Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár 0,88 és 0,8890 között mozgott a héten, egyre jobban közelítve a 0,90-os lélektani határt. A dollár/jen egészen 128,5-ig ment le, ahonnan aztán egy-két agresszívabb pénzügyminisztériumi kommentár térítette vissza 130 közelébe. Több befektetési bank is arról beszél, hogy a taktikai szereplőkön kívül a hosszú távban gondolkodó, valós pénzeket mozgató, alacsony tőkeáttétellel dolgozó befektetők is kezdenek megjelenni a piacon, különösen az euró/dollárban. A legfrissebb IMM-adatok szerint a nettó long euró pozíciók száma tovább nőtt, s most áll a legmagasabb szinten tavaly szeptember óta. A Morgan Stanley ügyfélforgalmi statisztikái folytatódó euróvételt (az utóbbi 11 hétből 8-ban) és dolláreladást mutatnak. A jen esetében a pozicionálási és tőkeáramlási adatok a semlegeshez állnak közel, de ezt is inkább úgy érdemes értelmezni, hogy a piac nem mer short pozíciókat felvállalni. Összefoglalva: lehet, hogy igazuk van azoknak, akik szerint a dollár elérte strukturális csúcspontját, s egy lassú, de feltartóztathatatlan korrekció előtt állunk, s ennek látjuk most első apró lépéseit.
A dollárról nemrég írtuk, hogy meglepő módon a geopolitikai helyzet „fokozódása" és az olajár pillanatnyi megugrása sem tudta feljebb vinni, holott ezek a tényezők historikusan nézve pozitív hatásúak a dollár szempontjából. Ugyanilyen meglepő, hogy az amerikai deviza az Európából mostanában érkező, elvileg negatívan is értelmezhető információk hatására sem képes erősíteni, sőt tovább esik. Az euró felettébb jól viseli a politikai zajt: a tervezett munkaerő-piaci reform miatti olasz általános sztrájk, a holland kormány lemondása a srebrenicai vérengzés ügyében most nyilvánosságra került mulasztások nyomán vagy a szélsőjobboldali Le Pen bejutása a francia elnökválasztás második fordulójába általában tovább fokozta volna a befektetők eurószkepticizmusát, de nem most.
Egyelőre a német bértárgyalásoktól sem hagyja magát zavartatni a piac, pedig azok kezdenek egyre bonyolultabbá válni. A vegyipari munkások már megállapodtak 3,6 százalékos emelésben, a legnagyobb tömörülés, az IG Metall azonban még mindig 4,5 százalékot kér, ellentétben a munkaadók 3,5 százalékos javított ajánlatával. A szakszervezet most éppen szavaztat, s ha minden a terv szerint megy, május 6-án leáll a német ipar jelentős része munkabeszüntetés miatt. Az IG Metall követelése mindenféleképpen az infláció és a termelékenységnövekedés által indokolható mérték fölött van, elemzők szerint azonban a jelenlegi, a lassú növekedés és a cégek korlátozott árazási képessége által jellemezhető helyzetben a negatív hatás inkább a vállalatok profitjában és a gazdaság növekedésében, s nem az inflációban jelentkezne. Ennek ellenére nem kizárt, hogy az ECB a vártnál magasabb bérnövekedés esetén előbbre hozná az első kamatemelését, hiszen verbális szinten legalábbis a bank nagyon komoly hangsúlyt szokott helyezni az árstabilitás és a moderált bérnövekedés kapcsolatára. Egy ilyen fejleménynek nyilván negatív hatása lenne az euróra, hiszen alapjaiban fojtaná el a még ki sem bontakozott európai fellendülést.
A fellendülés törékeny mivoltát bizonyította az is, hogy a nagy figyelemmel kísért német üzleti bizalmi index, az Ifo áprilisban 91,8-ről visszaesett 90,5-re, holott a piac 92,1-es értékre számított. A jelenlegi helyzetről és a várakozásokról szóló alindexek egyaránt estek. A pár nappal korábban publikált ZEW pénzügyi bizalmi index egyébként ismét jó előretekintő indikátornak bizonyult, amennyiben 71,2-ről 70,6-re esett ugyanebben a hónapban (ebben a felmérésben a pénzügyi szektor véleményét kérik ki a gazdaság helyzetéről és a kilátásokról). Az európai üzleti ciklust továbbra is az ipari tevékenység készletek által hajtott stabilizálódása, enyhe dinamizálódása viszi előrébb, a végső kereslet azonban még túl gyenge ahhoz, hogy fenntartható növekedésről beszéljünk.
Tény azonban, hogy az eurót az Ifo okozta csalódás sem tudta megrengetni, hiszen az Atlanti-óceán túlpartján is a lassulás jelei kezdenek mutatkozni. A múlt pénteken publikált első negyedéves GDP-adat látványos, 5,8 százalékos bővülésről tanúskodott. Ez azonban egyrészt a már sokszor emlegetett készletciklusnak tudható be, másrészt sokat kölcsönzött a második negyedévtől. Így például az első negyedéves kedvező időjárás miatt rekordteljesítményt produkáló építőipar minden bizonnyal drámaian lassul majd az elkövetkező hónapokban. Hasonlóan átmeneti volt az év elején még alacsony energiaárak vásárlóerőt növelő hatása, sőt, ez átcsaphat az ellenkező irányba. Elemzők szerint a vártnál magasabb adó-visszatérítések és a szokásosnál korábbi húsvét is felpumpálta az első negyedéves GDP-t. Minden esély megvan arra, hogy a második negyedévben 3 százalék körülire esik vissza a növekedés üteme.
A fellendülés dinamikájának lassulásáról árulkodhat az e heti adatözön is: többek között az áprilisi Conference Board fogyasztói bizalmi indexszel, az ISM ipari bizalmi mutatóval és a friss foglalkoztatási adatokkal kell megbirkózniuk a befektetőknek a következő napokban. A dollár túlértékeltsége irányíthatja rá a piac figyelmét (mintha nem lenne amúgy is előtérben) a szenátus szerdai meghallgatására az erős dollár ügyében, ahol az exportőrökkel és a kutatókkal szemben a pénzügyminiszter próbálja meg állni majd a sarat. Az eurózónában az előzetes áprilisi fogyasztói árindex mellett a feldolgozóipari PMI indexek tarthatnak számot érdeklődésre, persze a német bérfejleményeken és az ECB sajtókonferenciáján kívül.
Gy. M.
