Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Néhány hete még a 2002-es devizaadósság-konvertálástól remegett a kötvénypiac, akkor vált ugyanis ismertté a terv, hogy a jövőre lejáró külföldi adósság jelentős részét az Államadósság Kezelő Központ hazai kötvényekben fogja meghosszabbítani. A nettó kibocsátás 300 milliárd forintos emelkedése első hallásra rémisztőnek tűnt. Azóta elég sok víz lefolyt a Dunán, s kiderült, hogy a Magyar Nemzeti Bank az állampapír-kínálat növekedését ellensúlyozni fogja saját 3 hónapos kötvényének visszafogásával, sőt, a múlt héten azt is bejelentette, hogy a papírt 2002 végére teljesen megszünteti. Mivel az MNB kötvényéből több mint 500 milliárd forintnyi van a piacon, ezek fokozatos lejárata teljes mértékben stabilizálni fogja az állampapírpiacot.
Szintén a múlt hét híre, hogy a kincstár kihirdette a 2002-re vonatkozó pontos kibocsátási terveket, amiből kiderült, hogy a többletkínálat elsősorban az éven belüli termékekre irányul majd (a nettó kibocsátáson belül 35 százalékra fog emelkedni arányuk). A hosszú kötvények tulajdonosainak tehát nem kell tovább félniük, hogy a kibocsátó dömpingárakkal fogja leértékelni portfólióikat (az öt éven felüli papírok összértéke nem változik). Ez kifejezi azt, hogy rövid távon az MNB-kötvényekből felszabaduló, vélhetően kockázatkerülő befektetői tőke nem irányítható át rögtön a hosszú lejáratokba.
A diszkontkincstárjegyek szerepének növekedése némileg nosztalgikus hangulatot fog előidézni a piacon, hiszen az elsődleges forgalmazói rendszer ötéves története alatt folyamatosan az államadósság átlagos futamidejének hosszabbítása volt a követett stratégia. A rövid papírok jelentős megújítási kockázatot hordoznak magukban a kibocsátó szemszögéből, így valószínű, hogy amennyiben a piaci feltételek lehetővé teszik, a kincstárjegyek reneszánsza nem fog sokáig tartani.
A piaci szereplők teljes mértékben megnyugodhattak a hírek nyomán, egy bizonytalansági tényezővel kevesebb lett. A hozamgörbe rövid oldalára a fejlemények komoly hatással voltak (amit egyes jelentős összértékű papírok jövő heti lejárata is erősített). Az éves kincstárjegy hozama 0,19 százalékponttal 9,49 százalékra, a három hónaposé pedig az előző heti 10,02 százalékról 9,9 százalékra zuhant.
A három hónapos kincstárjegy 10 százalék alatti (rekordmélységű) hozama mindenképpen megérdemel egy perc tiszteletteljes csendet - most már lényegében elmondhatjuk, hogy tényleg a fejlett világhoz tartozunk kötvénypiaci összehasonlításban is. A rövid papír alacsony hozamának gyakorlati jelentősége persze inkább abban áll, hogy megmutatja a rövid távú kamatcsökkentésre vonatkozó erőteljes várakozásokat. A piac, úgy tűnik, nagy valószínűséget ad az év végéig egy újabb 0,5 százalékpontos kamatcsökkentésnek a várhatóan kiváló inflációs adatok miatt.
A kötvények piaca ezzel szemben viszonylag csendes volt, a 2-10 éves papírok hozama csupán 0,02-0,05 százalékponttal csökkent. Az összességében igen kicsiny elmozdulás oka, hogy a magyar piacon nem jelent meg igazán stratégiai jelentőségű makrogazdasági adat, s a külföldi tényezőkben sem történt komoly fordulat. Az irányadó, tízéves német hozam (ami a hozamkonvergenciára játszók szempontjából fontos) lényegében stabil volt, a lengyel piac pedig (amely relatív megítélésünk meghatározója) a hét elejei költségvetési aggodalmak után megnyugodott.
Kishonti László
