Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tipikus nyári kereskedés közepette mindkét fontosabb devizapár maradt a már másfél-két hónapja jellemző sávjában: az euró/dollár 0,9665-0,9884, a dollár/jen 117,5-120,3 között ingadozott a múlt héten. A nyár közepén még összeomlani látszó részvény- és hitelpiacok ugyan stabilizálódtak, sőt nem csekély mértékben emelkedtek is, ez azonban egyelőre nem biztatta nagyobb mértékű kockázatvállalásra a piaci szereplőket. A globális, s főleg az amerikai gazdaság kilátásaival kapcsolatosan továbbra is szokatlanul nagy a bizonytalanság, s így a befektetők nem mernek egyik irányba se határozottan elmozdulni.
Úgy tűnik, az amerikai tőkepiacok lekerültek a legfontosabb kockázati tényezők listájának vezető helyéről. A fontosabb részvényindexek 10-15 százalékot emelkedtek a július végi mélypont óta, a volatilitás még mindig magas, de már közelít a hosszú távú átlaghoz. A korábban gyakorlatilag halottnak minősített, a vállalatok rövid távú finanszírozási igényeinek kielégítésére hivatott CP-piac ismét aktív, a vállalati kötvények spreadjei folyamatosan zsugorodnak, s ennek eredményeképp augusztusban várhatóan több hónapos csúcsra ér a vállalati kötvénykibocsátás. A Fed által végzett felmérés szerint a banki hitelezési standardok is enyhültek valamelyest az elmúlt időszakban. Minden jel arra mutat tehát, hogy a vállalati szektor finanszírozási problémái enyhülnek, ebből az irányból már nem fenyeget olyan veszély, mint alig egy-két hónappal ezelőtt.
Az amerikai gazdaság kilátásai ennek ellenére semmivel sem egyértelműbbek, a növekedési pálya változatlanul felettébb bizonytalan. A múlt héten mindössze két fontosabb adat látott napvilágot, de mindkettő tökéletesen ellenkező irányba mutat. A Conference Board fogyasztói bizalmi indexe augusztusban a vártnál jóval nagyobb mértékben, 4 ponttal, 93,5-re zuhant. A double dip, vagyis az újbóli visszaesés forgatókönyvének hívei szerint a fogyasztó „végre-valahára" bekövetkező megtörése lesz az, ami magával rántja az egész gazdaságot. A nyár közepi részvénypiaci vérengzés, valamint a munkaerőpiac vártnál gyengébb teljesítménye láthatóan nem is tesz jót a fogyasztói bizalomnak. A lassú, de biztos növekedés mellett kardoskodók szerint a fontos az, hogy folyamatosan javul a lakosság és a vállalatok jövedelmi helyzete a csökkenő inflációnak és a költségcsökkentési programoknak köszönhetően. Részben ezt a nézetet látszik alátámasztani az, hogy a nyár utolsó hónapjában a tartós árucikkek rendelésállománya látványosan, 8,7 százalékkal bővült, s a hadiipari, valamint közlekedési termékektől megtisztított magindexek is gyors emelkedést mutattak.
A gazdasági kilátásokról szóló vita súlyát jelzi, hogy egyre tekintélyesebb felszólalók érzik szükségét annak, hogy megszólaljanak. A héten Brad Delong és Paul Krugman is megnyilvánult: mindketten a szakma legjobbjai közé tartoznak, mindketten demokrata irányultságúak, s mindketten félnek a deflációtól. Krugman illusztratív számításai szerint a potenciális és a tényleges kibocsátás között most mintegy 4 százaléknyi különbség lehet (ez a nevezetes „output gap"), természetesen az előbbi javára. Historikus adatok azt mutatják, hogy éppen ilyen mértékű különbség egyéves fennmaradása szükséges az infláció egy százalékpontos csökkentéséhez. Mivel a különbség az elkövetkező egy évben inkább csak nőni fog, hiszen az Egyesült Államok gazdasága várhatóan lassabban bővül majd, mint a 3,5 százalékos fenntartható növekedési ütem, így jó esély van arra, hogy a jelenleg egy százalék körüli GDP-deflátor zérus alá kerüljön. Mint Delong hangsúlyozza, a nulla körüli infláció azért nem olyan veszélyes, mint sokan hiszik, de ilyen körülmények között egy nem várt sokk határozott s önmagát erősítő árszínvonal-csökkenésbe taszíthatja a gazdaságot, ami viszont végzetes lehet. Ennek elkerülése végett lenne szükség a közgazdászok szerint a Fed gyors és agresszív kamatcsökkentésére.
Az elmúlt egy-két hét fejleményei a rövid távban gondolkodó piacot ugyanakkor részben már meggyőzték arról, hogy nincs szükség a Fed sietségére, a rövid kamatok valamivel feljebb kúsztak. Többet mondhatunk a növekedési és a kamatkilátásokról az augusztusi ISM keddi és a foglalkoztatási számok pénteki publikálása után.
Az eurózónában sajnos tisztábbak a látási viszonyok: a második félévre várt fellendülésről már mindenki lemondott, beleértve a gazdaságpolitikai döntéshozókat is. Nehéz is lett volna másképp cselekedni mondjuk a legfrissebb Ifo-index után: a német ipari bizalmi index már három hónapja zsinórban esik, ezúttal újabb egy ponttal, 88,8-re. Ezzel gyakorlatilag visszakerültünk a februári szintre. Több befektetési bank és gazdaságkutató is veszélyben érzi az idei évre adott 0,7-0,75 százalékos német GDP-előrejelzését. A franciák is aggódnak: Jean-Pierre Raffarin miniszterelnök nyilvánosan megkérdőjelezte annak esélyét, hogy a gazdaság 3 százalékkal bővüljön. A borúsabb növekedési kilátások pedig csak tovább élezik a fiskális politikában amúgy is jelen lévő feszültségeket: a nyaralásukról visszatérő európai pénzügyminiszterek jövő heti találkozóin várhatóan lezajló viták a stabilitási paktum tarthatóságáról és jövőjéről nem feltétlenül válnak az euró javára.
Gy. M.
