Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A dollár lassú bomlása átmenetileg nagyobb tempóban folytatódott az elmúlt héten. Az euró/dollár 0,9230-en ismét nyolc hónapos csúcsra ért, s tette ezt úgy, hogy közben folyamatosan negatív hírek érkeztek az eurózónából. A dollár/jen 123,4-ig is lement, mielőtt a japán hatóságok kedvenc eszközükhöz, az intervencióhoz nyúltak, bár egyelőre mérsékelt sikerrel. Összességében a hangulat továbbra is és egyre érezhetőbben negatív a dollár szempontjából. Ugyanakkor az is valószínű, hogy az amerikai deviza süllyedésének jelenlegi tempója nem marad fönn, hiszen erre az eurózóna és Japán fundamentumai nem szolgáltatnak elég alapot. Mint már többször említettük, a dollárral strukturális problémák vannak, s a túlértékeltség nem egyik napról a másikra, hanem hosszú időtávok alatt szokott korrigálódni.
A devizapiacok figyelmének középpontjába most ismét a dollár/jen került, a keresztárfolyam ugyanis elég hamar elhagyta a több befektetési bank által is tartósnak hitt 125-130-as sávot, s a hét közepére megközelítette a 123-as szintet. A japán pénzügyminisztérium szerdán és csütörtökön is interveniált a dollár erősítése érdekében, de csak szerény eredményt értek el, hiszen az árfolyam alig ment 124 fölé. Piaci értesülések szerint a beavatkozás mérete napi 3 milliárd dollár lehetett, ami nem kevés, de azért a japán „tradíciókhoz" képest nem is sok. Hüvelykujjszabályként azt szokás mondani, hogy akkor kell interveniálni, ha a piac elég rendesen shortban van az erősítendő devizában, s ez a feltétel most nem teljesül: a legfrissebb IMM-adatok szerint a spekulatív piac csak szerény mértékben vett fel long jen pozíciókat, így tehát nem sokan égethették meg magukat a hatóságok fellépése nyomán.
A technikai tényezőket leszámítva több más érvet is fel lehet hozni a jen rövid távú további erősödése, illetve az intervenciók potenciális sikertelensége mellett (feltéve persze, hogy a hatóságok nem lépnek fel sokkal agresszívebben). Alapként vehetjük a dollárral szemben egyértelműen pesszimista piaci hangulatot, ami részben független a versenytárs devizák fundamentumaitól. Az uralkodó piaci konszenzus elsősorban az euróval szembeni gyengüléstől várja a dollár korrekcióját, ugyanakkor tény - amint arra a Morgan Stanley elemzése is felhívta a figyelmet -, hogy a múltban (1985 és 1995) az amerikai deviza strukturális igazodása a márkával és a jennel szemben szimmetrikusan ment végbe. Az is igaz, hogy a befektetők nagy része alapvetően negatív várakozásokkal viseltetik a japán pénzügyi eszközök iránt, ami abból látszik, hogy a felmérések szerint az intézményi befektetők átlagban alulsúlyozzák a japán részvényeket és kötvényeket. Ez viszont a jenben denominált eszközök áremelkedése esetén könnyen sérülékennyé teszi a globális benchmarkokhoz kötött szereplőket, azaz egy áremelkedés további tőkebeáramlást, az ismét áremelkedést és beáramlást generál és így tovább. Ez nyilván pozitív a jen számára, mivel ezek a beáramlások minden bizonnyal fedezetlenek maradnak. S ami ezt az egész spirált beindíthatja, illetve részben már be is indította, az Japán ciklikus fellendülése. Japán egy globális fellendülésnek egyértelműen nyertese lenne, mivel nyitottabb, mint a másik két nagy gazdasági régió. Különösen igaz ez a tőzsdén domináns szerepet játszó ipari cégek esetében, amelyek kemény költségcsökkentésen mentek át az elmúlt években, ami most talán jobban feltűnik a befektetőknek. Az sem mellékes, hogy a már „elásott" Koidzumi miniszterelnök újabban határozottabbnak tűnik, nincs kizárva, hogy ismét átveszi a kezdeményezést a strukturális reformok terén.
A dollár törékenységét mutatja, hogy a jelek szerint nincs az a rossz hír Európából, ami képes lenne gyengíteni az eurót. A növekedés nagyon akadozva indul csak be: miután az első negyedéves GDP tekintetében az olasz és a holland adat is a várakozások alatt maradt, így hiába hozott a konszenzusnak megfelelő, illetve annál hajszállal jobb számot a francia és a német riport (0,4, illetve 0,2 százalék negyedéves alapon), az eurózóna aggregált GDP-bővülése feltehetőleg nem éri el a várt 0,4 százalékos ütemet. Az, hogy a szám egyáltalán pozitív lesz, kizárólag a készletek növekedésének és az exportnak köszönhető, a lakossági fogyasztás ugyanis két negyedévnyi stagnálás után várhatóan csökken, a beruházás pedig immáron a hatodik negyedéve zsugorodik. Ilyen körülmények között az európai döntéshozók nyilván nem örülnének az euró gyors felértékelődésének. Így ha ez bekövetkezne, ne lepődjünk meg a verbális intervenciókon, hiszen azok már 2000-ben és 2001-ben is sikeresen megállították az amerikai deviza gyengülését. Igaz, az akkor még egy kevésbé nyomás alatt lévő dollár volt. Ez most határozottan más helyzet.
Gy. M.
