Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Akár történelmi jelentőségűnek is nevezhető, hogy az éves fogyasztói árindex - időpontját tekintve teljesen váratlanul - lefelé átlépte az EU-konformitás határát jelentő ötszázalékos értéket. Gyakorlatilag az egész piacot meglepte, hogy júniusban a fogyasztói árak csökkentek, méghozzá 0,4 százalékkal, ami - tekintve, hogy havi indexről van szó - igen komoly mérték. Olyannyira, hogy negatív havi index az elmúlt négy évben csupán három alkalommal fordult elő, de ebből csak egy érte el a mostani szintet.
Bizonyára nem számított ilyen hirtelen inflációcsökkenésre a jegybank sem, hiszen ha ilyesmiben reménykedett volna, talán nem emel az index közzététele előtt három nappal kamatot. De még ha emel is, bizonyára szerényebb mértékben, már csak azért is, mert a kamatemeléssel kikényszeríteni kívánt hatás a kedvező hír hatására önmagától is beállhatott volna.
Tény azonban, hogy a fél százalékpontos jegybanki kamatemelés - elsősorban a forint erősítésének szándékával - megtörtént, így a kéthetes betétekre az MNB jelenleg 9,5 százalékos kamatot fizet. Ezzel szemben a legfrissebb éves inflációs mutató 4,8 százalék, alig több tehát, mint a jegybanki kamat fele. (Igaz ugyan, hogy a múltbeli inflációhoz elviekben nem lehet hozzámérni a jövőbeni kamatot, azonban az immár múltbeli infláció előrejelzésének téves voltával való szembesülés minden bizonnyal átrendezi a jövőbeni inflációval kapcsolatos várakozásokat is.)
Nem járunk tehát talán messze az igazságtól, ha kijelentjük: jelenleg igen magas a reálkamat. Ebből következően előbb-utóbb csökkennie kell, amihez két módon, illetőleg ezek kombinációjával juthatunk el: az egyik a kamatok, hozamok csökkenése, a másik az infláció növekedése. Ami az utóbbit illeti, arra - különösen a mostani, meghökkentően alacsony szinthez képest - általában számítanak is a szakértők, de nem olyan mértékben, hogy az megszüntetné a reálkamat zavaróan magas voltát. Így a hozamok csökkenésének is be kell talán következnie.
Egy esetleges közeljövőbeni jegybanki kamatcsökkentés mindenesetre meglehetősen érdekes lépés lenne, nemcsak azért, mert éppen most történt emelés, de azért is, mert nem kevesen akadtak, akik ennek mértékét kevesellték. S még többen, akik - a trendextrapoláció csapdáját, úgy látszik, lehetetlen kikerülni - további emelésre számítottak, illetve ezt tartották szükségesnek. Bonyolítja a helyzetet, hogy a kamatemelést követő napokban - az inflációs mutató közzététele előtt - úgy tűnt, az intézkedés a szándékolthoz képest csekély pozitív hatást gyakorolt a piacra (a forint csak keveset erősödött).
Aligha lesz tehát könnyű helyzetben a bankok bankja a legközelebbi kamatdöntéskor, igaz, addig a piaci folyamatok irányt mutathatnak. (Más kérdés, hogy a kamatpolitika célja talán inkább a piac orientálása, semmint követése kellene hogy legyen.) Mindenesetre a szinte égből pottyant negatív inflációs rekord lehet hogy egy önbeteljesítő jóslatként működő kamatemelésivárakozás-spirált semlegesített, valószínűleg még időben.
Ami a hektikus hírek hatására bekövetkezett állampapír-piaci történéseket illeti, jól elhatárolható, mi melyik piaci szegmensre hatott. A rövid lejáratoknál értelemszerűen a kamatemelés nyomta rá a bélyegét a hozamok alakulására, amelyek tehát e körben emelkedtek. A 2007-es lejárattól felfelé viszont jelentős hozamcsökkenés történt, méghozzá a kedvező inflációs mutató következtében, amit bizonyít az is, hogy ez a folyamat csütörtökön, a mutató közzétételét követően játszódott le.
A bizonytalan piaci helyzetet mutatja, hogy a kedvező inflációs adat ellenére igen mértéktartóan nyújtottak be ajánlatokat a forgalmazók a két csütörtöki kötvényaukción. Az eredetileg kötvényenként 25 milliárdosra tervezett mennyiséget jócskán meg kellett kurtítani, hiszen a hároméves papírból 19,4, míg az ötévesből is csupán 22,5 milliárd forint névértékre érkezett egyáltalán ajánlat. Az elégtelen kereslet másik következménye az volt, hogy a délelőtti árjegyzés vételi szintjei (9,5, illetve 8,6 százalék) fölött volt az aukciós maximum mindkét papírból. Igaz, a délelőtti árjegyzés adatai közvetlenül az infláció közzététele utáni, euforikus állapotot tükrözik.
Ádám Zsigmond
