkentésre, még akkor is, ha most - mint a jegybanki döntés előtti napokban már többször megfigyelhettünk ilyesmit - kicsit el is bizonytalanodott. A forint euróval szembeni viszonylag erős helyzete azért is figyelemre méltó, mert az euró a dollárhoz képest komoly mértékben erősödött a közelmúltban.
A piacon egyébként legtöbben arra számítanak, hogy a jegybank ezúttal nem nyúl a kamatszinthez, de vannak olyanok is, akik inkább egy 25 bázispontos vágás mellett teszik le voksukat. A mostani körülmények között talán mindenkinek jobb lenne egy jelzésértékű kamatcsökkentés.
Ádám Zsigmond