Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró árfolyama a dollárral szemben a tavaly július óta nem látott 0,86-os szint alá is benézett, s jellemzően a 0,8600-0,8650-es sávban ingadozott. Az euró/jen keresztárfolyamban történt eladások a dollár/jen kurzust a hét eleji 135-höz közeli szintről csütörtökre visszaszorították 133-ra.
A devizapiac már beárazta, hogy az európai monetáris politika a február 7-ei ülés után is változatlan marad. Vagy, hogy a befektetői hangulathoz hűebben fogalmazzunk, a növekedési kilátások tükrében az Európai Központi Bank (ECB) továbbra is kétségbeejtően rugalmatlan. Rövid távon több tényező is valószínűvé teszi az irányadó kamat stabilitását. Ilyen például a tavaly nyár óta tartó dezinflációs trend megtörése, még ha az átmeneti is.
A kedvezőtlen bázishatások, a közvetett adók emelése, a nagy hideg miatt emelkedő energiaárak, valamint az euróbankjegyek és -érmék bevezetése miatt januárban az eurózóna harmonizált fogyasztói árindexe 2,1-ről 2,5 százalékra ugrott. Ezt alátámasztandó, az előzetes német CPI (fogyasztói árindex) 1,7-ről 2,1 százalékra emelkedett, a hasonló olasz mutató pedig maradt 2,4 százalékon. Az ECB már számos alkalommal figyelmeztette a gazdaság szereplőit az infláció rövid távon várható volatilitására, hozzátéve ugyanakkor, hogy az árszintemelkedés ütemében bekövetkező gyorsulás egyszeri tényezők eredménye, s még a tavasz folyamán a célként kitűzött 2 százalék alá kerül az árindex. Emelkedő inflációs ráta mellett mindenesetre nehéz a kamatcsökkentés tálalása a nagyközönség felé.
Nem könnyíti meg az ECB dolgát a pénzmennyiség alakulása sem, a decemberig terjedő három hónapos időszak átlagában 7,8 százalékkal bővült az M3 pénzaggregátum, messze a jegybank 4,5 százalékos referenciaértéke fölött. A bank ezt is átmeneti jelenségnek tekinti, szerinte az M3 gyors gyarapodása a gazdasági helyzet nagyfokú bizonytalanságát tükrözi, s nem az élénkebb gazdasági aktivitás miatti magasabb pénzkeresletet. Azt azonban az ECB is elismeri, hogy ha a jelenlegi ütem gyorsabb növekedés mellett is fennmarad, akkor a helyzet „alapos elemzésére" lesz szükség.
Csökkenti a február eleji kamatcsökkentés valószínűségét a német bértárgyalási szezon beköszönte is. Az IG Metall, a legnagyobb német szakszervezet bejelentette, hogy célja a bérek 6,5 százalékos emelése. Az esély erre persze a nullával egyenlő, mert a gazdaság növekedése is nulla, elemzők szerint a végeredmény valahol 3,5 százalék körül lesz. Ez az emelés is sokkal inkább a profitmarzsok csökkenésében jelenik majd meg, s nem az inflációban, hiszen a cégek árazási képessége jelenleg erősen limitált. Az ECB mindenesetre ismét felerősítette a visszafogott bérigényekre felhívó retorikáját, s ebbe nem illene bele egy mostani kamatcsökkentés.
Középtávon sem egyértelmű, hogy az ECB kamatot csökkent: a piac szerint ugyan szükséges lenne, s ezért az elemzők jellemzően 50-75 bázispontos csökkenést várnak még az első félévben, de a piac nem bízik az európai bankban, s így a határidős árakat változatlan kamattal kalkulálják. Ebben nyilván szerepet játszott az, hogy a legfrissebb német, francia, olasz és belga ipari bizalmi mutatók egyaránt a termelésnövekedés második negyedéves újraéledésére utalnak.
A tengerentúlon ismét győzedelmeskedni látszik a reflációs téma. Legutóbbi szenátusbeli beszédében már Greenspan is jóval optimistább hangnemet ütött meg, sőt egy jegybankártól szokatlan módon elismerte, hogy két héttel korábbi előadásában jobb „frazeológiát" kellett volna használnia. (Akkor a „double dip"-forgatókönyvről értekezett hosszasan, vagyis arról, hogy egy rövid növekedési fázis után a gazdaság ismét visszaesik a recesszióba.) A kedvezőbb helyzetértékeléssel összhangban a Fed nyíltpiaci bizottsága, az FOMC változatlanul hagyta az irányadó kamatot, még ha meg is hagyta a negatív kockázatokról szóló részt a döntést kísérő nyilatkozatában. Az eddig tizenegy kamatcsökkentést magával hozó lazítási ciklusnak minden jel szerint vége, ugyanakkor nem valószínű az sem, hogy a közeljövőben szigorítana a Fed, hiszen a trend feletti növekedéstől még messze vagyunk.
A múlt héten a friss adatok az optimistáknak kedveztek: a tartós fogyasztási cikkek rendelésállománya a várt másfél helyett 2 százalékkal bővült decemberben, a Conference Board fogyasztói bizalmi indexe pedig 94,6-ről 97,3-re ugrott januárban. A hét legnagyobb meglepetéseként az utolsó negyedév GDP-je negyedéves összehasonlításban a várt egyszázalékos zsugorodás helyett 0,2 százalékkal nőtt. Ennek viszont lehet még böjtje: a lakossági fogyasztás - recessziós időkben példátlan - 5,4 százalékos gyarapodásának kilenctizede a tartós fogyasztási cikkek, azon belül is főleg az autók vásárlásának köszönhető. Ez nyilván nem ismételhető meg egyhamar. A készletek leépítése sem haladt olyan gyorsan, mint azt a piac elképzelte, vagyis a korrekció még nem fejeződhetett be. Így az első-második negyedévre vonatkozó előrejelzéseket jó eséllyel lefelé módosítják majd az elemzők.
Gy. M.
