Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A euró/dollár egy hét leforgása alatt 0,8780-ról 0,8880-ra küzdötte fel magát, míg a dollár/jen 124,4-ről 123,10-re esett a hét közepéig, ezután visszaugrott 123,5-re. Az időszak nagyobb részében a dollár és az amerikai részvénypiacok halovány teljesítményt nyújtottak, a kötvénypiacokon viszont véget ért a vérengzés (a hozamok ilyen rövid idő alatt bekövetkező drasztikus emelkedésére, az árfolyamok esésére utoljára 1992-ben volt példa), sőt, egy keveset le is dolgoztak az elmúlt két hét veszteségeiből.
A jelek szerint a befektetők még egyszer átgondolták azt a mindig is felettébb optimistának vagy pesszimistának tűnő szcenáriót (attól függően, melyik piac szemszögéből nézzük), amelyet a pénzpiacok mostanában beáraztak, vagyis hogy a Fed gyakorlatilag befejezte a lazítást, s a következő év első felében már 50, az év egészében pedig 175 bázisponttal emeli irányadó kamatát (esetleg még 25 bázispontos csökkentés jöhet december elején).
A hangulatváltáshoz, a kötvényhozamok megtorpanásához a lökést Laurence Meyer St. Louis-i beszéde adta meg. A Fed-kormányzó szerint az elgondolás, amely szerint a jegybanknak a nominális kamatok alsó határa felé közelítve takarékoskodnia kellene muníciójával, teljesen elhibázott, sőt, az ellenkezője az igaz. Meyer szerint ilyen helyzetben a lépés gyorsasága fontosabb lehet, mint annak nagysága. Egyes regionális Fed-vezérek már korábban is próbálták verbálisan lejjebb szorítani a kötvényhozamokat, hiszen azok emelkedése tulajdonképpen semmissé teszi a monetáris hatóság lépéseit. Meyer beszéde azonban a szokásosnál határozottabban fejtette ki ezt, s a hatás nem is maradt el.
A héten publikált amerikai gazdasági adatok eléggé vegyesek voltak ahhoz, hogy a józanabb piaci hangulathoz alapot szolgáltassanak. A Conference Board fogyasztói bizalmi indexe novemberben 85,3-ról 82,2-re esett, ellentétben a piac által várt szerény emelkedéssel. A University of Michigan fogyasztói hangulati indexe viszont ugyanebben a hónapban emelkedett. A különbség oka az lehet, hogy az egyetem kérdései inkább a vásárlási kedvre vonatkoztak, márpedig az az alacsony infláció és a számos kedvezményes akció (például nullakamatozású autófinanszírozás) miatt pozitív. A Conference Board felmérésében viszont nagyobb súlyt kap a munkaerő-piaci helyzet, ami folyamatosan romlik.
A Fed Bézs könyve (Beige Book) változatlanul a gazdasági aktivitás gyengüléséről számolt be a 12 Fed-körzet többsége esetében, a munkanélküli-segélyre jelentkezők száma pedig négy hét után ismét emelkedett. Pozitív meglepetéssel egyedül a tartós cikkek rendelésállománya szolgált, ahol a havi emelkedés a várt 3 százalék helyett 12,8 százalék volt. Igaz, ennek jelentős része a szeptemberi 8 százalékos esés kompenzálásából fakad. Az eurózóna a maga részéről semmilyen olyan meglepetéssel nem szolgált, ami a közös pénzt segíthette volna, így most inkább a dollár gyengüléséről beszélhetünk, nem az euró erősödéséről. A zóna harmadik negyedéves GDP-je a várakozásoknak és az előző negyedévnek megfelelően ismét 0,1 százalékkal bővült, ezen belül azonban Németország és Hollandia már a negatív tartományban van, s csak Franciaország relatíve jó teljesítménye tartotta zérus felett a növekedést.
A konszenzus szerint az utolsó negyedévben már biztosan zsugorodni fog a gazdaság, 2002 első három hónapjáról és vele a recesszióról még megoszlanak a vélemények. Újfent bebizonyosodott az is, hogy az ECB-nek bőven van mozgástere: az előzetes novemberi német inflációs adatok alapján (2-ről 1,7 százalékra esett a fogyasztói árindex) az eurózóna inflációja ebben a hónapban 2,1 százalékra csúszott le. Jó esély van rá, hogy 2002 közepén már az egy százalékot fogja súrolni a HICP-index.
A befektetői pozicionálás is hátráltatta a dollárt, a legfrissebb IMM-felmérés szerint a kereskedők május óta nem látott mértékben ülnek long (vételi) dollárpozíciókban, az euró pedig hónapok óta először ismét shortba került (az eladói pozíciók voltak túlsúlyban). A Merrill Lynch novemberi felmérése szerint az intézményi befektetők európozíciója kétéves mélyponton van, a dolláré ugyanakkor másfél éves maximumra emelkedett. A technikai tényezőknél tartva fontos megemlíteni azt is, hogy az MSCI-indexek újrasúlyozásával kapcsolatos spekulációk alaptalannak bizonyultak. A jelek szerint az indexhez igazodó alapok már korábban megoldották a dolgot, s így az euró is megúszta a nehéznek ígérkező napokat.
A befektetők pozícióiból mindenesetre az következik, hogy vesztenivalója igazából a dollárnak van. A novemberi Chicago PMI lapzártánkkor közzétett értéke kedvezőtlen volt és ha a ma publikálandó NAPM index vagy a pénteken kijövő foglalkoztatási adatok a vártnál gyengébbek lesznek, az euró talán ismét átlépheti a 0,90-es szintet.
Gy. M.
