Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Folytatva az elmúlt évek nemes hagyományait, az elemzői közösség újfent meg van győződve arról, hogy az elkövetkező esztendő az euróé lesz. Optimizmusuk csak kisebb részben nyugszik azon, hogy az euróbankjegyek és -érmék megjelenése felerősíti majd a nagyközönség közös fizetőeszközbe vetett bizalmát. Érvelésük nagyobbrészt azon alapul, hogy az amerikai gazdaság biztosnak vélt magára találása kevésbé lesz látványos a piac által beárazottnál, illetve azon, hogy a ciklikus tényezők után előbb-utóbb a strukturális elemek lépnek majd előtérbe.
Áttételesen, a reálkamatspreadeken keresztül, növekedési különbségek és a devizaárfolyamok kapcsolatát vizsgálta nemrég a Deutsche Bank (DB) is. (Minden elemzőgárdának megvan a kedvenc előrejelző eszköze, a DB-é a dollár/euró esetében éppen ez. Mivel ökonometriai vizsgálatok azt mutatják, hogy egyik sem működik megbízhatóan, a véletlen bolyongás modellje gyakorlatilag még mindig verhetetlen, ezért tulajdonképpen mindenki arra a lóra tesz, amelyikre akar). A DB szerint az elmúlt hónapokban már ismét működött a rövid lejáratú spread és az árfolyam közötti összefüggés, s ennek folytatódására számít 2002-ben is. Mivel az infláció mindkét régióban nagyjából azonos lesz, ezért a kérdés a rövid nominális kamatok differenciájára szűkül. A piac a futures árak alapján jelenleg azzal számol, hogy a Fed 200 bázisponttal emel ebben az évben, míg az ECB csak 50-nel. Az előbbi mérték minden mérvadó befektetési bank szerint ki van zárva, az output gap (a potenciális és a tényleges kibocsátás közötti különbség) ugyanis még év végén is méretes lesz, így inflációs nyomásra nem kell számítani. A DB még az agresszívabbak közé tartozik a maga 100 bázispontos előrejelzésével, a lényeg azonban az, hogy a reálkamatspread jó eséllyel nem fog olyan mértében az Egyesült Államok javára változni, ahogy azt a piac mostanában várja. Minden jel arra utal, hogy az alacsony amerikai kamatszint hosszabb ideig velünk marad.
Rövid távon, mondjuk 2002 első negyedévében ugyanakkor továbbra is stabil maradhat a dollár, sőt akár erősödhet is - állítja a Morgan Stanley. A befektetők jobban aggódnak amiatt, hogy az amerikai lassulás milyen hatással lesz más régiókra, mint magára az Egyesült Államokra, ami egyfajta biztonsági dollárvásárlást gerjeszt. Amíg a gazdaság zsugorodik, a kötvényárfolyamok felfelé másznak, s ez szintén támogatja a dollárt. A hatóságok agresszív válaszlépései, főleg ha európai és japán viszonylatban nézzük őket, megint csak ebbe az irányba mutatnak.
Az euró erősödése azonban a Morgan Stanley szerint is elkerülhetetlen. A második-harmadik negyedévben a növekedési kilátások tisztábbá válásával a ciklikus tényezők helyett ismét a strukturális elemek kerülnek majd előtérbe. Az amerikai gazdaságban meglévő, a 90-es évek beruházási buborékjának köszönhető egyensúlytalanságoknak - folyó fizetési mérleg fenntarthatatlan hiánya, rekordméretű háztartási és vállalati adósságállomány, rendkívül alacsony megtakarítási ráta - valamikor helyre kell billenniük, s ez feltétlenül a dollár korrekciójával jár. Ugyancsak a buborék utóhatásaként minden bizonnyal alacsonyabb lesz a termelékenység trendnövekedési üteme, s vele együtt lassul a potenciális kibocsátás dinamikája is. A következmény ismét csak egy gyengébb dollár. A strukturális tényezők potenciális erejét mutatja az is, hogy minden komolyan veendő intézmény szerint az euró jelenleg jelentősen az egyensúlyi árfolyama alatt van.
Gy. M.
