Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró továbbra is „két lépés előre, egy lépés hátra" stílusban folytatja útját felfelé, s a héten az euró/dollár rövid időre már 0,95 fölé is került. A piaci hangulat egyértelműen „dollárnegatív", az amerikai deviza szinte nem tud lekerülni az újságok címlapjáról. Az amerikai gazdaság kilátásainak piaci megítélését jól jellemzi az, hogy a japán pénzügyminiszternek kellett felhívni a figyelmet a fundamentumok és a hangulat között tátongó szakadékra. A pozicionálási adatok szerint még bőven van tere a további dollárgyengülésnek, az eddigiek ugyanis folyamatos „helycsere" révén történtek: senki sem marad hosszú ideig long euróban, relatíve hamar realizálják a profitot, viszont mindig vannak új beszállók. Ez egyben ugyanakkor azt is sugallja, hogy a befektetők nem keresik az „új dollárt", vagyis nem akarnak más devizában nagyobb pozíciókat hosszabb távon fenntartani.
A már sokszor emlegetett strukturális tényezők mellett az Egyesült Államok és az eurózóna ciklikus helyzetének relatív megítélése is változóban van, s nem az USA javára. Az amerikai makrohelyzet változatlanul homályos, a várakozások továbbra is bizonytalanok. A termelési oldal ugyan impresszív növekedést mutat, de a keresleti oldal dinamizmusa már kevésbé nyilvánvaló. A májusi foglalkoztatási adatok is vegyes képet mutattak: a munkanélküliségi ráta ugyan 6-ról 5,8 százalékra esett, de a 41 ezer új munkahely elmaradt a várakozásoktól. Mivel a két statisztika közül az utóbbi számít megbízhatóbbnak, a piac inkább erre koncentrált, s a rövid távú kamatvárakozások további mérséklésével reagált.
A legagresszívabb előrejelzés szerint is leghamarabb szeptemberben várható az első Fed-kamatemelés, de például a Goldman Sachs jó esélyt ad a fed funds kamat változatlanságának az év egészében. Ez utóbbi nézet jórészt azon alapul, hogy a pénzügyi kondíciók valójában nem lazultak olyan mértékben, mint amit a Fed sorozatos kamatcsökkentései sejtettek, mivel a hosszú lejáratú kamatok szinten maradtak, a részvénypiac pedig határozottan gyengült. A Wall Street ezen a héten is alaposan hozzájárult a nyomott hangulathoz, az Intel csökkenő árbevételprognózisára ugyanis széles körű árfolyameséssel reagáltak a piacok.
Ezzel egy időben az eurózónában egyre határozottabban kirajzolódnak a fellendülés körvonalai. A folyamatosan optimista üzleti bizalmi indexek első, konkrétumban is megnyilvánuló jeleként áprilisban a német feldolgozóipari rendelések messze a várakozások feletti mértékben, 2,3 százalékkal emelkedtek, s ami még jobb hír, ez főleg a belföldi rendeléseknek volt köszönhető. Hónapokig tartó visszaesés után ugyanebben a hónapban a német kiskereskedelmi eladások 1,5 százalékkal bővültek, ami azt sugallja, hogy az eddig rendkívül satnya német belföldi kereslet is kezd magához térni. Mindehhez jött még a ZEW pénzügyi bizalmi index 3,3 pontos emelkedése, 69,6 pontra. Mivel a ZEW jó előretekintő indikátora az IFO-nak, ezért a következő hónapban a leginkább figyelemmel kísért német üzleti bizalmi indextől is jó teljesítményre számíthatunk.
Az aggregált kereslet javuló fundamentumaival párhuzamosan az ECB folytatja a terep előkészítését egy várható kamatemelésre. Legutóbbi sajtótájékoztatóján Wim Duisenberg külön felhívta rá a figyelmet, hogy a kamatok aktuális szintjét nem véletlenül nem nevezte „megfelelőnek". A piac egyik legnépszerűbb témája manapság az, hogy az euró erősödése szükségtelenné teheti a kamatváltoztatást, de a konszenzusos vélemény szerint ehhez jóval magasabb árfolyamra lenne szükség. A szigorítás tényét a piaci szereplők teljesen elfogadták, a kérdés most már csak az időzítés. A Morgan Stanley szerint ez már a következő ülésen, azaz július 4-én bekövetkezik, a konszenzus valahová a nyár végére, esetleg szeptemberre várja a lépést. A kamatemelés fogadtatása (pontosabban annak fogadtatása, hogy egyáltalán lesz kamatemelés) még egy hónappal ezelőtt is abszolút negatív volt, mondván, a szigor tönkreteheti az éppen csak bimbódzó fellendülést. A mai körülmények között viszont már inkább az euró hozamelőnyét szokás kiemelni, ha az ECB kamatemeléséről esik szó.
Ezúttal kivételesen a politika területéről is „európozitív" hírek érkeztek: a jobbközép győzelmét a francia parlamenti választásokon kifejezett örömmel fogadta a piac. Az optimizmus alapja az, hogy ezzel vége szakadt a cohabitationnak, azaz a jobboldal és a baloldal kényszerű együttélésének a végrehajtó hatalomban. A mérsékelt jobboldal biztos többsége tudatában feltehetőleg hozzálát majd a strukturális és munkaerő-piaci reformok kiviteléhez a potenciális növekedési ütem növelése céljából. Azért mindenesetre ez a fejlemény se fenékig tejfel: amint azt Chirac elnök már sejteni engedte, a francia kormány talán mégsem tartja magát azon ígéretéhez, hogy 2004-ig egyensúlyba hozza a költségvetést. Ha ez bekövetkezik, az eurózóna tagállamainak költségvetési politikáját korlátozó stabilitási és növekedési paktum ismét a viták kereszttüzébe kerülhet, növelve az euró számára feltétlenül káros politikai zajt.
Gy. M.
