Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A legfontosabb devizák szinte alig mozogtak az elmúlt héten, a dollárnak mégis három és fél, illetve négy hónapos csúcsot sikerült elérnie az euróval és a jennel szemben. Japánban egyre kétségesebb a strukturális reform sorsa, az Egyesült Államok-Európa viszonylatban pedig ismét az előbbi növekedési kilátásaiban bízik inkább a piac. Ellentmondásról szó sincs: habár a kereskedés rendkívül szűk sávban zajlott (0,8780-0,8830 az euró/dollár és 122,7-123,9 a dollár/jen esetében), ezen belül a dollár iránya elég egyértelmű volt, s a sávok szerdán elért széle az említett rekordoknak felel meg. (Csütörtökön a hálaadás napja miatt zárva voltak az amerikai piacok, így az aktív kereskedés gyakorlatilag hétfőre és keddre korlátozódott.)
A dollár/jen árfolyamban hosszú idő után ismét kezd egy hajszállal határozottabb trend kialakulni. A szeptember 11. utáni, különösen erős kockázatkerülő viselkedést mutató időszakban természetes volt, hogy a folyó fizetési mérlegben nagy többlettel rendelkező országok devizái, köztük a jen, erősödnek. Ez be is következett, a japán hatóságok azonban intervencióikkal világossá tették, hogy a 120-as szint a padló, az alá nem engedik az árfolyamot. A befektetők kockázattűrő kedve most azonban visszatérőben van, s így a hangsúly ismét visszakerült a gazdasági fundamentumokra, egyértelmű hatást gyakorolva ezzel a jen árfolyamára. A kérdés most nem az, hogy hol a padló, hanem hogy hol a plafon.
A jen mostani gyengülésének kiváltó oka az lehet, hogy a reformistának tekintett Koidzumi japán kormányfő kezdi elveszíteni a befektetők bizalmát. Egyre több jel utal arra, hogy pártja, az LDP bedarálja a miniszterelnököt, akinek a népszerűsége lassan, de biztosan kopik. Három téma körül folynak most a leghevesebb viták. Koidzumi korábban megígérte, hogy az államadósság végzetes elburjánzását megelőzendő (figyelembe véve az olyan implicit tételeket, mint a nyugdíj- vagy a bankrendszer, a japán államadósság a GDP 150 százalékát is bőven elérheti) a 2001-es költségvetési évben 30 ezer milliárd jenben korlátozza a kibocsátható államkötvények értékét. Ezt az ígéretet szinte biztos, hogy nem tudja tartani, miután a héten áldását adta a második, 2,5 ezer milliárd jenes pótköltségvetésre. A lépés a kormányfő hitelének csökkenése és az állampapír-kínálat növekedése miatt negatív hatást gyakorolt a hosszú lejáratú hozamokra s velük együtt a jenre is.
Egy másik neuralgikus kérdés a betétbiztosítási rendszer sorsa. A kormány korábban határozott szándékát fejezte ki, hogy a jelenleg univerzális biztosítást jövő tavasszal korlátozza. Ez elengedhetetlenül egyes bankok bedőléséhez vezetne, amit az LDP régi gárdája nagyon nehezen viselne. A pár hete még teljesen egyértelműnek tartott intézkedés most a párton belüli kritikák hatására kérdésessé vált. Egy esetleges halasztásra a piac reakciója azonban nem lenne kérdéses. A harmadik vita az autópálya-társaságok privatizációja: ezek a cégek Japánban is a korrupció melegágyai. Az LDP úgy véli, nem engedheti meg ezen cégek elvesztését, hiszen a választási gépezet részei, ezeken keresztül vásárolják a szavazatok jó részét. Koidzumi kezdeti keménysége ezen a téren is puhulni látszik.
A hét második felében külső segítséget is kapott a dollár a jen ellenében. A Financial Times értesülései szerint az amerikai kormányzat nemcsak hogy eltűrné, de kifejezetten bátorítja a jen gyengülését, s erről megbeszéléseket folytattak japán kollégáikkal. A konkrét kivitelezés úgy zajlana, hogy a japán jegybank növelné külföldi kötvényvásárlásait, vagyis sterilizálatlan intervenciót hajtana végre. A hír ugyan gyanúsan bölcs és hosszú távú gondolkodást feltételez az amerikai félről és nem is biztos hogy igaz (devizaügyekben ez eddig nem feltétlenül volt jellemző), a hatása azonban megvolt.
A jen sorsát nehezítette a japán bankok első féléves eredményeinek nyilvánosságra hozatala is. A pénzintézetek most először publikáltak olyan kimutatásokat, amelyekben a hosszú távú részvénybefektetéseiket is piaci áron kellett szerepeltetniük. Ennek megfelelően az eredmények tragikusan rosszak, a bankszektor tőkéjének nem elhanyagolható része egyik napról a másikra elpárolgott.
Ami az eurót illeti, a történet továbbra is a relatív növekedési várakozásokról szól, egy kis technikai ízzel dúsítva. Az Atlanti-óceán túlpartján az állástalanok számát mutató heti adat valamelyest ismét csökkent, a University of Michigan fogyasztói bizalmi indexe pedig 82,7-ről 83,9-re emelkedett novemberben. A szeptemberi külkereskedelmi adatok nyomán ugyan a harmadik negyedéves GDP-növekedési adatot 0,4-ről várhatóan 1,2-1,5 százalékra módosítják, de a piac értelmezése szerint ez csak annyit jelent, hogy a recesszióból az eddig gondoltnál több van mögöttünk. Európában ugyanakkor az Ifo-index stabilizálódás helyett tovább esett, 85-ről 84,7-re. A borús hangulatot csak fokozta, hogy a német gazdaság már tulajdonképpen minirecesszióban van, hiszen a második negyedév stagnálása után a harmadikban 0,1 százalékkal zsugorodott a GDP. Valamelyest enyhíthet az euró terhein, hogy a legújabb IMM-adatok szerint a kereskedők már inkább semleges európozícióban vannak, az alapkezelők pedig túlsúlyozták portfóliójukban a dollárt. Az MSCI-indexek átalakításának e héten lezáruló első szakasza, valamint a Voicestream-akvizícióból származó Deutsche Telekom-részvények szintén most lejáró lock up időszaka azonban rövid távon így sem jelent jót az euró számára.
Gy. M.
