Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A fontosabb keresztárfolyamok maradtak a szokásos sávjaikban az elmúlt héten, bár kétségtelenül annak a gyengébb dollárt jelentő szélén: az euró/dollár 0,8790 és 0,8840, a dollár/jen pedig 130,4 és 132 között ingadozott. Kemény gazdasági adatok formájában kevés új információ látott napvilágot az elmúlt héten az Egyesült Államokban és az eurózónában.
Többértelműsége révén az USA márciusi foglalkoztatási jelentése se mozgatta meg igazán a piacokat. Márciusban ugyan éppen a várakozásoknak megfelelő mennyiségű, 58 ezer új munkahely keletkezett, a februári adatot viszont az előzetes 68 ezres növekedésről kétezres csökkenésre korrigálták. Az optimistábbak kiemelték, hogy a leépítésekben korábban élen járó feldolgozóiparban már alig csökken a munkahelyek száma, mások viszont rámutattak: még mindig több nemzetgazdasági ág küld el, mint vesz fel embereket. Gyors ütemben emelkedik az ideiglenesen foglalkoztatottak száma: ez az adat egyrészt általában a munkaerő-piaci trendek megbízható előre tekintő indikátora, másrészt viszont jelezheti a cégek óvatosságát. A lényeg az, hogy ennek a beszámolónak az alapján senki sem módosította növekedésre és inflációra és ezzel együtt a várható monetáris politikára vonatkozó előrejelzéseit, így a pénzügyi eszközök árazásának módosítására sem volt szükség.
Keresleti oldalról tehát a helyzet változatlan az óceán mindkét oldalán: a tavalyi mélypont után a fellendülés elkezdődött (az Egyesült Államokban látványosabban, mint az óceán innenső oldalán), amelyet egyelőre a készletek újrafeltöltése, illetve Amerikán kívül a külső kereslet élénkülése vezérel. A végső kereslet erejére, s ezzel végső soron a fellendülés intenzitására vonatkozó, már többször feltett kérdés friss adatok híján továbbra is megválaszolatlan. A helyzetet azonban tovább bonyolítja egy új bizonytalansági tényező a kínálati oldalon, az olaj árának alakulása. Az izraeli csapatok gyakorlatilag ismét uralmuk alá vonták az elvileg palesztin fennhatóság alatt álló gázai és ciszjordániai területeket.
Az arab világban egyre nagyobb a feszültség, mérvadó körökből hangzanak el felhívások a fejlett világ olajembargójára. Irak a maga szélsőséges módján már be is szüntette olajexportját, bár ez mindössze napi 2 millió hordót, azaz a termelés 4 százalékát jelenti, s inkább csak pszichológiai jelentősége van. A Közel-Kelettől teljesen függetlenül Venezuelában az állami olajóriás, a Petrobras munkásai is csatlakoztak a Hugo Chavez elnök elleni tüntetésekhez, így a latin-amerikai ország termelése is gyakorlatilag kiesett. Ebben a hangulatban nem csoda, hogy az olaj hordónkénti ára a március eleji 21-ről 27-28 dollárra ugrott, s ezzel már több mint hetven százalékkal volt a tavaly novemberi szint fölött. Az események ugyanakkor pénteken hirtelen fordulatot vettek. Hugo Chavez elnök katonai nyomásra lemondott, s átmeneti kormány alakítását jelentették be. Piaci szereplők szerint az új kormány képes lesz véget vetni a sztrájkoknak, ez az olaj árának gyors esését indította el, péntek délben már 24 dollár felé közelített a Brent hordónkénti ára.
Az olajár emelkedése, mint azt a múlt heti cikkünkben már említettük, jellemzően pozitív hatású a dollár szempontjából, az olajexportáló országok által a dolláreszközök iránt támasztott nagyobb kereslet (a petrodollárok vonzalma Amerika felé) bőven kárpótol a drágább energiahordozók miatti lassabb növekedésért és magasabb inflációért. Ez a tényező azonban lehet hogy most kevésbé érvényesül, egyrészt a dollár, illetve általában a dolláreszközök túlértékeltségével kapcsolatos aggodalmak miatt, másrészt pedig a mostani helyzet politikai vetülete okán (nem elképzelhetetlen, hogy egy olajembargó a dolláreszközök bojkottjával társuljon).
Éppen ezért ha tartósan magasan maradna az olajár, még a szokásosnál is fontosabb szerepet játszhat a monetáris politikai reakció. Az aktuális piaci felfogás szerint mindenesetre ez is inkább a dollár javára szólhat. Azt már minden piaci szereplő elkönyvelte, hogy legkésőbb a júniusi ülésen a Fed nyíltpiaci bizottsága, az FOMC kamatot emel, mégpedig 25 bázispontot. A futures árak még legalább 100 bázispontnyi szigorítást áraztak be erre az évre, a befektetési bankok ennél azonban jellemzően kevesebbet, további 50-75 bázispontot várnak. Abban azonban szinte teljes a konszenzus, hogy egy olajársokk esetén a Fed inkább tolerálná az átmenetileg magasabb inflációt, de nem tenné kockára az éppen elkezdődött fellendülést, már csak az alapvető, keresleti inflációs nyomás hiánya miatt sem. Az ECB helyzete komplikáltabb: az infláció jelenleg még a célsávon kívül van, s ugyan az aktuális előrejelzések szerint pár hónapon belül 2 százalék alá kerülhet, az olaj hatása már most látszik, amennyiben lassabb és kisebb mértékű dezinflációról szólnak a prognózisok. Egy tartósan magas olajár a cél tartása érdekében szigorításra kényszerítheti az ECB-t, tovább rontva ezzel a csökkent vá-sárlóerő miatt amúgy is nyomás alá kerülő gazdaság kilátásait.
Röviden: egy rövid megugrás az olaj árában valószínűleg érintetlenül hagyja a dollár lassú, de biztosnak tűnő korrekcióját, egy olajársokk viszont ismét magához térítheti az amerikai devizát.
Gy. M.
