Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró stabilan tartja a 0,9 fölötti szintet a dollár ellenében, sőt 0,9180-en ismét éven belüli csúcsot döntött. A dollár/jen jellemzően 127 körül ingadozott, s most már kevesen látják rövid távon esélyesnek a 130-as szint fölé történő visszatérést. Szerdán ugyan a Cisco-jelentés nyomán bekövetkező 3 százalékos DJIA-, majd 8 százalékos Nasdaq-erősödés pillanatnyilag magához térítette a dollárt, de a piacot továbbra is az USA folyó fizetési hiányának fenntarthatóságával s vele a dollár strukturális gyengülésével kapcsolatos aggodalmak foglalkoztatják. Így a hangulat alapvetően negatív az amerikai deviza szempontjából. Ez kiválóan látszik a pozicionálási adatokból: a CME-n gyűjtött IMM-számok szerint a nettó euró long pozíciók mennyisége soha nem látott szintet ért el két héttel ezelőtt, s innen alig csökkent a rákövetkező héten. Ezzel párhuzamosan érzékelhetően növekedett a forgalom, legalábbis ezt mutatják a Morgan Stanley ügyfélforgalmi adatai. Mindez nagyjából annyit jelent, hogy habár sokan realizálják a profitot, mindig van vállalkozó a pozíció átvételére, azaz folyamatosan jelentkeznek új vevők is. Különösen fontos e szempontból, hogy megjelentek a színen a tőkeáttétel nélkül dolgozó intézményi befektetők is, ami feltétlenül pozitív jel az euró számára, hiszen ezek a szereplők távlatokban gondolkoznak.
Ami a fundamentumokat illeti, az amerikai piac nem könnyen emészti meg a növekedési ütem most tapasztalt visszaesését, legyen bár az csak átmeneti jelenség, amint azt jó néhány elemző gondolja. A hét közepi minirallyval együtt is gyatra a részvénypiac idei teljesítménye, a vállalati kötvények spreadjei ismét gyors ütemben emelkednek, azaz a finanszírozási kondíciók összességében romlanak. Az áprilisi foglalkoztatási riport megerősítette a piacot kellemetlen előérzeteiben, hiszen a várt 55 ezer helyett csak 43 ezerrel bővült a munkahelyek száma a gazdaságban, s a munkanélküliségi ráta nyolcéves csúcsra, 6 százalékra ugrott. Ráadásul az 58 ezres márciusi bővülést utólag 21 ezres csökkenésre módosították, s ezzel már egymás után másodszor következik be az, hogy pluszból mínuszba fordul az előjel a revízió során. Egyelőre úgy tűnik, hogy habár a vállalati szektor profitabilitása javul, még mindig nem hajlandóak új munkaerőt komolyabb mértékben felvenni, illetve beruházási aktivitásukat erősíteni, ezek nélkül viszont nem képzelhető el fenntartható növekedés.
A munkaerő-piaci helyzet másik oldalaként az infláció továbbra sem szerepel az amerikai gazdaságpolitikai döntéshozók prioritási listáján. Ezt erősítette meg az első negyedév fenomenális termelékenységi adata is: éves szinten negyedév/negyedév alapon 8,6 százalékkal bővült az egy munkaórára eső termelés, messze a 7 százalékos konszenzus felett. Az egységnyi bérköltség ennek megfelelően 5,4 százalékkal esett ugyanezen időszak alatt. Ilyen körülmények között a Fed keddi ülése érdektelenné vált, hiszen a kamatemelés esélye zérus volt. A piac most már egy júniusi szigorítást is nagyjából kizár, s legkorábban az augusztus közepi ülésen várnak emelést.
Ha már a Fed nyíltpiaci bizottságánál (FOMC) vagyunk, Bush elnök Ben Bernankét, a Princeton közgazdasági tanszékének vezetőjét és Donald Kohnt, az FOMC jelenlegi titkárát, hosszú ideig a monetáris ügyekért felelős Fed-divízió vezetőjét, Greenspan egyik legközelebbi tanácsadóját tervezi nevezni a kormányzótanács üres helyeire. Mindkét választás piaci visszhangja rendkívül kedvező, mivel mindketten tekintélyes és nagy tapasztalatú közgazdászok, az ilyenekből jelenleg hiány van a főleg menedzserekből és bankárokból összeálló testületben. Érdekesség, hogy Bernanke az inflációs célkitűzés határozott híve, míg Greenspan közismerten nem rokonszenvezik ezzel a monetáris politikai stratégiával.
A rövid távú dinamika szempontjából az eurózóna sem áll jobban, mint az Egyesült Államok, de ez egyelőre nem nagyon zavarja az euró árfolyamát. Ami valamelyest nyugtalanítja a befektetőket, az az ECB hangnemváltása s látszólagos agresszivitása. Mint ismeretes, Wim Duisenberg, az európai jegybank elnöke egyértelműen jelezte legutóbbi sajtókonferenciáján, hogy az árstabilitást fenyegető veszélyek most már inkább felfelé mutatnak, s ezt sokan egy várható kamatemelés előkészítéseként fogták fel. A kezdeti heves reakciót követő higgadtabb értékelés során a piac (értve itt az Euribor futures árakat) most már inkább amellett van, hogy a tavalyi gyér növekedés még csak most következő dezinflációs hatása, az M3 és komponenseinek kedvező rövid távú pályája, valamint az euró erősödése nem tesz szükségessé semmilyen drasztikus lépést. A német bérfejlemények ügyében a konszenzus szintén az, hogy azok a jelenlegi aggregált keresleti viszonyok közepette inkább a növekedésre, s nem az inflációra lesznek negatív hatással (ez egészen nyilvánvaló az IG Metall mostani sztrájkjai esetében).
A dollár/jennél több befektetési bank feladta 135-140-es, esetleg még ennél is magasabb rövid távú célárfolyamát, s most már inkább a 125-130-as sávot vélik tarthatónak. Kétségtelen ugyanis, hogy a világgazdaság ciklikus fellendüléséből Japán is pozitívan jön ki, bármilyenek legyenek is a strukturális problémák. Tény az is, hogy az állami és privát nyugdíjalapok friss allokációs döntéseiből származó tőkekiáramlás még nem következett be. Valamelyest meglepő módon a japán pénzügyminisztérium is csendesebb a szokásosnál, pedig egy erősebb jen biztos nem hiányzik a gazdaságnak. Azt azonban jegyezzük meg, hogy hosszú távon még mindig szinte minden piaci szereplő pesszimista a jennel kapcsolatban.
Gy. M.
