Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A választások második fordulója végül a korábban valószínűsített eredményt hozta (a jogi viták ellenére kevés a valószínűsége, hogy jelentősen változzon a helyzet), az új parlamentben a koalícióra készülő MSZP és SZDSZ képviselői enyhe többségben lesznek a Fidesz és az MDF szövetségével szemben. A kiegyensúlyozott erőviszonyok miatt várhatóan az új kormány meglehetősen erős ellenzéki kontroll alatt lesz, ami költségvetési - s így állampapír-piaci - szempontból még jó is lehet.
A választások eredménye a korábban emiatt középpontban lévő forint-euró piacon éppenséggel nem azt az elmozdulást hozta, amire a legtöbben számítottak: a hazai fizetőeszköz árfolyama ugyanis nemhogy gyengült, de még erősödött is. (Korábban az MSZP miniszterelnök-jelöltje azt sugallta, hogy az új kormány kevésbé lesz híve a mostani - az infláció csökkenése szempontjából meghatározó - forinterősítő politikának.) A „meglepő" fordulat mögött nemcsak az lehet, hogy a piacon egyre többen ismerték fel, hogy a forint árfolyam-alakulása (szerencsére) elsősorban nem a miniszterelnök-jelöltek választási kampánynyilatkozataitól függ, hozzájárult az is, hogy a témában kompetensebbnek vélt MSZP-s pénzügyminiszter-jelölt egyértelműen letette a voksát a jelenlegi árfolyamrendszer, a gyors EU-csatlakozás, illetve a jegybanki inflációs tervek mellett.
A forint a múlt hét folyamán a sávközéptől 13 százalékra is eltávolodott, erősen megközelítve korábbi történelmi csúcsát. Fizetőeszközünk további áralakulása szempontjából azonban az is meghatározó lesz, miként alakul idén az ország külkereskedelmi egyenlege. A képletet - a külső kereslet csökkenése a fejlett gazdaságok vártnál lassabb kilábalása mellett - a választási kampány során már megvalósított, illetve közeljövőben tervezett (elsősorban közszolgálati szektorbeli) rendkívüli béremelések fogyasztás- és importnövelő hatása teszi bizonytalanná.
A múlt héten ugyanis kiderült, hogy a béremelések az év első két hónapjában reálértékben 12,1 százalékos kiskereskedelmi forgalombővülést okoztak, melynek jelentős része az erősen importigényes jármű- és üzemanyagpiacon csapódott le (itt az árak a forinterősödés, illetve az olajárak visszaesése miatt látványosan mérséklődtek). Amennyiben ez a tendencia tovább folytatódik, az a forintkínálat növekedése miatt a fizetőeszköz gyengülését idézheti elő.
A forint túlzott értékvesztése viszont a jegybanki inflációs célkitűzést sodorná veszélybe, így az MNB-nek erre a reálkamatok emelésével kellene válaszolnia (ami nem feltétlenül jelent tényleges kamatemelést, elég csak a csökkenő infláció ellenében a kamatszintet változatlanul hagyni).
Összességében tehát az erősödő keresleti adatok a jövőbeli kamatcsökkentések időpontját egyre messzebb tolják. Nem véletlen, hogy a lineáris számítás miatt egyébként torzítást tartalmazó irányadó diszkontkincstárjegy-hozamok teljesen kiegyenlítődtek (8,35, 8,35, és 8,34 százalék a 3, 6 és 12 hónapos hozam) - jelentős kamatcsökkentést tehát nem jeleznek előre. A várhatóan az őszi önkormányzati választásokig tartó „osztogatósdi" elsősorban a rövid és közepes futamidejű állampapírok megítélését befolyásolhatja kedvezőtlenül.
Kishonti László
