Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A részvénypiaci vérengzés ismét próbára tette a befektetők kockázatvállalási hajlandóságát, s ezt megérezte az euró is. A paritás áttörése után hirtelen megnőtt az euróban long pozíciót felvevő piaci szereplők száma, akik viszont az első nehézség láttán meg is szabadultak a közös pénztől. Az euró/dollár a múlt hét végi 1,0120-es csúcsról egészen 0,9880-ig csúszott vissza, s jelenleg a paritás körül ingadozik. A jenpiaci befektetői pozicionálás annyira semleges közeli volt az elmúlt hetekben, vagyis a befektetők oly mértékben nem mutattak érdeklődést a direkcionális (valamilyen irányba mutató) ügyletek iránt, hogy ezt a közeget még a részvénypiaci történések sem tudták felrázni. A jen ennek megfelelően 115,6 és 117,90 között ingadozott.
A részvénypiacok most alaposan átírták a korábban egyszerűnek tűnő devizapiaci forgatókönyvet, mely szerint a dollár szépen lassan gyengül, kiigazítva ezzel az elmúlt években felhalmozódott strukturális egyensúlytalanságokat. Ez az elképzelés arra alapozott, hogy az Egyesült Államok gazdasága szerény mértékben ugyan, de folyamatosan bővül, ami elég ahhoz, hogy a külső keresletet révén fenntartható, azaz a belső kereslet által vezérelt pályára állítsa a világgazdaság egyéb régióit, de nem szívja el a világ összes létező megtakarítását.
Az S&P 500 idén eddig körülbelül 30 százalékot vesztett értékéből, a 2001-es csúcshoz képest pedig majdnem felét. Összehasonlításképpen: olyan mértékű kéthetes zuhanást, mint most, utoljára az 1987-es crash idején lehetett látni, s ahhoz is közel állunk, hogy a „Nagy Depresszió" óta előforduló legnagyobb bear markettel büszkélkedhessünk (a rekord egyelőre az 1973–1974-es esés, amikor a csúcstól a mélypontig 48 százalékot bukott a piac). A tőkepiacok és a reálgazdaság csak Amerikára jellemző szerves összefonódása, elválaszthatatlansága miatt a növekedési kilátásokra gyakorolt hatás egyértelmű, s máris sokan ismét az újbóli recesszió (a double dip) rémével fenyegetnek.
Mint ahogy az előbb már említettük, az amerikai részvénypiacok és a gazdaság rohamos gyengülése nem tesz jót az eurónak, sőt. A közös befektetői kör és az egyre nagyobb mértékű diverzifikáció miatt szoros korreláció létezik az amerikai és az európai részvénypiacok között, amit az is mutat, hogy jó néhány európai nemzeti index alulteljesíti az S&P 500-at. Ebben benne vannak olyan technikai tényezők is, mint az S&P átalakítása, melynek során az európai cégek kikerülnek az indexből (Royal Dutch, Unilever), valamint az amerikai részvényalapok rendkívül erős visszaváltásai, amelyek aránytalanul nagy mértékben érintik a nemzetközi alapokat. Általában meg lehet figyelni, hogy a kockázattal óvatosabban bánó amerikai intézményi befektetők repatriálják tőkéjüket.
Makroszinten ugyanez a mechanizmus működik: ha az Egyesült Államok gazdasága visszaesik, magával rántja az egész világgazdaságot. A sok helyütt már a kamatciklus felfelé tartó ágába lépő (például Kanada, Ausztrália, Új-Zéland) vagy abba készülő (eurózóna, Egyesült Királyság) jegybankok ismét lazításra kényszerülnének, eltörölve ezzel a hozamelőnyt. A konjunktúra kezdeti szakaszában lévő gazdaságok elveszítenék legfontosabb támaszukat, az amerikai importkeresletet. Az Egyesült Államok még a jelenlegi formájában is a világgazdasági növekedés egyetlen hajtóereje, kiesése mindenki szempontjából negatív következményekkel járna.
Mielőtt azonban ilyen messzire mennénk, szögezzük le, hogy az amerikai reálgazdaságból egyelőre nem érkeztek olyan jelek, amelyek megerősítenék a részvénypiaci fejlemények negatív hatását. A tartós termékek rendelésállománya ugyan 3,8 százalékot esett júniusban, de ez csak azt bizonyítja, hogy a vállalatok beruházási tevékenysége még mindig gyér, ez viszont nem új fejlemény. Arra viszont jó, hogy a második negyedéves GDP-becsléseket 2 százalék környékére vagy az alá vigyék le a befektetési bankok. A részvénypiaci események hatásáról először a cikk elkészülte után, pénteken publikálandó végleges University of Michigan-féle, valamint a hétfői Conference Board fogyasztói bizalmi indexek tanúskodhatnak.
A fentebb vázolt háttér előtt fokozott figyelemben részesítették a piacok a legfrissebb európai üzleti bizalmi indexeket, amelyek kivétel nélkül gyengültek: visszaesett a belga, a holland, az olasz és – ami a legfontosabb – a német Ifo-index is. Az inflációs trend nem javul: az előzetes olasz és német adatok láttán könnyen elképzelhető, hogy júliusban ismét a felső határra, 2 százalékra emelkedik az eurózóna aggregált fogyasztói árindexe.
Kamatemelés ennek ellenére rövid távon kizártnak tűnik az ECB részéről, hiszen egyrészt az euró erősödését azért a konszenzus tartós trendnek véli, másrészt a növekedési kilátások nem olyan jók, mint mondjuk egy hónappal ezelőtt. A piac szerint a Fed ebben az évben már egyáltalán nem nyúl kamataihoz, sőt a Fed funds futures árazása már nem zárja ki egy esetleges további kamatvágás esélyeit.
Gy. M.
