Azon túl, hogy újabb negatív inflációs rekord született, s a legfrissebb éves fogyasztói árindex négy százalék alá süllyedt, még az is elmondható, hogy a mutató a negatív rekordra egyébként számító elemzők várakozásaihoz képest is alacsony lett (csaknem mindenki négyessel kezdődő értéket várt). Az egyébként is optimista várakozások már az index közzététele előtt hathattak a piacra, hiszen a hozamcsökkenés trendje szinte töretlen volt. Érdekes módon a mutató közzététele nem eredményezett rögtön további hozamesést, aznap leginkább stagnáltak a hozamok. A hét második felében azonban új erőre kapott a vásárlókedv, mind az elsődleges, mind a másodlagos piacon.
Egy hét alatt a három hónapos futamidőt - amelynél a legritkábban fordulnak elő heves hozammozgások - leszámítva összességében valamennyi referenciahozam visszaesett, az éven túli futamidők mindegyikénél tíz bázisponton felüli mértékben. A csökkenés nagysága, tekintettel arra, hogy hat százalék körüli szintekről van szó, igen jelentősnek számít. Az pedig, hogy a leghosszabb, tíz-tizenöt éves papírok is ilyen mértékben tudtak javítani, azt jelenti, hogy nem elhanyagolható az államkötvény-tulajdonosok árfolyamnyeresége sem (minél hosszabb futamidőről van szó, egységnyi hozamváltozás annál többet jelent az árfolyamban).
Más kérdés, hogy senki sem gondolja úgy, itt van már a Kánaán. A pénzromlás 3,9 százalékos jelenlegi mértéke - amely talán a jövő hónapban még további csökkenésre is képes lehet - az év második felében általános vélekedés szerint nem lesz tartható. Ennek oka, hogy tavaly ilyenkor többször mértek negatív havi árindexeket is, így ezekben a hónapokban még az árak változatlan szintje is emelni fogja az éves indexet.
Az előrejelzések persze nem egyértelműek, mert nyáron a mezőgazdasági termékek gyakorta az időjárástól is nagyban függő, szeszélyes áralakulása nehezen prognosztizálhatóvá teszi a mutató konkrét értékét. Ha arra gondolunk, hogy a most mértnél a közeljövőben számottevően magasabb, 5 százalékot közelítő inflációval kell számolnunk, igen alacsonynak tarthatjuk a hat százalék környékén mozgó hozamokat, hiszen ez esetben a reálhozam egy-két százalékra rúg csupán.
Egyelőre azonban tombol az optimizmus: nagy kereslet jelentkezett a kötvényaukciókon is. Az öt- és a tízéves papír iránt egyaránt bőven százmilliárd forint fölötti mennyiségre nyújtottak be ajánlatot, s mint az ilyenkor lenni szokott, a kibocsátó tíz-tíz milliárddal emelte a mennyiséget. Az átlaghozamok még így is öt-hat ponttal alacsonyabbra kerültek az előző napi referenciahozam értékénél. A papírokért igen szoros verseny volt megfigyelhető a befektetők között: az elérhető maximális hozam csupán egy bázisponttal haladta meg az átlagot mindkettőnél, tehát az aukción sikerrel pályázók ajánlatainak szórása igen csekély volt.
Még a folyó fizetési mérleg tetemes hiánya sem bizonytalanított el senkit, talán azért, mert a várakozásokhoz képest ez nem volt meglepő. Egyébként is a befektetők szeme előtt mostanában leginkább a konvergencia lebeg, s erre építkező stratégiájukat inkább a jó hírekre fokuszálva igyekeznek alátámasztani.
A magyar papírokban hosszabb távú fantáziát látó külföldiek aktivitására utal, hogy a legrövidebb papírok népszerűsége ugyanakkor csökkent. (Ami azt is jelenti, hogy konszenzus van a piaci szereplők körében atekintetben, hogy a jegybank a közeljövőben nem csökkenti az alapkamatot.) Míg a kötvényaukciókon növelni, itt csökkenteni kellett a múlt héten a kibocsátott mennyiséget, ennek ellenére az előző napi referenciahozamnál tizenöt ponttal magasabb átlagot mértek. Elmúltak már azok az idők is, amikor özönlött a pénz a kéthetes jegybanki betétbe: most kevesebb mint 180 milliárd forintot helyeztek el ebben a konstrukcióban, igaz, alig több mint 100 milliárd forintnyi járt le.
Ádám Zsigmond