Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár 0,8925-ön kezdte a hetet, s csak kevéssel volt 0,88 fölött csütörtökön. A jen ellenében 120-tól 122,25-ig vezetett ugyanezen időszak alatt a pálya. Kis kitérők ugyan voltak: az American Airlines gépének lezuhanása utáni percekben 0,90 fölött, illetve 120 alatt is volt a dollár, de csak rövid időre, a hét közepén viszont a három hónapos csúcsot is jelentő 0,88-as szint alá is benézett. Kezdve a geopolitikai helyzettel: a terrorizmus elleni háborúról ezen a héten annyi jó hír érkezett, mint eddig összesen sem. Az Északi Szövetség katonái elfoglalták Kabult, a fővárost, Heratot, a legjelentősebb nyugati várost és Dzsalálábádot, a pakisztáni határ közelében. Kandahárról, a tálibok központjáról még ellentmondásosak a hírek, de a siker már ott is csak idő kérdése lehet. A katonai fejleményekkel párhuzamosan a diplomácia is nagyobb sebességre kapcsolt, s teljes erővel folyik egy nemzeti egységkormány külső segítséggel történő felállítása. Az amerikai közvéleményben az utóbbi hetekben lassan, de biztosan erősödött a kétely a háborút illetően, így a vártnál gyorsabb befejezést sugalló események a piacra biztosan, a fogyasztóra valószínűleg kedvező hatással vannak.
A másik oldalon viszont az optimista szcenáriót beárazó piacok egy esetleges negatív fejleménnyel szemben most sokkal érzékenyebbek, mint akár egy héttel ezelőtt (holott például a részvénypiacok volatilitása már akkor is olyan szinten állt, mint ha szeptember 11-én nem történt volna semmi különös). Ezt a típusú kockázatot jól szemléltette a már említett repülőgép-katasztrófa: első reakcióként a részvénypiacok és a dollár bezuhant. Amint azonban kiderült, hogy a hatóságok inkább balesetet, semmint terrorista cselekményt valószínűsítenek, az erősödés nagyobb volt, mint korábban a visszaesés.
A múlt héten még arról volt szó (NAPI Gazdaság, Befektető, 2001, november 12., 11. oldal), hogy milyen különbségek vannak egyrészről az amerikai részvény- és a devizapiacok, másrészról az amerikai állampapír- és a nyersanyagpiacok gondolkodása között. Ez a különbség most megszűnni látszik, s érdekes módon a gyorsabb gazdasági élénkülésben hívők javára. A nem is olyan régen ciklikus mélypontot elérő tízéves hozam a hét folyamán 50 bázisponttal, 4,8 százalékig emelkedett (bár ennek egy része kétségtelenül profitrealizálás a 30 éves papír megszüntetéséről szóló bejelentés utáni hozamesés után). A Fed folytatódó agresszivitásában kevésbé bízó rövid oldal szintén látványos gyengülést produkált: a kétéves hozam ugyanezen idő alatt 2,3-ról 3 százalékra ugrott. Az egyik leginkább figyelt nyersanyagindex, a Journal of Commerce mutatója pár nap leforgása alatt 5 százalékot emelkedett. A DJIA eközben lassan ismét 10 000-nél van, s a jelenlegi lendülettel a Nasdaqot sem sok választja el a 2000 ponttól.
A jóban hinni akaró piac a friss adatokban bőven talált pozitívumot. A University of Michigan fogyasztói bizalmi indexe a várt esés helyett 82,5-ről 83,7-re emelkedett novemberben (előzetes adat), a kiskereskedelmi eladások pedig minden idők legnagyobb havi növekedését hozták az októberi 7,1 százalékkal. Ez utóbbinak jó része persze a nullakamatozású autóvásárlási hiteleknek köszönhető, de a gépjárművek nélküli egyszázalékos havi ütem is jobb a várakozásoknál. Még egy rekord: az üzemanyag- és energiaárak összezuhanásának köszönhetően a PPI minden idők legnagyobb mértékét, 1,6 százalékot esett októberben, megerősítve a piacban azt a hitet, hogy a Fed további lazításának nincs kockázata, mivel inflációs veszélyről beszélni sem lehet (a defláció veszélyéről annál inkább, de ez egy másik kérdés).
Az Atlanti-óceán másik oldaláról ugyanakkor semmilyen pozitív meglepetés nem érkezett: az októberi francia CPI 1,5-ről 1,8 százalékra emelkedett, s míg a harmadik negyedéves olasz GDP ugyan megfelelt a vártnak (0,2 százalék negyedév/negyedév), a holland kibocsátás 0,4 százalékkal zsugorodott ugyanebben az időszakban. Nem segített az eurón a német belpolitikai válság sem: habár Schröder bukásának nem sok esélye van, a piacok ismét azt a benyomást kapták, hogy Európa mindig belebonyolódik saját magába.
Az OPEC kudarca érdekes módon szintén a dollárt támogatta a héten. Mint ismeretes, a szervezet nem tudott önálló lépésről dönteni, s csak akkor csökkenti napi másfél millió hordóval kitermelését, ha a szervezeten kívüli főbb termelők, vagyis Oroszország, Mexikó és Norvégia napi félmillióval szintén visszafogják magukat. Mivel erre egyelőre nem sok hajlandóság mutatkozik, az olaj csütörtökig egészen 17 dollár alá visszacsúszott, ami mintegy 40 százalékos esés szeptember elejéhez képest. Az euró/dollár jellemzően szoros korrelációt mutat az olajárral (magasabb olajár általában erősödő dollárral jár), most azonban a piac inkább a gazdasági növekedéssel kapcsolatos összefüggésre figyelt.
Miközben a konszenzus hosszú távon továbbra is alulértékeltnek tartja az eurót (egy friss IMF-tanulmány szerint a dollárral szemben 25, külkereskedelemmel súlyozva 10 százalékkal van a deviza az egyensúlyi értéke alatt), rövid távon még lejjebb mehet az árfolyam. Ez egyrészt pozicionálás kérdése: a felmérések szerint a befektetők többsége eurólongban ül főképp a jennel szemben, de kismértékben a dollárral szemben is. Másrészt olyan nem fundamentális tényezők is szerepet játszhatnak majd, mind az MSCI-indexek átsúlyozási folyamata első szakaszának november végi lezárta, valamint a Deutsche Telekom-részvények lock-up periódusának vége december elsején.
Gy. M.
