Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kelet-közép-európai olajipari vállalatok jövője szempontjából a befektetőket talán legjobban érdeklő kérdés a konszolidáció, hiszen ez döntő hatással lehet az adott cégek kilátásaira s a jövőbeli részvényárakra. A konszolidációs folyamatot – a részvényesi értéknövelésen túl – az ellenséges felvásárlási akciók elleni védelem és a privatizáció lendíti előre. A régió olajipari piacai teljes egészükben megnyíltak (utoljára Horvátországban és Lengyelországban törölték el a védővámokat és az egyéb piacvédő intézkedéseket), s ez a verseny kiéleződéséhez vezetett. Ez a cégeket arra ösztönzi, hogy egymás piacainak bekebelezése mellett tulajdonszerzéssel is növeljék befolyásukat – vélik az Erste Befektetési Rt. szakemberei.
Ennek ellenére a regionális konszolidációval kapcsolatban pesszimisták a közeljövőre nézve. Valószínűnek tartják, hogy a folyamat a következő egy-két évben nem mozdul előre, bár ez a részvényeseknek és a menedzsmenteknek egyaránt érdeke lenne. A nemzeti politikák azonban nem feltétlenül támogatják ezt az irányt, hiszen ezen stratégiai társaságok jövője fontos kérdés és folyamatosan politikai csatározások tárgya.
Erre jó példa a lengyel huzavona, itt az Erste elemzői szerint nem az előző kormány által elképzelt privatizáció fog lezajlani. Sokkal valószínűbb, hogy a két nagy lengyel cég, a PKN Orlen és a Rafineria Gdanska összeolvadásával fog zárulni a játszma. Az egyesült cég nagyjából egy-két év múlva léphet ki a regionális porondra, miután sikerült a fúziót lezárni, addig várhatóan Lengyelország nem játszik döntő szerepet a térség olajiparának konszolidációjában. A Mol és az OMV, a két leginkább érdekelt vállalat, valószínűleg nem az üzleti elképzeléseik miatt kerül ki a lengyel versenyből, hanem a megváltozott varsói gazdaságpolitika miatt nem vehetnek részt ezen cégek privatizációjában.
A két vállalat közül egyébként az elemzők a Molt tartják a PKN Orlen vagy a Rafineria Gdanska számára megfelelőbb partnernek. A magyar cég előnye, hogy van külföldi akvizíciós tapasztalata (Slovnaft), kiskereskedelmi és olajkitermelési tudását kamatoztathatják a lengyel cégek és elsősorban a PKN Orlennel jelentős szinergiái lehetnek. A Mol elsősorban eladósodottsága és a gázüzletág miatti bizonytalanság következtében lehet hátrányban. Az OMV előnye lehet a megfelelő pénzügyi háttér, a kiskereskedelmi és az olajkitermelésben meglévő tapasztalat. Az OMV és a PKN Orlen közti együttműködés ugyanakkor jóval kisebb szinergikus megtakarítást hozhat, mint a Mollal történő kooperáció.
Magyarország és Ausztria tekintetében minden szinten megmerevedtek a frontok. Az OMV egyértelműen érdekelt a Mol felvásárlásában. A két cég együtt gyakorlatilag egyeduralkodó lenne a Kárpát-medencében. A Mol 25 százalékos állami tulajdona és az állam aranyrészvénye azonban szinte lehetetlenné tesz egy ellenséges kivásárlási szándékot. Az OMV felvásárlása legalább ennyire lehetetlen: a osztrák állami OIAG 35 százalékos tulajdona mellett az abu-dzabi IPIC 19,6 százalékos részvénycsomagot birtokol. A két befektető közti megállapodás alapján nem csökkentik együttes részesedésüket 50 százalék alá. Egy összeolvadás vagy felvásárlás csak az államok hozzájárulásával és támogatásával lenne lehetséges. A két olajipari társaság közeledése egyébként mindenképpen előnyös lenne befektetői szempontból, azonban komoly versenyhatósági és politikai aggályok merülnének fel.
Csehországban a tavalyi esztendő végén történt döntés az állami kézben lévő 63 százalékos Unipetrol-csomag eladásáról. A piac nagy megdöbbenésére a versenyből a cseh Agrofert került ki győztesen. A cseh vállalat megjelenése, amely méretében kisebb, mint az Unipetrol, ráadásul elsősorban hitelből finanszírozná az ügyletet, megriasztotta a befektetőket. Az Unipetrol árfolyama mindenkori történelmi mélypontjára, részvényenként 30 cseh koronás szint alá esett.
Az Unipetrol a privatizáció ellenére visszakerülhet a konszolidációs folyamatba. Egyelőre bizonytalan, hogy az Agrofert ki tudja-e fizetni a vételárat, illetve hogy el kívánja-e adni a későbbiek folyamán a cégcsoport egyes részeit. Kiszivárogtatott információk szerint nyolcéves kötelezettségvállalást akar a kormány elfogadtatni az Agroferttel, vagyis ennyi ideig nem lehet megbontani az Unipetrol holdingot és különálló részenként eladni a vállalatot (ami részvényesi szempontból mellesleg kívánatos lenne).
A legérdekesebb közeljövőbeli fejlemény a horvát INA és a szerb Beopetrol privatizációja lehet. A horvát cég nagyon jó helyzetben van, mivel stratégiai elhelyezkedése miatt bőven akad kérője. A legnagyobb piaci volumennövekedésre is a balkáni régióban számítanak az elemzők. Különösen a Mol és az OMV érdeklődik a privatizáció iránt, amelynek elkezdését a hatóságok az idei évre ígérték. Az elképzelések szerint 25 százalékos részvénycsomagot ajánlanának fel első körben szakmai befektetőknek, a részvények másik része pénzügyi befektetőkhöz kerülne, illetve maradna az állam kezében. Az ügylet lebonyolításának időpontja és mikéntje azonban még mindig kérdéses, egyelőre erről nem döntött konkrétan a horvát kormány. Megfigyelők a jövő esztendőt tartják reális időpontnak.
Pletser Tamás
