Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Minden jel arra utal, hogy a piac egyelőre tanácstalan az euróval, főleg az euró/dollár árfolyam-alakulással kapcsolatban. A decemberi Russell Mellon-felmérés szerint a három fő deviza közötti keresztárfolyamokból ez utóbbi az, amelyben az alapkezelők a leginkább semlegesek. Magát az eurót az átlagos alapkezelő szerény, 2,2 százalékos mértékben túlsúlyozza, de ez gyakorlatilag így van már hónapok óta. A január 18-ával végződő hétre vonatkozó IMM-adatok szerint a kereskedőkre is egy mérsékelt nettó long európozíció a jellemző, ám ez sem újdonság. (Egy pár szó a sokat emlegetett IMM-adatokról: ezeket az amerikai derivatív piacok egyik fő ellenőrző szerve, a Commodity Futures Trading Commission gyűjti össze a Chicago Mercantile Exchange pénzügyi szekciójában, vagyis az Internatioanl Money Marketen, az IMM-en. A közölt pozicionálási adatok a nem fedezeti célú ügyletekre vonatkoznak.) Egyes vélemények szerint a piac közönyössége ugyanakkor mintha megváltozni látszana, de sajnos az euró számára negatív irányba. Egyre nagyobb szerephez jutnak Európában a politikai tényezők, s ezt, nem meglepő módon, a befektetők nem értékelik. A német parlamenti, valamint a francia parlamenti és elnökválasztás érezhetően bénítja az unió működését s a gyorsabb termelékenységnövekedéshez, vagyis végső soron az erősebb euróhoz elengedhetetlenül szüksége strukturális reformokat. A kalandor Berlusconi-kormány akadékoskodása európai ügyekben tovább erősíti a befektetők azon érzését, hogy az unióban veszekedésen kívül nem sok minden történik.
A gazdasági fronton ismét a költségvetési politika került az előtérbe. A brüsszeli bizottság ezekben a hetekben hozza nyilvánosságra a tagállamok középtávú költségvetési stabilitási programjait, köztük a legnagyobb érdeklődésre számot tartó német csomagot. A tavaly mindössze 0,6 százalékkal bővülő gazdaságnak köszönhetően nem kizárt (bár nem is túl valószínű), hogy a német büdzsé jövőre eléri a 3 százalékos GDP-arányos deficitet, vagyis a stabilitási és növekedési paktum szerinti maximális mértéket, ami felett elvileg már komoly büntetés várható. Ha pont a paktum ötletadója, s egyben az unió legnagyobb gazdasága sértené meg a limitet, az mindenképpen kínos helyzetet teremtene. A várakozások szerint az európai bizottság finom figyelmeztetéssel igyekszik letudni majd az ügyet, egyébként az illetékesek mindent megtesznek majd azért, hogy a piac minél kevesebbet foglalkozzék ezzel a kérdéssel.
Ami az amerikai gazdaságot illeti, továbbra is folyik a reflációban és a „double dip", vagyis a rövid feltámadást követő újabb visszaesésben hívők közötti vita, fontosabb friss gazdasági adatok híján egyelőre kevés eredménnyel. Az elmúlt hét egyetlen jelentősebb publikációja mindenesetre az előbbi forgatókönyvet támasztotta alá: a University of Michigan fogyasztói bizalmi indexe a decemberi 88,8-ről 94,2-re emelkedett, s ezen belül is különösen dinamikusan javult a várakozásokról szóló komponens.
Érdekes egyébként, hogy - mint korábban írtuk - úgy látszott, maga Greenspan is inkább a „double dip" nézethez áll közel, ezzel szemben az elmúlt héten sorban jöttek olyan Fed-beszédek, valamint belső Fed-forrásokra hivatkozó riportok, amelyek Greenspannél jóval optimistább hangnemet ütöttek meg. Az utóbbiak közös üzenete, hogy a piac túl sötéten interpretálta a Fed-elnök San Franciscó-i előadását, s egyáltalán nem biztos, hogy a január 29-30-ai FOMC (a Fed nyíltpiaci bizottsága)-ülés után lesz kamatcsökkentés. A bank legutóbbi megnyilvánulásaiból már eltűntek a „mozgástérre" utaló részek, s a piac ennek megfelelően már tökéletesen megosztott az e heti ülés végkimenetelében: egyenlő esélyt adnak egy 25 bázispontos utolsó, biztonsági lazításnak és a szinten maradó kamatoknak. Az is elképzelhető, hogy a Fed visszaáll a semleges pozícióba (bias), vagyis a jövőbeni intézkedéseit illetően nem rendelkezik semmilyen előzetes véleménnyel.
A hét devizapiaci szempontból egyik legfontosabb eseménye minden bizonnyal éppen az FOMC-ülés lesz. Nagy érdeklődéssel várja a piac a német Ifo-index mai megjelenését is: a várakozások szerint a decemberi emelkedést követően most ismét valamelyest lejjebb csúszhat az index. Csütörtökön publikálják a januári előzetes német inflációs adatokat, s ezek a kedvezőtlen bázishatás, az emelkedő energiaárak, valamint az euróátállás miatt akár negatív meglepetést is hozhatnak. A várakozások szerint a decemberi 2,1-ről az európai fogyasztói infláció az átmeneti tényezők hatására akár 2,4 százalékra is ugorhat az elkövetkező pár hónapban. A kereslet alapvető gyengesége azonban hamar visszahozza majd a dezinflációs trendet, s az év második felére már könnyen egy százalék körül lehet az fogyasztóiár-emelkedés. Ez pedig bő teret jelenthet további kamatcsökkentések számára.
Gy. M.
