Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Magyar Nemzeti Bank hétfői kamatcsökkentése a szereplők többségét váratlanul érte. Bár az őszre az elemzők nagy része várt kisebb lazítást a jegybanktól, sokan arra számítottak, hogy az inflációs adatok nyilvánosságra hozatala előtt nem lesz ilyen lépés. A monetáris tanács indoklása szerint a mérséklés oka egyrészt az Európai Központi Bank (ECB) korábbi, ugyancsak 0,25 százalékpontos kamatcsökkentése volt - a kiszélesedett kamatkülönbözetet kívánták újra csökkenteni -, másrészt az ECB lépését indokló, romló európai növekedési kilátásokat is megpróbálták ellensúlyozni. Az MNB közleményében ezenkívül magyarázatként szerepelt még az elemzők inflációs előrejelzéseinek közeledése a jegybank tervszámaihoz, illetve a kétségtelenül meglepően jól alakuló folyó fizetési mérleghiány is.
Az állampapírpiac a hírre meglehetősen visszafogottan - mindössze 0,05-0,10 százalékpontos - hozamcsökkenéssel reagált. Ennek magyarázata lehet, hogy a szereplők egy része már beépítette a várakozásaiba a várható kamatcsökkentést, illetve az, hogy a kétkedés hangjai is hallatszottak. Tény, hogy az év végére tervezett 7-8 százalék közötti inflációt a többség elérhetőnek tartja, a 2002 decemberére elérni kívánt 4,5 százalék körüli szint azonban meglehetősen távol áll a konszenzustól (amely jelenleg 5,5 százalék).
A kamatkülönbözet csökkentésére vonatkozó érvelés sem tűnt elég erőteljesnek, hiszen jelenleg az inflációs célok eléréséhez felhasznált legfontosabb eszköz a forint erősödése lenne (amely az elmúlt két hónapban már nem volt annyira egyértelmű, mint május-június folyamán, a kamatkülönbözet emelkedése ellenére). A kamatrés szűkülése pedig általában nem ebbe az irányba mutat.
A másnap (kedden) reggel közzétett inflációs adatok aztán a kétkedők szívét is meglágyították: a 9,4 százalékról 8,7 százalékra eső augusztus/augusztusi fogyasztói árindex határozottan kedvezőbb volt, mint a várt, 9 százalék körüli szint, s végre a maginflációban is jelentősebb csökkenés következett be (10,4 százalékról 9,6 százalékra esett).
Az infláció esésének legfőbb oka a tavalyi magas adatok eltűnése volt, ezek közül is az, hogy az élelmiszerárak visszatértek a hosszú évek óta megszokott kerékvágásba. A szezonális termékek nyári áresését ezúttal nem semlegesítette semmilyen nem várt körülmény. A kedvező hírekre a piac újabb 0,05-0,10 százalékpontos hozamcsökkenéssel reagált. Az öröm azonban nem tartott sokáig, a magyar idő szerint délután három óra körül becsapódó amerikai repülőgépek hatására a piac lényegében megszűnt létezni - csak eladók voltak a piacon. Ezzel párhuzamosan a forint is körülbelül 2 százalékot gyengült (a középárfolyamtól 6,5 százalék közelébe került az erős oldalon), a rendkívüli módon kiszélesedett vételi-eladási árjegyzések azonban arra utaltak, hogy túl sok üzlet nem született ezekben a percekben. A legnagyobb szerencse talán az volt, hogy az európai piacok viszonylag gyorsan bezártak a tragédiát követően, az amerikaiak pedig csak rövid ideig voltak nyitva - mindenkinek volt lehetősége, hogy átgondolja a helyzetet.
A korábbiakban az Egyesült Államokra jellemző azonnali visszavágás a szereplők gondolataiban egy kiszélesedő katonai összetűzés valószínűségét növelte meg - nem csoda, hogy az olaj ára percek alatt közel 15 százalékkal emelkedett. A nemzetközi tőkepiacok működőképessége ugyancsak megkérdőjeleződött New York technikai és emberi erőforrásbeli problémái miatt, arról nem is beszélve, hogy az anyagi javakban és a fogyasztói bizalomban esett, jelenleg fel nem mérhető károk a globális recesszió veszélyét rejthették-rejthetik magukban. Összességében tehát egy olyan kis, nyitott gazdaság számára, mint Magyarország, amely nagymértékben támaszkodik a külső erőforrásokra, felvevőpiacokra, a bizonytalanság jelentős mértékben megnőtt. Az ország kockázati prémiumának növekedése tehát logikus piaci folyamat volt.
Az, hogy mindezek ellenére a magyar piac végül is az elmúlt napokban viszonylag kevés problémával átvészelte a helyzetet - egy hét alatt az irányadó állampapírhozamok 0,12-0,23 százalékponttal emelkedtek -, több dolognak is köszönhető. A viszonylagos gazdasági stabilitásunk, az előrehaladt integrációnk mellett talán leginkább annak, hogy az amerikai piac kiesése miatt az európai, elsősorban német államkötvények váltak az utolsó mentsvárrá (korábban mindig a dollárt, illetve az amerikai kincstár papírjait favorizálták a befektetők válságok esetén). A német befektetők pedig viszonylag jól ismerik a magyar piacot, s a saját piacukon a külföldiek által történelmi mélypontokra lenyomott hozamok miatt (s persze nem utolsósorban a megemelkedett magyar hozamok miatt) pótlólagos keresletet támasztottak a magyar állampapírok iránt - pont akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá.
Kishonti László
