Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Gyakorlatilag a jegybanki alapkamat 9 százalékra emelése óta - sőt már előtte is - tartósan emelkedtek a hozamok, s ami kiváltképp aggasztó, leginkább a hosszú futamidejű államkötvények körében. Ebben a légkörben telt el a múlt hét első fele is az állampapírpiacon. A hozamok egyenletesen araszolgattak felfelé, egyes napokon és futamidőknél esetenként meglódulva.
Csütörtökre ez a folyamat már olyan magasságokba hajtotta a hozamokat, hogy a befektetők hirtelen felébredtek Csipkerózsika-álmukból, s vásárolni kezdték a papírokat. Kiváló alkalmat kínáltak erre a kötvényaukciók, hiszen itt lehet leginkább komoly mennyiségű államkötvényt úgy vásárolni, hogy az a lehető legkisebb mértékben járjon árelmozdulással. Az aukciók eredményéből szűrhetjük le azt a következtetést: sokan gondolkozhattak így, ami a megszokottal ellentétes mozgásokat, lefelé irányuló hozamkorrekciót indukált. A hároméves papírból több mint kétszeres volt a túlkereslet (67,25 milliárd forint), ami mostanában sem arányát, sem abszolút értékét tekintve nem volt jellemző erre a futamidőre. Ennek köszönhetően 8,86 százalékos átlaghozam alakult ki. A másik árverezett papírnál, a piac leghosszabb futamidejű (tizenöt éves) kötvényénél az aukció legfőbb érdekessége, hogy a befektetők mindenáron papírhoz akartak jutni: mással ugyanis aligha magyarázható, hogy igen nagyvonalúak voltak benyújtott ajánlataik árfekvését illetően. Az előző napi referenciahozamot 11 bázisponttal alulmúló 7,14 százalékos átlaghozam azért meglepő, mert a felkínált 15 milliárdos mennyiségre csak 21,5 milliárd forintnyi ajánlat érkezett. Az árra kevésbé érzékeny keresletnek éppen a hosszabb futamidejű papír piacára összpontosulása biztató jel lehet, mert azt mutatja, a vásárlók határozottan bíznak a hozamemelkedési trend megfordulásában. Nyereségük - és persze kockázatuk is - ugyanis annál nagyobb, minél hosszabb hátralévő futamidejű papírt választanak. Akinél pedig a várható nyereség többet nyom a latban, mint a fokozott kockázat, az nem más, mint az optimista befektető.
Az ÁKK nem emelte meg az eredetileg felajánlott mennyiséget egyik papírból sem, teret engedve a korábban már-már talán irreális magasságokba szökött hozamok radikális csökkenésének.
Ez aztán be is következett délután a másodpiacon, ahol - és ez ugyancsak azt erősíti, hogy a befektetők trendfordulóként értékelték az aukciós eredményeket - az átlagos aukciós hozamszintekhez képest 10, illetve 7 bázisponttal alacsonyabb benchmark értéket mértek.
A túlzottan likvidnek aligha mondható, inflációhoz kötött változó hozamú kötvények piacát is megérintették az általános állampapír-piaci mozgások, ezek nettó árfolyama is lefelé tartott a hét első felében. Oka, hogy az általános kamat- és hozamemelkedés - többé-kevésbé stabil infláció mellett - reálhozam-emelkedést is jelent. Az inflációhoz kötött papírok reálhozama viszont csak a nettó árfolyam csökkenése útján emelkedhet. Az e műfajban legjobb kondíciókkal bíró tőkeindexált kötvény csaknem egy százalékponttal esett ajánlati szinten, a többi hasonló mértékben, de szórványos üzletkötésekkel.
Ami a legrövidebb futamidőket illeti, a három hónapos diszkontkincstárjegyek aukcióján a maximális hozam két bázisponttal meghaladta a kéthetes jegybanki betéti kamatot. Igaz, ez csalóka, exponenciális mutatókkal számolva ugyanis, ha nem is túl meredeken, de lejt a hozamgörbe ezen a szakaszon. A három hónap és egy év között azonban már igen bizonytalan alakot vesz fel: a fél évig terjedő rész határozottan emelkedő szakasz. A görbe hosszabb vége azonban markánsan inverz, ami az esetenként akár hektikusnak is nevezhető ingadozások ellenére a hosszú távú hozamcsökkenésbe vetett hit csalhatatlan jele.
A múlt hét után a nagy kérdés: megtört-e vajon az állampapír-piaci bessz, azaz a hozamemelkedés trendje, vagy csupán egy markánsabb korrekció történt. Egy biztos: a piac mozgalmas hetet tudhat maga mögött és izgalmas hétnek néz elébe.
Ádám Zsigmond
