Bár az EU-csatlakozásról szóló népszavazás várható eredményét (az igent) gyakorlatilag egységesen ítélte meg szinte mindenki, így az elvileg már régebben be kellett hogy épüljön az árakba, néhányan úgy vélhették, lökést adhat a piacnak, ha a várakozásokból tény lesz. Így a múlt héten fokozódott a kereslet a magyar állampapírok iránt, s a hozamok számottevő – jellemzően 10-20 bázispontos – csökkenést produkáltak. Legalábbis aligha gondolhatunk más okra azzal kapcsolatban, hogy többhetes pangás után a befektetőknek miért éppen most szottyant kedvük nagyobb vásárlásokra.
A konvergenciára való spekuláció rövid távú eredménye persze korántsem biztos, mert könnyen megeshet, hogy a pozitív döntés nem hoz hirtelen változást. Hosszabb távon persze – ha minden a tervek szerint alakul – be kell jönnie a konvergenciának, s az eurózóna hozamszintje és a hazai állampapírhozamok közti tetemes különbség továbbra is a lehetőség kiaknázására csábít. (Még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy valószínűleg csak a leghosszabb futamidejű papírok járnak majd le euróban. Ráadásul hátralévő futamidejük javát még forintban töltik el.) Így ha a népszavazási „igen” hirtelen hozamesést nem is hoz majd (bár ez sem zárható ki teljesen), ahhoz bizonyosan elég lesz, hogy a hozamok ne emelkedjenek vissza, tehát a spekuláció legfőbb kockázati tényezőjét kiszűri.
A külföldiek számára a másik, nem kevésbé fontos kockázati tényező a forintárfolyam, de egy kedvező népszavazási eredmény mellett e téren sem igazán leselkedik veszély a forintalapú befektetések birtokosaira. Sok vesztenivalójuk nem volt tehát a múlt heti állampapír-vásárlóknak, talán ezért is élénkült meg a forgalom. Érdekesség, hogy a hozamcsökkenés szinte egyáltalán nem differenciálódott futamidők szerint, kivéve talán a legrövidebb papírt, amely alulteljesítette az átlagot. Ez érthető is, mert ennél az instrumentumnál a változatlan jegybanki alapkamat erősen stabilizáló hatású.
A kibocsátói oldalon mintha nem lettek volna teljesen megelégedve a hozamcsökkenés mértékével. Legalábbis erre gondolhatunk annak láttán, hogy két aukción – a három és a hat hónapos papírén – is 5-5 milliárd forintnyival csökkentették a kibocsátott mennyiséget. A hat hónapos papírnál ráadásul éppen új sorozat indult, s még az eredetileg meghirdetett mennyiség is 5 milliárddal alulmúlta a mostanában megszokottat. Ez azért érdekes, mert az új sorozatot a megfelelő likviditás gyors kialakulása érdekében általában nem szokás alacsony mennyiséggel indítani.
Persze a mértéktartó emissziós politikát akként is értékelhetjük, hogy az ÁKK is bízik abban, amiben a vásárlók. Nevezetesen abban, hogy a népszavazás után még alacsonyabb lesz a hozamszint. Így az általában érvényes „akkor kell adni, amikor viszik” elv helyett most kibocsátói szempontból is inkább érdemes várni, s a referendum után célszerű majd piacra dobni nagyobb mennyiségű állampapírt.
Ami az aukciós eredményeket illeti, a hozamok tekintetében különösebb meglepetés nem történt. A napról napra kismértékben, de tendenciaszerűen csökkenő másodpiaci hozamokat valamivel, de nem feltűnő mértékben alulmúló átlaghozamok alakultak ki. A benyújtott ajánlatok mennyiségén nem látszott meg a vevői tülekedés, ami persze jelentheti azt is, hogy nem nyújtottak be ajánlatot olyan befektetők, akik különösen olcsón akartak volna vásárolni, mert a siker valószínűsége most előzetesen is igen csekélynek mutatkozott. A kereslet kiegyensúlyozottságát mutatja, hogy az átlagos és a maximális hozamok között minden esetben csak 2-3 bázispont volt az eltérés. A célba ért ajánlatok átlagos tételnagysága a két rövidebb papírnál 300 millió forint körüli volt, az egyévesnél ennek ötödével több.
A mostani hét igen izgalmasnak ígérkezik: kiderül, kap-e újabb lökést – s ha igen, mekkorát – a hozamcsökkenési trend annak következtében, hogy ami korábban nagyon valószínű volt, biztossá válik.
Ádám Zsigmond