Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A világgazdaságban jelenleg végbemenő erős dekonjunktúra néhány hazai gazdaságpolitikai megnyilvánulás szerint Magyarországon mérsékelt maradhat. Az érv egyszerű, hazánk fő kereskedelmi partnere, az Európai Unió (EU) kevésbé van kitéve az amerikai gazdaság teljesítményének. Ez önmagában megállja a helyét, hiszen Magyarország exportjának csupán 6 százalékát adja az amerikai kontinens, 4 százalékát Ázsia. A kivitelünk 75 százalékát reprezentáló EU-n keresztül pedig tompítottan érkeznek a lehűlés hullámai.
A különböző gazdasági hatások azonban sokkal összetettebbek és erősebben érvényesülhetnek, mint azt a külkereskedelmi kötődések önmagukban sejtetik. Empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy az Egyesült Államok és az EU növekedési rátái között gyenge kapcsolat figyelhető meg (1980 és 2000 között a korreláció 0,28), főleg az erősebb ciklusokban. A viszonylag gyenge kötődést természetesen az alacsony mértékű közvetlen kereskedelmi kapcsolat magyarázza. Az Európai Unió exportjának csupán 13 százaléka irányul az Egyesült Államokba (az importkitettség is hasonló mértékű).
Kicsit mélyebbre ásva azonban felfedezhetők fontos késleltetett, illetve közvetett hatások. Az euróövezet kivitelének további 12 százaléka irányul Ázsiába, ahol viszont a legtöbb ország fő exportpartnere az USA. Sőt, itt a külkereskedelem meghatározó részét a technológiai termékek adják, aminek következtében az amerikai lehűlés közvetett úton, késleltetve, de tovább csökkenti az EU gazdasági aktivitását.
Továbblépve, az áruforgalom mellett a tőkekereskedelem, tőkeáramlások hatásmechanizmusát sem szabad alábecsülni. A belföldön elkölthető jövedelmet és a keresletet a tőke megtérülési rátája erősen meghatározhatja. Az EU-ban a nem adóssággeneráló portfólióbefektetések aránya alacsonyabb, mint az USA-ban, az eltérő befektetési szokások miatt (az intézményi portfóliókban a részvények aránya az angolszász régióban 60-70 százalékos, az európaiban 5-20 százalékos). Az USA-ba áramló európai részvénytőke viszont drasztikusan emelkedett az elmúlt években, s így a portfólióarányok eltolódása mellett az összetételében is egyre jobban a „new economy" dominált.
Jelenleg az európai tulajdonú amerikai részvények értéke az EU GDP-jének 8 százalékára tehető, így az intézményi befektetők - és közvetetten a háztartások - vagyonát egyre érzékenyebben érinti a pénzügyi piacok növekvő volatilitása.
A portfóliótőkénél még lényegesebb a működőtőke (FDI) hatásmechanizmusa. Eddig mindenki bizonyos volt benne, hogy az Egyesült Államokban az egyik legmagasabb a beruházások megtérülési rátája a gazdaság erőssége miatt. Ehhez járult hozzá a dollár 1995 óta tartó folyamatos felértékelődése. Az Európai Uniónak a működőtőke-áramlás szempontjából legfontosabb partnere éppen az Egyesült Államok. Az EU 2000-ben külföldi beruházásainak mintegy felét vitte az USA-ba, míg innen érkezett az összes nem európai beruházás 80 százaléka. Az európai FDI megtérülési rátája 1997-1999-ben az ázsiai kistigrisek mellett (15-21 százalék) az USA-ban volt a legnagyobb, 13-15 százalékos. Az Egyesült Államokból érkező közvetlen tőkebefektetések megtérülése pedig 7-8 százalék körül alakult.
Jelenleg és várhatóan jövőre is a megtérülési ráták mind az euróövezetben, mind pedig az USA-ban drasztikusan csökkennek, aminek következtében a működőtöké exportja és importja jelentősen visszaesik. A beruházások elapadnak, ami késleltetve, de előbb-utóbb a gazdasági aktivitás, illetve a produktivitás csökkenéséhez vezet. A profitráták esése pedig gyorsan a költségek mérséklésére, elbocsátásokra ösztönözheti a vállalatokat. Mi sem bizonyítja jobban az EU és az USA közötti ez irányú kapcsolatot, mint az üzleti, illetve a fogyasztói bizalmi indexek alakulása. Az elmúlt évtized adatait megvizsgálva erős korreláció fedezhető fel a két régió bizalmi indexei között. Az üzleti bizalmi indexek korrekciója 0,78, míg a fogyasztói indexeké 0,73 volt (1 erős függőséget, 0 függetlenséget jelent).
A külkereskedelem közvetlen hatásai Magyarországon is megjelennek, szerencsére kisebb mértékben, mint az EU-ban. Az onnan érkező közvetett és késleltetett hatásoktól azonban itt sem tekinthetünk el. Az EU-ba irányuló export oroszlánrészét feldolgozóipari termékek teszik ki, amelyek a legérzékenyebbek a fent említett hatásmechanizmusokra. Gondoljunk csak a sokak által említett erős kapcsolatra a német Ifo index, vagy a megrendelésállomány és a magyar ipari termelés között (a korreláció 0,79). A fogyasztói bizalom visszaesése az EU-ban pedig az élelmiszer-ipari, ruházati termékek iránti keresletet is szűkítheti. Ekkor pedig már a kereskedelemhez és fogyasztáshoz kapcsolódó legfontosabb szolgáltatások, a szállítás és a turizmus bevételei is veszélybe kerülhetnek.
Ezek természetesen tovagyűrűző hatások, melyekre figyelnünk kell, de az ipari aktivitás biztos lehűlése mellett az FDI beáramlásának mérséklődése rejthet igazi kockázatot. Akárcsak a külkereskedelemben, a működőtőke-áramlás terén is az EU a legfontosabb partnerünk. A tőkeimport több mint 80 százaléka érkezik az Európai Unióból, míg az USA-ból csak 16, illetve Ázsiából 3 százalék. A működőtőke megtérülési rátája 1999-ben hazánkban 14 százalék volt. Az EU-ba irányuló kisebb mértékű FDI-áramlás következtében várhatóan Magyarországon is kisebb értékű invesztíciókra kerül majd sor. Ez pedig akár az EU-val szembeni termelékenységkülönbség csökkenéséhez is vezethet, aminek következtében a hazai GDP fenntartható szintje (hosszan elhúzódó dekonjunktúra esetén) akár 3 százalékra is csökkenhet. Végezetül essen néhány szó azért az árfolyamokról is. Sokan a forint átmeneti gyengélkedése mögött pozitív versenyképességi hatásokat véltek felfedezni. Ilyenkor miért nem gondolunk az áttételes hatásokra? Az amerikai gazdaság gyors lehűlése miatt az euró árfolyama megerősödött a dollárral szemben, ami az európai vállalatok versenyképességének csökkenése irányába hatott. Szóval, hiába a javuló magyar versenyképesség, ha az európai romlik és kisebb aktivitást generál.
Összefoglalva elmondható, hogy bár a tőkeáramlás hatásainak számszerűsítése nagyon nehéz, mégis számolnunk kell vele. Sőt, ezen hatásmechanizmusok az EU, illetve Magyarország esetében akár jelentősebbek is lehetnek, mint a világgazdasági lehűlés áruforgalmi vonatkozásai. A működőtőke elapadása, illetve a hazai export emelkedése nemcsak a finanszírozást nehezítheti meg, hanem a hazai beruházások forrásait is szűkítheti, ami hosszabb távon a termelékenység csökkenéséhez és a fenntartható, egyensúlyi gazdasági növekedés csökkenéséhez is vezethet. A jelen helyzetben pedig az állam feladata és felelőssége lenne a produktív beruházások finanszírozása, ösztönzése.
Nagy Márton
