Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Hihetetlenül kemény hetet tudhat maga mögött a dollár: az euróval szemben volt, hogy már csak egy vastagabb hajszál választotta el a paritástól, s a jennel szemben is bebukott a 120-as szint alá. Ami korábban lassú lemorzsolódás volt, az most szinte összeroppanássá vált. A hangulat teljesen egyértelműen negatív a dollárral szemben, a nagyobb befektetési bankok többsége biztos a paritás, illetve az annál akár kissé erősebb eurószint rövid időn belül bekövetkező elérésében. Ezzel együtt elég valószínű, hogy az utóbbi napok tempója nem fenntartható, ezen a héten jó eséllyel visszanyerhet valamennyit elveszített pozíciójából az amerikai fizetőeszköz. Egyrészt nyilván felerősödik a piaci szereplők profitrealizálási hajlandósága, másrészt valószínű, hogy az európai és a japán hatóságok egyre óvatosabbra kalibrálják hangvételüket. Egyszeri tényező, de fontos, hogy az amerikai üzleti hét a júliusi 4-ei ünnep miatt szerdán gyakorlatilag véget ér, s így feltehetően szinte semmi jelentős hír nem érkezik majd az Egyesült Államokból. Összességében azonban változatlanul az a konszenzus, hogy a dollárnak még van hová süllyednie, még ha ezt lassabban fogja is tenni, mint eddig.
A dollár túlértékeltsége és strukturális problémái mellett egyre nagyobb súlyt kapnak a befektetői döntésekben a ciklikus megfontolások. A korábban abszolút szélsőségesnek számító double dip forgatókönyv - amely szerint a tavalyi minirecessziót egy újabb visszaesés követi majd - ismét visszakerült az érdeklődés középpontjába, úgy tűnik ugyanis, hogy az amerikai növekedés alappillére, a fogyasztó, kezd megtörni. A negatív meglepetést hozó májusi kiskereskedelmi eladási és foglalkoztatási adatok után most a Conference Board fogyasztói bizalmi indexe szállította a rossz hírt: a mutató a várt stagnálás helyett 110,3-ról lecsúszott 106,4 pontra. A jelek szerint a fogyasztó mégse immúnis minden hatásra, a munkaerőpiac renyhesége és az értékpapírpiacok szenvedése előbb-utóbb csak rábírja a takarékosságra.
Az értékpapírpiacok s azon belül a részvénypiacok vesszőfutása újabb lendületet kapott: a WorldCom 3,8 milliárd dolláros könyvelési csalása történelmi rekord. A valaha a telekomszektor lieblingjeként kezelt, növekedésmániás cég most a csőd szélén áll, de ami még nagyobb baj, az amerikai vállalati szektorba vetett bizalom amúgy is alacsony szintje most még tovább süllyedt.
Ennek az amerikai részvények iránti külföldi kereslet visszaesése révén közvetlen hatása is van a dollárra, a fogyasztói és üzleti bizalomra mért csapás révén pedig közvetetten is az amerikai deviza gyengülését segíti elő.
Ilyen amerikai fejlemények mellett az eurózónában akár özönvíz is lehet, az se fogja érdekelni a befektetőket. Pedig rossz hírből volt itt is elég: visszaesett a német, az olasz és a belga üzleti bizalmi index, holott a piac emelkedésre számított. Az EMU pénzügyminiszterei kibúvót teremtettek Franciaországnak a stabilitási paktum kényszerzubbonya alól, amennyiben a galloknak csak akkor kell betartaniuk saját korábbi, a büdzsé kiegyensúlyozására tett ígéreteiket, ha a GDP legalább 3 százalékkal bővül 2003-2004-ben. Inflációs fronton vegyes a kép: a pénzmennyiség növekedési üteme hosszú idő után ismét emelkedett, ugyanakkor előzetes adatok szerint júnisuban Németországban és Olaszországban is süllyedt az inflációs ráta. Az eurózónában ECB célsávjának teteje, azaz 2 százalék alá - 1,7 százalékra - esett az infláció, ez a legalacsonyabb érték 1999 decembere óta. A legfontosabb pozitív fejlemény az, hogy az euró izmosodása elkerülhetővé teszi a kamatemelést (az ECB kormányzótanácsa csütörtökön tartja következő ülését). Az európai növekedést nyilván nagyban elősegítené, ha erős euró-alacsony kamat kombinációban menne végbe, s nem egy fordított felállás mellett.
Gy. M.
