Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A konszenzus szerint a szeptember 11-ei események következményei végérvényesen recesszióba taszították az addig is a szakadék szélén táncoló amerikai gazdaságot. Az idei és főképp a 2002-es GDP-előrejelzéseket drasztikusan lefelé módosították az elemzők. Ennek ellenére a dollár az elmúlt egy hónapban csak minimális mértékben gyengült a fontosabb valutákhoz képest, s a múlt hét elején visszatért a támadás előtti szintekre, 0,8950-re az euró és 122 fölé a jen ellenében.
A dollár/euró később egészen 0,889-ig ment, majd csütörtökre visszatért a hét eleji szintre. A dollár/jen keresztárfolyam a hét közben 123 felett tetőzött, s csütörtökön is csak kevéssel volt 123 alatt.
A piacok a jelek szerint nagyra értékelik az amerikai hatóságok részéről adott gyors és agresszivitásában precedens nélküli gazdaságpolitikai válaszokat. Így az eddig végrehajtott 100 bázispontos kamatcsökkentést, amelyet még az idén újabb 50-75 bázispont követhet, valamint a reagani időszakhoz hasonlítható nagyságrendű, a GDP 1,5 százalékára tehető költségvetésikiadás-növelést. Az elfogadott forgatókönyv szerint a V alakú gazdasági ciklus a hathatós állami segítségnek köszönhetően már előre elkönyvelhető, s a devizapiacok most mintha már a V felfelé ívelő szárára koncentrálnának.
Az eurózónából viszont egyre aggasztóbb jelek érkeznek. A régió GDP-jének egyik legjobb előretekintő indikátora, a német Ifo üzleti bizalmi index szeptemberben húsz éve nem látott mértékű esést mutatott (89,5-ről 85-re), a hasonló olasz index pedig még ezen is túltett, minden idők legnagyobb csökkenését produkálta (96-ról 84-re).
A növekedési kilátások egyértelműen tovább romlottak, ezzel egyidejűleg viszont javulnak az inflációs adatok. A német fogyasztói árindex októberben 2,1-ről 2 százalékra csökkent, s a régió szintjén az index minden valószínűség szerint 2,5-ről 2,4 százalékra esik. A konszenzus szerint elképzelhető, hogy az eurózóna inflációja még ebben az évben az ECB által kitűzött cél, évi 2 százalék alá süllyed.
A jelek szerint tehát az európai monetáris hatóságnak bőven lenne mozgástere (továbbmenve: csak neki van, hiszen a stabilitási paktum értelmében drasztikus fiskális lazításra nincs mód, legfeljebb az automatikus stabilizátorok működhetnek), ennek ellenére a múlt héten se volt kamatcsökkentés. Sőt, jó európai szokás szerint az eurózóna pénzügyminiszterei ismét a nagy nyilvánosság előtt kezdtek el üzengetni az ECB-nek (lásd például a genti EU-csúcs záróközleménye körüli vitát). A befektetők jó része ezt ismét európai döntésképtelenségként értékeli, nyilvánvaló következményekkel az euróra nézve.
Japánból érdemleges gazdasági hír nem érkezett az elmúlt héten, így inkább technikai tényezők befolyásolták a piacot. A Bank of Japan masszív szeptemberi intervenciói valamelyest egyirányúsították a dollár/jent, így a szeptember 11. után inkább otthon maradó japán tőke most megújult bátorsággal megy ismét külföldre, elsősorban amerikai államkötvényekbe. (Ilyen tendencia egyébként európai befektetők részéről is megfigyelhető volt, de ők főleg az ismét felduzzadt amerikai vállalati értékpapír-kínálatból vásároltak.) A Toyota bejelentése, mely szerint 20 milliárd dollárra rúgó készpénztartalékának egy részét jenből külföldi devizába viszi át - még ha nem volt is igazán friss információ -, hozzájárult a jen gyengüléséhez.
A dollár/euró elmúlt heti teljesítményét mindenesetre sokan rövid életűnek tartják, átmeneti szakasznak a dollár hosszú távon leértékelődő trendjében. Igaz ugyan, hogy az egész világgazdaság recesszióban van (pontosabban növekedési válságban, hiszen nem zsugorodik), a legkeményebb visszaesést mégis az amerikai gazdaság szenvedi el. A strukturális tényezők, mint például a kilencvenes évek végének túlzott mértékű beruházásai, a folyó fizetési mérleg rekordméretű hiánya, a minimális megtakarítási ráta, a háztartások eladósodottsága mind a dollár ellen szólnak. A fiskális lazítás hosszabb távon szintén dollárgyengítő hatású. Mindemellett ne felejtsük el, a dollár szinte mindenki szerint túlértékelt volt már szeptember 11. előtt is.
Az e heti amerikai adatözön hamar rádöbbentheti a befektetőket arra, hogy még bőven a V leszálló ágában vagyunk, s ez az ág a vártnál jóval mélyebb is lehet. A harmadik negyedév GDP-adata ugyan sok meglepetést már nem nagyon hozhat (a konszenzus -0,8 százalék), de most jönnek ki a negyedik negyedév részleges adatai is. Ilyenek az októberi NAPM- és foglalkoztatási adatok, valamint a Conference Board fogyasztói bizalmi indexe.
A bizonytalanságot és így a meglepetés esélyét jelzi, hogy az utolsó negyedévre szóló GDP-konszenzus -1 százalék körül van, de olyan fontos intézmények, mint a Morgan Stanley vagy a Deutsche Bank 2,5-3 százalékos zsugorodást várnak.
Gy. M.
