Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyar értékpapírpiacot igen sokáig az jellemezte, hogy a piaci folyamatok alakulására meghatározó befolyást gyakorló külföldi befektetők elsősorban az országkockázatra összpontosítottak. Ez azt jelenti, hogy amikor bizonytalannak érezték a helyzetet, a kötvényektől és a részvényektől egyaránt szabadulni igyekeztek, míg ellenkező esetben mindkét piacon keresletet támasztottak. Következésképpen a kötvény- és részvényárfolyamok többnyire egy irányban mozogtak. Nem érvényesült tehát az a tankönyvi tétel, hogy a tőke a részvény- és a kötvénypiac között áramlik, azaz amikor a részvénypiac gyengélkedik, a kötvénypiac erős és fordítva. A tőkemozgások ugyanis nem a hazai piac egyes szegmensei között, hanem az egyes régiók között történtek.
A múlt heti folyamatok viszont azt mutatják, hogy most már erről a jelenségről – legalábbis tartósan – nem beszélhetünk, sőt feltehető, hogy a magyar részvénypiacról kiáramló pénz részben a hazai kötvénypiacon keresett menedéket. Az pedig bizonyos, hogy – a részvényekkel ellentétben – a kötvényektől való hirtelen szabadulási vágy nem volt megfigyelhető (amint az korábbi tőzsdekrachok esetén szinte törvényszerű volt).
A részvényárfolyamok hektikus mozgása, tendenciáját tekintve esése kötvénypiaci stabilitással és enyhe hozamcsökkenéssel (árfolyam-emelkedéssel) járt együtt. Ez pedig annak a jele, hogy értékpapírpiacunk egyre inkább fejlett piacként működik. Olyanként, ahol az ármozgásokat nem elsősorban specifikus országkockázati, hanem gazdasági okok motiválják, illetőleg – a piac kis méreténél fogva – a nemzetközi tendenciák hatása érvényesül. A forint árfolyamának alakulása is ezt támasztja alá. Akárcsak az állampapírpiacon, itt sem voltak jelentősebb ármozgások, bár a szerdai részvényárzuhanás napján némi forintgyengülés észrevehető volt.
A kötvénypiac tehát kiegyensúlyozott maradt, amikor a részvényárak estek, és kissé erőre kapott, amikor emelkedtek. Úgy tűnik, ezúttal csak a pozitív hatások gyűrűztek be. Ez főleg csütörtökre koncentrálódott, amikor egyébként a piac folyamatait esetenként érzékelhetően befolyásoló államkötvény-aukciókat is tartották. A hét korábbi részére jellemző csendes üzletmenet után figyelemre méltó az aukciókon megnyilvánult fokozott érdeklődés.
Nem véletlen, hogy mindkét árverésre bocsátott kötvénysorozat mennyiségét megemelte a kibocsátó: a háromévesét 20, a tízévesét 30 százalékkal. Tekintettel arra, hogy igen nagy mennyiségben nyújtottak be ajánlatokat a befektetők – a 2005/H kötvényből 99 milliárd forintra pályáztak, ami mennyiségi rekordot jelent ebből a sorozatból –, mindez nem befolyásolta kedvezőtlenül a hozamok alakulását. A hároméves aukciós átlaghozam 9,25, míg a tízéves 7,64 százalék lett, s – mint az stabil körülmények között lenni szokott – a maximális hozamszintek is csupán néhány bázisponttal voltak magasabbak az átlagoknál.
Ami a rövid hátralevő futamidejű papírok piacát illeti, a három hónapos diszkontkincstárjegy aukcióján meglehetősen magas, a jegybanki alapkamatnál hét ponttal magasabb átlaghozam alakult ki (további hét bázisponttal magasabb maximum mellett). A másodpiaci folyamatokat mérő referenciahozam-adatok erre a futamidőre ennél lényegesen alacsonyabb értékeket mutatnak, évi 9,40–9,47 százalékot. E lejáratnál talán leginkább egy esetleges jegybanki kamatváltoztatással kapcsolatos várakozások hatnak ki a piacra.
Bár akadnak, akik további kamatemeléstől tartanak, a legutóbbi inflációs adat és a jelenlegi forintárfolyam ilyet pillanatnyilag talán nem indokol. Az infláció mértéke miatt inkább a kamatcsökkentés lenne logikus, ez azonban gyengíthetné a forintot, ami viszont nem kívánatos – így egyelőre igen nagy a valószínűsége, hogy a jegybanki alapkamat változatlan marad. Az alapkamattal kamatozó kéthetes jegybanki betétbe ugyanakkor a múlt héten az általában megszokottnál csekélyebb összeg, 118,7 milliárd forint áramlott, persze mindez nézőpont kérdése, hiszen a lejáró állomány ennél is kevesebb, 77,8 milliárd forintnyi volt.
Ádám Zsigmond
