Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár a jegybank kamatpolitikája elvileg piacbefolyásoló eszköz kellene hogy legyen, többen úgy gondolják, most nem a piac megy a jegybank után, hanem a bankok bankja kénytelen engedni a piac nyomásának. Igaz, a kamatcsökkentés alapvetően kedvező hatással bírhat a gazdaság egészére, különösen ha az infláció is csökkenő tendenciát mutat, márpedig jelenleg éppen ez a helyzet. Annak ellenére ugyanis, hogy a januári árindex némi csalódást okozott a jellemzően túlzottan optimista piaci szereplők körében, a pénzromlás csökkenő trendje nem tört meg, sőt az éves inflációs mutató újabb negatív rekordot döntött.
Mint az várható volt, ennek hatására a jegybank is csökkentette az alapkamatot (ami a kéthetes betéti kamat is egyben), méghozzá mindjárt fél százalékponttal. A jegybank határozott lépése azért is elkerülhetetlen volt, mert a forint árfolyama a döntés előtt már a sáv létét, illetve szélességét veszélyeztető magasságokba szökött. Ily módon a piaci folyamatok, ha nem is kényszerítették, mindenesetre ösztönözték az MNB-t a határozott cselekvésre.
A kamatdöntés meg is tette hatását, legalábbis ami a forintot illeti. Nemzeti fizetőeszközünk némileg gyengült, persze ez nem jelentett mást, mint hogy a további erősödést sugalló verbális és más tényezők által fűtött euforikus piac némiképp megnyugodott, és az árfolyam visszakerült a sávközéptől számított 11-12 százalékos szintre. Még így sem mondhatjuk azonban, hogy nem alakulhat ki olyan helyzet, amely ismét felvetheti a sáv eltörlésének, illetőleg szélesítésének lehetőségét. Azt viszont igen, hogy a jegybank - ha akarja - a jelek szerint kamatpolitikájával képes lehűteni az ezzel kapcsolatos várakozásokat, kordában tartva a piacot, legalábbis egyelőre.
A kéthetes jegybanki betét iránti kereslet is megcsappant a kamatvágás hatására, a múlt héten csak a lejáró betétállomány felének megfelelő volumenű új betétet helyeztek el az új, alacsonyabb kamat mellett. A múlt heti kamatcsökkentés állampapír-piaci hatásairól pedig egyértelműen elmondhatjuk, hogy annak mind a ténye, mind a mértéke már korábban beépült az árakba.
Ezt támasztja alá, hogy a döntés előtt tartott jegybanki kötvényaukción 8,41 százalék volt az átlaghozam, a három hónapos diszkontkincstárjegyek másnapi aukcióján pedig - már az új jegybanki kamat ismeretében - 8,39 százalékos volt ez a mutató. A hír tehát erre az instrumentumra - amely az alapkamatra leginkább érzékeny kell hogy legyen - gyakorlatilag nem gyakorolt hatást.
A hosszabb papírok piacán - különösen igaz ez a 3-5 éves hátralévő futamidejű kötvényekre - sem csökkentek a hozamok, sőt kifejezetten emelkedtek. Ennek okát talán a nagyon optimista várakozásoktól elmaradó inflációcsökkenésben kereshetjük, de lehet, hogy a piac elbizonytalanodásában szerepet játszott a fizetési mérleg számítási problémákból adódó váratlan korrekciója is. Egyúttal ismét beigazolódott az a hüvelykujjszabály, hogy a forint gyengülése az állampapír-piaci hozamok emelkedésével párhuzamosan jelentkezik.
Pontosan az említett futamidejű kötvényekből tartottak aukciót a múlt héten, ez - mármint az ily módon megjelenő többletkínálat - is szerepet játszhatott abban, hogy éppen a három- és az ötéves referenciahozam emelkedett a legnagyobb mértékben. Az aukció mennyiségi adatai mindkét kötvénysorozatnál kísértetiesen hasonlóak voltak: a sorozatonként 30 milliárdos emisszióra névértéken több mint 45 milliárd forintnyi jegyzést adtak be. A hozamok a papírforma szerint alakultak, azaz az aktuális másodpiaci helyzethez igazodtak: a rövidebb futamidőnél 7,55, míg a hosszabbnál 7,15 százalék lett az átlag. A maximumérték mindkét kötvénynél négy bázisponttal haladta meg az átlagot.
Ádám Zsigmond
