Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az amerikai függetlenség napját szerencsésen megúszta a világ terroristatámadások nélkül, így a piacok is visszatérhettek a megszokott kerékvágásba, a jól bejáratott témákhoz. Ennek megfelelően a dollár átmeneti konszolidációt követően ismét gyengülni kezdett: a jen ellenében pénteken 116,7-116,8-ig süllyedt, az euróval szemben előbb felment 0,993-ig, majd visszaereszkedett 0,99 alá.
Az eurónak láthatóan nagyon nagy nehézségeket okoz a paritás elérése, illetve áttörése. Ennek technikai oka nem igazán lehet, hiszen minden pozicionálási adat azt mutatja, hogy nem épültek ki szélsőségesen magas euró long pozíciók, folyamatos a profitrealizálás, a piaci szereplők kézről kézre adják a vételi pozíciókat. A Reuters legutóbbi felmérése, mely szerint 48-ból csak 20 befektetési bank számít a paritás egy hónapon belüli elérésére, szintén nem a piac egyoldalúságára utal (a túlzottan egyoldalú vélemény és pozíciófelvétel jellemzően az ellenkező irányú mozgás magas kockázatát jelenti).
A probléma a részvénypiacokkal van. A reálgazdasági adatok alapján ugyan még mindig nem dönthető el, hogy az Egyesült Államok gazdasági növekedése vajon újból visszaesik-e (a „double dip" szcenárió) vagy éppen ellenkezőleg, gyorsul, a részvénypiacok lassan maguk döntik el a dilemmát. A gazdasági kilátások homályossága, a vállalati menedzsmentek integritásába vetett bizalom összeomlása, valamint a gyenge dollár mind-mind a kockázati prémium növekedése, vagyis a részvényárfolyamok csökkenése irányába hat: a hét közepén az amerikai részvénypiacok egyaránt éves mélypontjukra, s egyben a tavaly szeptember óta látott legalacsonyabb szintre süllyedtek. Az S&P 500 idén már 20 százalékot vesztett értékéből, a Nasdaq 30-at, s mindketten 40 százalékot zuhantak az elmúlt 12 hónap maximumához képest. Az esés tartósságát és kiterjedését tekintve a mostani „bear market" már új rekordot állított fel a második világháború utáni amerikai gazdasági történetben.
P/E alapon az amerikai részvények még mindig nem számítanak olcsónak, a nagyobb befektetési bankok stratégái ennek ellenére már kellően pozitív jövőbeli hozamot ígérő befektetésnek tartják a papírokat. A baj az, hogy a rövid távú teljesítményük alapján megítélt portfóliómenedzserek nem mernek vásárolni, mindenki a másikra vár (a csordaszellem él és virul). Márpedig ha az árfolyamok megragadnak ezen a szinten, vagy akár még lejjebb mennek, a most inkább hangulati alapon pesszimista részvénypiac árazása önbeteljesítő lehet: visszavetheti az egész gazdaságot. Az alacsonyabb részvényárak ugyanis a fogyasztót a vagyonhatáson, a vállalatot a tőkeköltség növekedésén, az államot az alacsonyabb adóbevételek, általánosabban a gazdaságot a fogyasztói és üzleti bizalom csökkenésén keresztül érinti negatívan. A dollár gyengülése ilyen környezetben egyértelmű. Az euró ebből azonban nem tud profitálni: empirikus vizsgálatok már számtalanszor kimutatták, hogy az euró/dollár keresztárfolyam egyik legfontosabb meghatározója az M&A tevékenységhez, valamint a portfólióbefektetésekhez kötődő tőkeáramlás.
Mivel az európai részvénypiacok követik a Wall Street minden lépését, nem csoda, hogy az euró most mintha megrekedni látszana.
Az euró egyébként sem nagyon kapott segítséget az elmúlt héten. A Vivendi csőd közeli helyzete, a német kormány nyomásgyakorlása a Deutsche Telekomra nem tette népszerűbbé az európai részvényeket a befektetők körében. Cinizmussal nézi a piac azt is, hogy az Európai Unió brüsszeli bizottsága a jelek szerint hajlandóságot mutat a stabilitási paktum lazább interpretálására, s teszi mindezt azután, hogy Olaszország egy évvel kitolta a kiegyensúlyozott büdzsé elérésének időpontját, a portugálok pedig 3,9 százalékos hiányt jósoltak maguknak erre az évre.
A kiutat a jelenlegi patthelyzetből talán az amerikai cégek most kezdődő második negyedéves beszámolási időszaka jelentheti. Az előzetes bejelentések meglepően pozitívak voltak, s a piac alapvetően jó eredményeket vár. Ha ez teljesül, stabilizálódhat a piac, a dollár strukturális korrekciója tovább folytatódhat.
A mostani, zűrzavaros helyzetből egyelőre a jen profitált leginkább, a japán hatóságok nem kis bosszúságára. A már említett empirikus kutatások azt is megmutatták, hogy a dollár/jen viszonylag immúnis a részvénypiacok teljesítményére, sokkal inkább a kamatkülönbségekre reagál. A héten a Goldman Sachs bejelentette, hogy eddigi előrejelzésétől eltérően most már csak a jövő év első felére várja az első Fed-kamatemelést. Az inflációs nyomás teljes hiányának köszönhetően az amerikai kötvényhozamok is lassan lemorzsolódnak. A kamatspreadek tehát szűkülnek Japán és az Egyesült Államok között. Ennek ellenére valószínűbb azonban, hogy a piacot most jobban érdekli az, hogy a japán pénzügyminiszter a héten többször is a 115-ös szintet nevezte meg olyan határnak, ami alá semmi esetre sem engedi esni a jent. Ezzel akarva-akaratlanul megnyitotta teret a japán deviza további erősödése előtt. A piac egyetért abban, hogy a következő intervenció már csak napok kérdése.
Gy. M.
