Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Tavaly év vége óta az amerikai és az európai részvénypiacokat is sávmozgás jellemzi. Ez szokatlan helyzet sok kereskedő és befektető számára, hiszen az utóbbi négy-öt vagy akár hét-nyolc évben is az volt a jellemző, hogy akár fel, akár le, de a piacok eléggé trendszerűen mozogtak. Ehhez képest az elmúlt fél évben például az S&P 500 index beszorult az 1070/80-1150/60-as sávba. Amikor a sáv aljára ér a piac, a befektetők pesszimisták lesznek, s a megindult mozgás folytatódására számítanak, ám ez nem következik be. A sáv tetején ennek ellenkezője történik, a jó hírek vannak túlsúlyban, s így ott a pár héttel korábban megindult emelkedést várják a továbbiakban is, de onnan inkább esnek az árfolyamok. A sávkereskedés jellegű (range) piacok jellemzője ez, miként az is, hogy a korábbi nagy, 15-20 százalékos - indexben mért - középtávú elmozdulásokhoz szokott befektetők túl kicsinek érzik a mozgást, s minduntalan a kitörést várják.
Több tényező is szükséges azonban ahhoz, hogy egyértelmű trend tudjon kialakulni az árfolyamokban. Először is kell valamilyen meghatározó, a piacra jellemző fundamentális erő. Ilyen lehet a cégek komoly profitnövekedése, de akár az erős recesszió is, s szükséges, hogy sok befektető legyen a rossz oldalon, azaz másként ítélje meg a kilátásokat, mint az uralkodó piaci trend. A 2000 nyara és 2001 ősze közötti időszakot éppen ez határozta meg: egy rendkívül komoly, 1973-1974 óta nem látott profitösszeomlás és globális recesszió, valamint sok befektető, akik folyamatosan a nagy bikapiac (1995-2000) visszatértét várták.
Jelenleg azonban más a helyzet. Az optimista befektetőket a 2001. őszi terrortámadások megrémítették, s az azóta is meg-megjelenő rossz hírek (Enron, számviteli csalások, profit warningok) miatt nem tudnak visszatérni a korábbi euforikus állapotukba. Leginkább a bizonytalanság jellemzi őket, s ez ahhoz vezet, hogy nagyon komoly pozíciókat ma már sokkal kevesebben mernek felvenni, mint akár két évvel ezelőtt.
A gazdasági stabilizálódás (fellendülés?) nem hozott nagymértékű profitnövekedést. Elég csak arra utalni, hogy még a legutolsó amerikai GDP-adatok szerint is a vállalati beruházások tovább csökkentek, és a gyorsjelentések is arról tanúskodnak, hogy a recesszió vége nem jelent gyors eredménynövekedést.
Nincs tehát sem komoly fundamentális trend, sem pedig komoly egyirányú piaci hangulat. Ez pedig ideális táptalaja a sávnak. Az alját elérve jellemzően nagyon rossz képet mutat magáról a piac, a pesszimista befektetők arra várnak, hogy „beszakad", „összeomlik", Az optimisták viszont csak a sáv tetejével kapcsolatban hiszik el, hogy minden rendben van, hisz itt jönnek ki a jó hírek, itt néz ki jól „technikailag" a piac, itt tűnnek erősebbnek a vevők. Éppen a sávokban használhatók nagyon jól a túladott/túlvett technikai indikátorok, amelyek trendelő részvénypiacon bizony megtévesztik a spekulánsokat.
Az amerikai részvénypiacnak (s az ezt követő európaiaknak is) így várhatóan mindaddig jellemzője lesz a fent leírt sávos mozgás, amíg a fundamentális tényezők nem mutatnak nagyon komolyan egyik irányba, vagy a piaci hangulat nem válik egyoldalúvá. Kisebb kimozdulások persze lehetségesek, de ez még mindig a fent vázolt irányba mutatna. Ha ez igaz, akkor alig mozdultak el a vezető amerikai indexek a múlt hét végén a sáv aljáról, ahonnan talán pár héten vagy egy-két hónapon belül ismét elérhetik a sáv tetejét. Ez jó hír lenne a magyar részvénypiacnak is, hiszen jól látható, hogy a kelet-európai régió eddig erősen felülteljesített a 2001 szeptemberében megindult ciklusban. Ha nem tör ki olajválság, vagy egyéb komoly, jelenleg előre nem látható gazdasági probléma nem üti fel a fejét, akkor ez azt jelenti, hogy könnyen 9000 fölé emelkedhet nyárra a BUX index is, ekkorra az S&P 500 ismét eléri az 1150-1160 pontot.
Zsiday Viktor
