Ismét jelentősen magasabb, évi 4,7 százalékos inflációt mértek júliusban, ezzel beigazolódtak az elemzők várakozásai. A szomorú jelenség egyik oka, hogy tavaly júliusban és augusztusban negatív havi értékeket mértek, így a friss adatok - júliusra 0,3 százalék, de augusztusra is valószínűleg pozitív lesz az érték - ezek helyébe lépnek. Ennélfogva az éves index még valószínűleg a következő hónapban is emelkedni fog, sőt, mivel akkor mínusz 0,3 százalék esik ki, pozitív idei havi index esetén az éves mutató a lélektani határnak számító 5 százalék fölé kúszik. Mindez örömre aligha ad okot, de senkit sem lep meg, hiszen az infláció növekedését már régóta prognosztizálták. Így az ezzel kapcsolatos hatások beépültek az állampapírok árfolyamába, a mostani adat ezért nem okozott jószerivel semmilyen hatást a piacon.
Nagyobb mozgások a múlt héten nem voltak az állampapírhozamokban, de egyértelműen hozamemelkedés mutatkozik. Ennek mértéke persze futamidőnként változó, a referenciahozamok egyheti változását tekintve a hat hónaptól három évig terjedő futamidőknél a legmagasabb, 10-15 bázispont. A hosszabb futamidőknél az emelkedés mértéke ennek mintegy fele, míg a legrövidebb, a jegybanki alapkamat, illetőleg az annak stabilitásával kapcsolatos várakozások által meghatározott három hónapos futamidőnél gyakorlatilag változatlan volt a hozamszint.
Érdekesség ugyanakkor, hogy a múlt héten tartott három diszkontkincstárjegy-aukció közül a hat hónapos papír árverésén a megszokottnál jóval kisebb volt az érdeklődés a benyújtott ajánlatok mennyiségét tekintve: a 30 milliárdos felajánlásra kevesebb mint 40 milliárdos kereslet volt a válasz.
Az itt kialakult 9,34 százalékos átlaghozam volt felelős a futamidő referenciahozamának hirtelen megugrásáért, s tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az aukciós maximum 7 ponttal haladta meg az átlagot.
Másnapra látszólag fordult a kocka, mármint ami a kereslet volumenét illeti: az egyéves papír iránt már a megszokott kétszeres túljegyzés mutatkozott. A hozamszinten azonban itt sem látszott meg a nagy érdeklődés, a 9,1 százalékos átlag itt is komoly emelkedést jelentett az előző napi másodpiaci kereskedés szintjéhez képest.
Valószínűleg tehát pusztán arról volt szó, hogy az előző napi érdektelenség piaci rés kialakulásának lehetőségét hordozta magában. Így megélénkült az ajánlati kedv az ezt kihasználni, azaz olcsón vásárolni kívánók részéről. A - legalábbis a megajánlott árakat tekintve - mértéktartó kereslet mellett a kibocsátó érthető módon egyik futamidőnél sem tartotta szükségesnek emelni az eredetileg felajánlott mennyiséget. A kéthetes jegybanki betét iránt ugyanakkor valóban megélénkült a kereslet, a lejáró, százmilliárd forintot sem elérő állománnyal szemben a múlt héten 223 milliárd forint áramlott be ebbe a konstrukcióba.
Bár a forint helyzete most korántsem vészes - 260 forint/euró körül jár az árfolyam -, kamatcsökkentés egyelőre továbbra sem valószínű. A piaci szereplők hisznek a jegybanknak annyiban, hogy erre csak tíz forinttal alacsonyabb kurzus esetén lehet számítani. Bár nemzeti fizetőeszközünk a hét elején még örvendetesen erősödött - a közelmúltbeli szintekhez képest -, a 258 körüli árfolyam nem tudta tartani magát. A csütörtökön ismét 260 forint fölé emelkedő kurzus erős összefüggésben áll az aukciókon is tapasztalt mérsékelt állampapír-piaci kereslettel. Bár a hazai állampapírhozamok régiós összevetésben vonzónak mondhatók, a külföldiek továbbra sem tülekednek az olcsó magyar papírokért, nyilván azért, mert nagynak tartják a kockázatot. Ha e téren szemléletváltozás történne, az a forintot erősítené és hozamcsökkenéssel járna az állampapíroknál, jelenleg azonban ilyesmire semmilyen jel nem mutat.
Ádám Zsigmond