Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Enron- és a WorldCom-botrány megrázta az egész tőzsdevilágot. A csalássorozat békáját azért is nehéz lenyelni a befektetőknek, mivel az amerikai tőzsdei kapitalizmus alapjait kezdte ki. A befektetők ugyanis abban a hitben vásárolták eddig az értékpapírokat, hogy a függetlennek tartott könyvvizsgálók pecsétje hitelesíti a cégek pénzügyi kimutatásait. Vagyis ami a papíron van, az megfelel a valóságnak, amit jó nevű, feddhetetlen és jól megfizetett könyvvizsgálók saját nevükkel igazolnak. A tétel azonban megbukott. Kiderült, hogy jó pénzzel sokan megvásárolhatók, és ez nincs másként a világ legprudensebbnek hitt gazdaságában sem.
Sajnos a cégek bukása túlmutat a könyvvizsgáló cégeken. A pénzügyi rendszer egészébe vetett hit ingott meg, a vállalatoktól kezdve a közvetítőkig. Az a kép alakult ki, hogy az elemzők munkájuk során csak a vállalat kegyeit keresik és saját érdekeiket követik, és ezért nem adnak objektív tanácsokat, a befektetési tanácsadók az ügyfelek megkopasztására törekednek, míg a vállalati vezetők kizárólag saját zsebük megtömésében jeleskednek, miközben a befektetők egy átláthatatlan és csalárd rendszerrel állnak szemben. Persze a valóságban csak néhány cég és néhány magánszemély vádolható, azonban a befektetők bizalma ettől függetlenül megrendült. Ez abból is látszik, hogy a részvényesek már azokat a cégeket is büntetik eladásaikkal, amelyek esetében még csak halvány gyanú merült fel, hogy valami nincs rendben.
A bizalom elvesztése gyors, míg a visszaszerzése lassú folyamat. Márpedig bizalomra lenne most a leginkább szükség, hiszen mára egyértelművé vált, hogy kidurrant a tízéves amerikai gazdasági csoda léggömbje. A növekedés megtorpant, a munkanélküliség újra emelkedni kezdett. A gazdaság újraindításához elengedhetetlenül szükség van befektetésekre, ami befektetők nélkül nem megy. Ezért kulcskérdés az amerikai kormányzat számára, hogy megfelelő szigorral és következetességgel vizsgálja ki az eseményeket és a jövőre nézve megnyugtató megoldást találjon. Porba hulló fejek kellenek, valószínűleg egészen magas körökből is, hogy a széles befektetői tömegek elhiggyék, nem lehet bármit büntetlenül megtenni.
A bizalomra és a tőke visszacsalogatására szükség van azért is, mert az amerikai kormányzat saját gazdaságélénkítő eszközei gyorsan fogynak. Az irányadó 1,75 százalékos kamatot lefelé már szinte értelmetlen mozgatni. Gyakorlatilag az Egyesült Államok a keynesi likviditási csapdában van, 3 százalékos kamatláb alatt ugyanis mindegy a szereplőknek, hogy pénzüket állampapírokban, bankbetétben vagy készpénzben tartják. Vagyis a monetáris politika hatástalan, sőt inkább egy másik lufi dagadását segíti, az ingatlanpiac irracionális növekedéséét. Félő az is, hogy a készpénzállomány növelésével és a dollár értékvesztésével az infláció ismét felerősödik, ami ráadásul a monetáris szigor újraéledését kell hogy hozza. A Fed a kamatlábak emelése és a nyíltpiaci műveleteken keresztül a pénzkínálat szűkítése révén foghatja csak meg az elszabaduló inflációs folyamatokat, ami szintén nem kedvez a gazdasági növekedés beindításának.
A fiskális élénkítés lehetőségei is korlátozottak, az Egyesült Államok a korábbi szufficites évek után ismét deficites költségvetéssel szembesül, miközben a gazdaság élénkítése érdekében a Bush-kormányzat az adók csökkentését próbálja meglépni. A terrorizmus elleni háború is hatalmas összeget emészt fel, amelyet szintén a gazdaság termel ki. Vagyis mindenképpen szükség lenne a vállalati szféra erősítésére, hogy a nagyobb adóbevételekkel fenntartható maradjon a rendszer. Ha nem sikerül gyorsan helyreállítani a bizalmat, az Egyesült Államok nagyobb költségvetési hiánnyal, a dollár további értékvesztésével és magasabb kamatlábbal nézhet szembe a következő évek során, így akár többéves recesszióba is torkollhat a mostani válság.
Jó hír, hogy a fejlődő piacok kevésbé érintettek a válságok által, sőt elképzelhető, hogy a mostani tőkekimenekítés nyertesei éppen ezek lehetnek. A magyar gazdaság ráadásul kedvező fundamentumokkal rendelkezik, az ország stabil és várhatóan az Európai Unió tagja lesz. Ezek a tények és várakozások a fejlődő piacok élvonalába emelik az országot, ezért bízhatunk abban, hogy a kedélyek lecsillapodásával visszatérnek hozzánk a befektetők. Ehhez persze az is kell, hogy a világ legnagyobb gazdasága ne rogyjon meg, maradjon talpon és továbbra is erős keresletet támasszon. Most nem az a legnagyobb félelem, hogy az USA-beli túl gyors gazdasági növekedés elszívja előlünk a tőkét. Ezért a magyar részvényekbe fektetőknek is a fél szemüket az Egyesült Államokon kell tartaniuk és reménykedni abban, hogy a Bush-kormányzat erélyesen és szakszerűen orvosolja a mostani bizalmi válsághelyzetet és ezáltal elkerülhető lesz egy nagyobb gazdasági recesszió.
Pletser Tamás
