Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A vártnál kedvezőbb amerikai makroadatok, valamint a részvénypiacok magára találása csak arra volt elegendő, hogy stabilizálja az euró/dollárt, az amerikai deviza erősödéséhez már kevés volt. Az árfolyam a múlt héten néha ugyan 0,90 alá is beesett, de mindig visszatalált a 0,9000-0,9150-es sávba. Mivel közben az eurózónából inkább negatívan értelmezhető információk érkeznek, ezért valószínű, hogy továbbra is a dollár túlértékeltségével kapcsolatos aggodalmak vezérlik a piacot. A dollár/jent a japán gazdaság ciklikus állapotával kapcsolatos pozitív várakozások stabilan 127-128 környékén tartják.
Hosszú idő után először siettek a dollár segítségére a részvénypiacok: a DJIA és a Nasdaq elmúlt egy heti teljesítménye, illetve mélyebbre menve a vállalati szektor javuló profitabilitására utaló jelek feltétlenül hozzájárultak lassú csúszásának megállításához. Makroszinten is támogatást kapott az amerikai deviza: áprilisban messze a várakozások fölötti mértékben, 1,2 százalékkal bővültek a kiskereskedelmi eladások. A „mag", amelyet itt általában az autóeladások nélküli indexszel azonosítanak, szintén rendkívül dinamikusan, egy százalékkal emelkedett. A rekordméretű adóssággal, szűkös megtakarításokkal és vagyonának az elmúlt két évben bekövetkezett komoly értékcsökkenésével sújtott amerikai fogyasztó a jelek szerint nem lankad, pedig ráadásképpen még a munkaerőpiactól sem számíthat jelen pillanatban sok jóra (a folytatólagosan munkanélküli segélyt igénybe vevők száma épp a héten ért 19 éves csúcsra). Úgy tűnik, az adó-visszatérítések és -csökkentések, valamint az olcsó finanszírozási lehetőségek egyelőre megtartják a fogyasztót optimizmusában, s később már a javuló vállalati profitabilitás okozta munkaerő-piaci keresletnövekedés veheti át ezt a szerepet. Az adat publikálása után a Morgan Stanley 2,2-ről 2,6 százalékra módosította második negyedéves GDP-előrejelzését.
Az aggregált kereslet és kínálat között mindenesetre még mindig akkora a rés, hogy a téma még mindig nem az infláció, sőt egyre több szó esik a deflációról. Amint arra több befektetési bank is felhívta mostanában a figyelmet, az első negyedéves GDP (agrárszektoron kívüli) deflátora éves szinten 0,4 százalékkal csökkent, amire nem volt példa 1950 óta. Alfred Broaddus, a kansasi Fed vezetője a túl alacsony infláció kockázatairól is szót ejtett múlt héten tartott beszédében. A PPI áprilisban a várakozásoknak megfelelően 0,2 százalékkal esett, s a fogyasztói árindex is csak a dohányáruknak köszönhetően emelkedett fél százalékponttal, anélkül alig 0,2 százalékos volt a havi drágulás. A dolog részben természetes, hiszen az infláció jellemzően mindig a fellendülés kezdeti szakaszában jut mélypontjára. Ilyen körülmények között ugyanakkor az is valószínű, hogy a Fed egyhamar nem kezd szigorításba.
Az óceán túloldalán éppen az infláció okozza a legtöbb fejtörést a gazdaságpolitikai döntéshozóknak. Az Eurostat 2,2 százalékos előzetes becsléséről 2,4 százalékra emelte az eurózóna végleges áprilisi fogyasztói árindexét. Legfrissebb havi jelentésében az ECB még mindig az infláció további eséséről beszél, de már kihagyta azt a részt, amely a 2 százalékos felső plafon alatti rátákat jósolt. Ezzel összhangban több nemzeti jegybanki vezető, valamint maga Wim Duisenberg is az áremelkedés irányába ható kockázatokról nyilatkozott. A bank félelmeit nyilván csak fokozta az, hogy a német IG Metall egyezségre jutott a munkaadókkal, s 4,1 százalékos béremelést sikerült kiharcolnia. Ez a mérték magasabb, mint amit a várt infláció és a termelékenység növekedése indokolna, így a kérdés most már csak az, hogy az inflációra vagy inkább a növekedésre lesz-e káros hatással a megállapodás. Elemzők szerint a jelenlegi helyzetben inkább a növekedésre, mivel a vállalatok képtelenek a magasabb költségeket továbbhárítani. Nem kizárt ugyanakkor, hogy a hitelességére még mindig nagyon kényes ECB az inflációs várakozások legcsekélyebb romlását is el akarja kerülni.
A piac aktuális felfogása szerint azonban egy korai kamatemelés inkább negatívumot jelentene az euró számára, az eurózóna gazdasága ugyanis még nagyon sérülékeny. Németországban, az euróövezet legnagyobb gazdaságában az ipari termelés 0,8, a kiskereskedelmi eladások pedig 0,5 százalékkal estek vissza márciusban, s a GDP minden bizonnyal alig bővült az első három hónapban. Ilyen körülmények között egy szigorúbb monetáris politika bölcsőjében fojtaná meg a kibontakozóban lévő fellendülést, amit egyelőre még csak a készletek bővülése és az export hajt.
Az euró/dollárral ellentétben a dollár/jent pillanatnyilag a ciklikus tényezők vezérlik. A globális fellendülés mindenféle strukturális problémától függetlenül pozitív hatással van a japán gazdaságra is, s ebben a helyzetben a piac nem mer hosszabb távban gondolkozni. Sőt, a felmérések szerint a piac spekulatív szegmense hosszú idő után először ismét nettó long jenpozícióban van.
Gy. M.
