Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Volatilis, de komolyabb trend nélküli kereskedés zajlott az elmúlt héten a fontosabb keresztárfolyamokban: az euró/dollár 0,9730 és 1,0060 között, a dollár/jen pedig 116,10 és 120,4 között ingadozott. Változást, egyértelmű trendet az hozhat, ha valamelyest egyértelműbbé válnak a világgazdaság és különösen az Egyesült Államok növekedési kilátásai. Ami ugyanis most van, az szinte a teljes homály, az előrejelzések rendkívüli mértékben szóródnak.
A nagy kérdés továbbra is az, lesz-e „double dip”, azaz újbóli visszaesés az amerikai gazdaság dinamikájában vagy sem. Ha lesz, az paradox módon inkább jó lehet a dollárnak, az ugyanis az egész világgazdaságot magával ránthatja: a nagyobb gazdasági régiók szinkronizáltsága olyan mértéket öltött, hogy egy régióra korlátozódó fellendülés vagy visszaesés már nem nagyon jöhet szóba. Egy lassú, de stabil amerikai növekedési pálya viszont lehetővé tenné, hogy a dollár árfolyamának strukturális problémái kerüljenek a befektetők érdeklődésébe, s végbemenjen a szükséges korrekció.
Mindenki nagy sajnálatára az esélyek az előbbi, pesszimistább forgatókönyv irányába látszanak eltolódni: az Atlanti-óceán mindkét oldalán szörnyű makroadatok láttak napvilágot. A második negyedévben mindössze 1,1 százalékkal bővült negyedéves alapon, évesítve az Egyesült Államok GDP-je, messze a várt 2,1 százalék alatt. Az első negyedév adatát 6,1-ről 5 százalékra módosították. Az import 23,5 százalékos megugrásának köszönhetően a nettó export 1,8 százalékpontot vett le a második negyedéves ütemből, de a fogyasztás mindössze 1,9 százalékos gyarapodása is meglepte az elemzőket.
A GDP-adatok - mint visszatekintő mutatók - bevallottan nem sok segítséget jelentenek az előrejelzésben, de már csak a vártnál alacsonyabb mérték miatt is pár tized százalékpontos csökkenésre számíthatunk az éves prognózisokban, a konszenzus így könnyen 3 százalékra vagy az alá süllyedhet. A konszenzust egyelőre még az optimista, a vállalati profitok és a munkaerőpiac beindulására alapozó előrejelzések dominálják. Az újbóli visszaesés hívei ugyanakkor saját forgatókönyvük megvalósulásának első jeleit vélik felfedezni a számokban, s például Steven Roach, a legtekintélyesebb double dip-hívő, egyben a Morgan Stanley vezető közgazdásza most már 60-65 százalék esélyt ad a másodszori recessziónak.
A pesszimisták az előretekintő mutatókban is igazolásra lelhetnek. A University of Michigan fogyasztói bizalmi indexe ugyan 88,1 pontra emelkedett az előzetesen mért 86,5-ről, de így is sikerült a fél éve látott legalacsonyabb szintre süllyednie. A Conference Board hasonló mutatója szintén nagyot zuhant, 106,3-ról 97,1 pontra. A feldolgozóiparból sem érkeztek jobb hírek. Az ISM index 56,2-ről 50,5 pontra esett, miközben a piac 55,2 pontos értékre számított, a hasonló tartalmú, de kisebb mintájú Chicago PMI pedig 58,2-ről 51,5 pontra csúszott.
Miután ezek mind felméréseken alapuló, részben szubjektív mutatók, ezért kétségtelen, hogy a részvénypiaci fejlemények okozták az esést. Éppen ezért viszont van valami esély arra, hogy a piacok mostanában tapasztalt stabilizálódása után majd korrigálódnak a mutatók.
A piacok magukra találása talán a legfontosabb tényező a nagy kérdés megválaszolásában. Itt a kilátások egy hajszálnyival jobbak, mint egy-két héttel ezelőtt. A fontosabb tőzsdeindexek 5-10 százalékos emelkedést tudhatnak maguk mögött rövid távon, a piac kockázattűrő képessége (a volatilitás alapján) árnyalatnyival javult. Vezető befektetési bankok, köztük a Goldman Sachs és a Morgan Stanley emelték a részvényhányadot modellportfóliójukban. A konszenzusos vélemény szerint az értékelések ha nem is vonzóak, de már nem drágák, ugyanakkor a piaci szereplők csordaviselkedése (senki nem akar először lépni), a momentumra alapozó kereskedési stratégiák megakadályozzák ezek érvényesülését.
A pénzügyi piacok stabilitása az eurózóna számára is fontos. A francia statisztikai hivatal bizalmi indexének júliusi,100-ról 98 pontra való visszaesése zárta le azt a sort, amelyben az európai üzleti bizalmi indexek sorozatos csökkenését láthattuk. Mivel a fogyasztás és általában a belső kereslet még elég gyenge (júliusban például ismét estek a német kiskereskedelmi eladások), ezért a vállalati szektor optimista kilátásai nélkül nincs növekedés, márpedig a termelők várakozásait nagyban befolyásolja a tőkepiaci árfolyamok alakulása. A jelenlegi adatok szerint a második negyedévben csak minimális mértékben gyorsul a növekedés, 0,3 százalékra negyedéves összehasonlításban, s a második félévben is elmarad majd a potenciális növekedési rátától.
Gy. M.
