Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Borús a hangulat az amerikai tőzsdéken, az árfolyamok csökkenőben, a recesszió bejelentett megszűnte ellenére a gazdaság élénkülése várat magára. A társaságok profitjai nem nőnek, úgyszintén a kereslet a beruházási szektorban. Greenspan és a Fed óvatos, nem emelték legutóbb sem a negyvenéves mélyponton lévő kamatot. Látszólag van ok a pesszimizmusra. De mi várható hosszú távon?
Fontos év lesz 2004 az amerikai gazdaságtörténetben. A Fed-elnök augusztusban visszavonul. Olyan gazdaságot kíván utódjára és a nemzetre hagyni, ami nevét és monetáris politikáját korszakos jelentőségűvé teszi. Greenspan bebizonyította, hogy a gazdaság konjunkturális ciklusait összehangolt monetáris és fiskális politikával lehet szabályozni. A ciklusokat megszüntetni ő sem tudta, de elérte, hogy a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatásuk ne legyen romboló.
A 2001 végén, 2002 elején befejezettnek nyilvánított recesszió időszaka alatt több olyan gazdaságpolitikai lépés történt, amelynek hatására az Egyesült Államok legutolsó gazdasági visszaesése nem lett elhúzódó és nem volt olyan mély, hogy súlyos gazdasági és társadalmi válságot okozott volna.
A legfontosabb intézkedések ezek közül a Fed drasztikus kamatcsökkentési lépései voltak, amelyekkel alig több mint egy év alatt negyvenéves mélypontra vágták az irányadó kamatot, egészen 1,75 százalékig. A második intézkedés az Egyesült Államokban egyáltalán nem gyakori adócsökkentés. A II. világháború óta mindössze kétszer volt példa az adók nagyobb arányú lefaragására. Az egyik 1960-ban, J. F. Kennedy elnökké választása után - a legmagasabb adósávban a kulcs 90-ről 70 százalékra mérséklődött -, a másik 1980-ban, R. Reagan elnökké választása után történt (70-ről 28 százalékra). Mindkét adócsökkentést jelentős gazdasági fellendülés és tőzsdei boom követte. Tavaly a kongresszus 100 milliárd dollárnyi összegű adócsökkentést hagyott jóvá, és most van folyamatban egy második, szintén 100 milliárd dolláros csökkentési program. A harmadik lépés a Fed hitelpolitikájában történt, a hitelpiac számos korlátozó szabályát enyhítették vagy megszüntették. Az eredmény példátlan hitelkibocsátás lett, ez tart most is. Az M3 mutató 2001-ben 12 százalékkal emelkedett, és közel 1000 milliárd dollárral nőtt a gazdaságban működő pénzmennyiség.
A felsorolt intézkedések eredménye, hogy ma nagyjából 2000 milliárd dollár halmozódott fel a bankbetétként látra szóló vagy rövid lejáratú betétszámlákon vagy alacsony hozamú kötvényekben. Ez a pénztömeg a tulajdonosoknak minimális (2 százalék alatti) kamatjövedelmet termel és ugrásra készen várja a kedvező alkalmat, hogy meginduljon a magasabb hozamot kínáló tőkepiac (tőzsde) felé. 1995-ben, amikor a 2000-ig tartó tőzsdei fellendülés elkezdődött, mindössze 500 milliárd dollár volt ez a rejtett pénzmennyiség, mégis öt évig tartó, rekordméretű tőzsdei hosszt eredményezett.
Így minden esély megvan arra, hogy 2002-ben elkezdődjön, 2004-re pedig kiteljesedjen egy minden eddigi rekordot megdöntő gazdasági fellendülés, amelynek hatása a világgazdaságban is megmutatkozik. Mindez törvényszerűen párosul majd a rekordmagasságba emelkedő tőzsdeárakkal. Már ma is vannak olyan optimista becslések, amelyek szerint 2004-re a Dow Jones index elérheti a 16 ezer, a Nasdaq a 8 ezer, az S&P az 1600 pontos csúcsot.
Egy ilyen nagyságú fellendülés persze inflációs következményekkel járhat, ami a Fedet kamatemelésre, hitelkorlátozásokra, a fiskális politikát pedig adóemelésekre kényszeríti. A gazdaságpolitikát a fellendülés fékezésére kényszerítő infláció veszélye azonban most minimális. A gazdaságra nehezedő inflációs nyomás már 2002-ben történelmi mélypontra csökken. A világpiac ma nyitottabb, így a tőke szabadabban áramlik, mint korábban, mert a korlátozások is leépültek vagy enyhültek. Az árverseny élesebb és példátlan bérversennyel párosul. Így a termelők előtt nincs akadály, hogy a legkedvezőbb termelési feltételeket keressék meg tőkéjüknek a nemzeti határokon kívül, például Kínában, Vietnamban vagy éppen a kelet-közép-európai régióban.
A NAFTA egyezménnyel és Kína WTO-tagságával hatalmas felvevőképességű piac nyílt meg az amerikai cégek előtt, ahol a tőke alacsony munkabérköltséggel tud működni, ezáltal növeli a tőke globális termelékenységét. Ez párosul az amerikai gazdaságban a befejeződött recesszió során végrehajtott költségcsökkentő és termelékenységjavító intézkedésekkel. A termelékenység növekedésének pozitív hatásai pedig semlegesítik a gazdasági növekedéssel együtt járó negatív inflációs hatásokat.
Az optimista jövőkép jelei ma azonban még nem igazán látszanak, ennek több oka is van. A társasági profitok növekedése az elmúlt ötven év minden recessziója után hat-nyolc hónappal indult meg. Ez most is így lehet, hiszen ahhoz, hogy a költségcsökkentő és termelékenységjavító intézkedések, valamint a termelő szektor szervezeti átrendeződése éreztesse hatását, idő kell. A profitnövekedés megindulása lehet az a lökés, ami mozgásba hozza a gazdaságot, megindítja a tőzsdei árak látványos emelkedését és a hatás-kölcsönhatás érvényesülése során a látványos gazdasági fellendülést.
Ismert törvényszerűsége a tőzsdei ármozgásoknak a trendek formájában történő előrehaladás, akár fel, akár le. Az amerikai tőzsdék jelenlegi trendjeit vizsgálva megállapítható, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után - amikor az árak a mélyponton voltak - jelenleg a második árhullám csökkenő fázisában vagyunk és az eltelt közel kilenc hónap alatt a trend emelkedő irányba mutatott. Az első hullámban a DJIA 10 ezer pont fölé emelkedett, majd 9443 pontig csökkent. Ennél a mélypontnál mintegy 600 ponttal van ma az index magasabban, és semmi jele nincs egy esetleges trendfordulónak. Az emelkedő trend tehát kitart, a mostani megtorpanás inkább tekinthető egyfajta csendes korrekciónak, de ennek is a vége felé járunk és mind közelebb kerülünk ahhoz a hat-nyolc hónaphoz, amikor a társaságok eredményében szemmel látható és érezhető lesz a javulás.
A nagy kérdések azonban majd akkor jönnek, ha a gazdaság növekedése elérte a felfűtött állapotot. A mai egypólusú világgazdasági rendben és a feltartóztathatatlan globalizáció körülményei között a világgazdaság átrendeződésének a kezdete sem kizárt, bár ennek a távlatai hoszabb időt igényelnek, mint néhány év.
Komár Lajos
