Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Magyar Nemzeti Bank kismértékben túlteljesítette a piac kamatcsökkentésre vonatkozó várakozásait. A múlt hét hétfőn 0,5 százalékponttal, 9,75 százalékra mérsékelte az irányadó kamatszintet, a többségi, 0,25 százalékpontos várakozással szemben. A múlt heti állampapírhozam-változások mindazonáltal jól mutatják, hogy a várakozásokba mennyire erősen beépült már egy hasonló lépés. Az irányadó hozamok közül ugyanis még a legjelentősebben csökkenő három hónapos mutató esése is csupán 0,24 százalékpont volt, ennek eredményeként 9,64 százalékon zárt csütörtökön. A két év feletti hozamokban már csak alig néhány bázispontnyi változás történt.
A visszafogott reakció még meglepőbbnek tűnik annak fényében, hogy a kedden nyilvánosságra hozott novemberi inflációs adat is a 7,2-7,3 százalékos előzetes várakozásoknál alacsonyabb volt. A 7,1 százalékos év/év árindex mindenki számára egyértelművé tette, hogy az ez évi jegybanki inflációs tervek - elsősorban a lassuló élelmiszer-, a zuhanó olajáraknak, illetve a több mint 8 százalékkal erősödő forintnak köszönhetően - nemcsak megvalósulnak, de túl is teljesíti azokat a gazdaság.
Az inflációs adat részletei - különösen a szolgáltatások 8,5 százalékos drágulása által erősen meghatározott 8,4 százalékos maginfláció - azonban arra is rámutattak, hogy a 2002-re tervezett, 5 százalék alatti év végi inflációs terv eléréséhez a mostaninál komolyabb erőfeszítésekre lenne szükség a gazdaság egyéb területein is.
Az állami szférában gerjesztett közel 5 százalékos reálbér-növekedés például komoly veszélyforrás lehet (a szolgáltatások árát elsősorban a bérek határozzák meg). Annál is inkább, mivel kevéssé valószínű, hogy 2002-ben hasonló mértékű energiaár-csökkenés, illetve forinterősödés következzen be, mint az idén. (Az utóbbihoz az intervenciós sáv újabb szélesítésére lenne szükség, valamint tovább erősödő forintkeresletre.)
A múlt hét talán legmeglepőbb folyamata a 10 éves kötvényeknek az általános tendenciával ellentétes hozamemelkedése volt, ami különösen a 16 éves kötvények stabilitása mellett volt szembetűnő. Tény, hogy a 10 éves papírok sokat erősödtek az elmúlt hetekben, s az is, hogy a múlt heti aukció 15 milliárd forinttal növelte a kínálatot. Ennek ellenére furcsa, hogy két hasonló tulajdonságokkal rendelkező papír (a 10 éves és a 15 éves) lényegében ellentétesen mozgott.
A dologra két magyarázat is lehet. Egyrészt a 2017/A kötvényből továbbra is csak minimális tétel van a piacon, az is jórészt kevésbé aktív végbefektetőknél, akik számára a hosszú futamidő a legfontosabb érték, így aztán nem nagyon adogatnak el (nyugdíjpénztárak, hosszú távú konvergenciára játszók). Ezzel szemben a 2011/A-nak a piacon levő nagy mennyiség miatt viszonylag aktív a piaca, mind a kereskedők, mind a külföldiek folyamatosan forgalmat generálnak. Ez utóbbi papír nagyobb likviditása a külföldi, nem feltétlenül hosszú távra tervező, s alapvetően a hozamkülönbségeket kihasználni próbáló befektetők számára is nagyobb játékteret nyújt.
Az elmúlt hónap a fejlett kötvénypiacokon jelentős áresést hozott - a 10 éves német hozam például 0,3 százalékponttal emelkedett -, miközben a magyar piac vágtázott (a 10 éves magyar hozam 0,3 százalékponttal csökkent). Ezzel még inkább érthetővé válik a magyar kötvénypiac vonzerejének csökkenése. Amennyiben sem külföldön, sem belföldön nem lát napvilágot olyan hír, amely a hangulatot jelentős mértékben megváltoztatná, könnyen elképzelhető, hogy a 10 éves papír „különös viselkedése" a hozamgörbe többi szakaszára is néhány napon belül átterjed.
Kishonti László
