Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A devizapiacon a fundamentális tényezők árfolyamra gyakorolt hatásában hívő szereplők valamelyest igazolva láthatták nézeteik helyességét, hiszen a kiábrándítóbbnál kiábrándítóbb amerikai makroadatokkal párhuzamosan a dollár gyengült. Az euró/dollár a múlt hétfőn még a 0,91 dolláros szint újbóli tesztelése felé indult. Az irány azonban megfordult azt követően, hogy a kedden közölt adat szerint az amerikai fogyasztói bizalom a recesszió előjelének tekintett szintre esett vissza.
A negyedik negyedévben az amerikai GDP a várakozástól jóval elmaradva, öt és fél éve a legkisebb ütemben, éves összevetésben 1,4 százalékkal nőtt. A gyorsan reagáló másodperc-játékosok nemigen tudtak mit kezdeni az adattal, annak szerdai közlése után ugyanis 0,93 cent körüli szűk sávban ingadozott az eurókurzus. A Fed újabb 50 bázispontos kamatcsökkentésének aznapi bejelentése után viszont lassan kissé meggyengült a dollár. Csütörtökön a kurzus már 0,94 fölé került, miután az eurózóna feldolgozóiparának várható alakulását felmérő beszerzési menedzserindex (PMI) Európában folytatódó gazdasági növekedést jelzett, a szintén aznap közölt amerikai PMI pedig a GDP zsugorodására utalt.
A dollár további lemorzsolódásának viszont gátat szabott, hogy a Dow Jones ipari átlag aznap négy hónapja nem látott szinten zárt. Elemzői magyarázatok szerint a részvénypiacra visszatért a hit, hogy a Fed ura a helyzetnek, és Alan Greenspan még a Fed nyíltpiaci bizottságának következő, márciusi ülése előtt tovább csökkenti a kamatokat. A mindig kitüntetett figyelemmel várt amerikai havi foglalkoztatási adatok pénteki közlése előtt a devizapiac a megszokott módon kiváró álláspontra helyezkedett, majd a vegyes képről árulkodó mutatók közlése után az euró/dollár 0,93 közelébe esett vissza.
Elemzők szerint a dollár árfolyamának alakulására fundamentális oldalról két, egymással nem feltétlenül összhangban lévő tényező lehet komoly hatással. Az amerikai makroadatok várhatóan továbbra is folyamatosan a gazdaság gyengeségét jelzik majd. Csakhogy éppen azért, mert mindenki ezt feltételezi, az adatok csak rövid időszakokra gyengítik majd a dollárt, mert annak árfolyamában már a recesszió lehetősége is tükröződik.
Másrészről viszont az újabb kamatcsökkentést feltételező várakozások - melyek szerint „Greenspan mentőövet dob a részvénypiacnak” - elvileg a dollárt erősítik, és a monetáris enyhítés a második félévben éreztetni fogja hatását.
Ugyanakkor az euró és a dollár kamatszintje közötti különbség szűkülése - az Európai Központi Bank még egy jó ideig nem csökkent kamatot - rövidebb távon az euró felé terelheti a befektetőket. Technikai szempontból mindaddig nem lehet a dollár euróval szembeni összeomlásáról beszélni, amíg a januárban többször tesztelt 0,96 dolláros szint érintetlen marad. Az árfolyam mozgása az utóbbi időben elemzők szerint kísértetiesen hasonlít a tavaly május-augusztusban tapasztalthoz. Ha ez valóban így van, az emelkedést lassú erózió követheti.
A jenpiacon, ahol általában sokan okosak utólag, de kevesen eredményesek, a múlt héten a dollár/jen jegyzés számottevően lejjebb ereszkedett, noha a megszokott módon sorra érkeztek az ellentmondásos adatok. A japán ipar termelése decemberben a hivatalos becslésnél kisebb, az elemzői konszenzusnál nagyobb ütemben nőtt, és a múlt év egészében 1989 óta nem látott mértékben bővült. A munkanélküliségi ráta változatlanul rekordközeli szinten, 4,8 százalékon maradt, de a lakosság költekezési kedve némileg nőtt.
A tokiói pénzügyi vezetés merőben szokatlan módon csendben maradt, sőt pénteken, amikor a jegyzés 115 jen alatt is járt, a gazdasági miniszter kijelentette, hogy a jelenlegi árfolyam „nem jelent problémát”. Ennél nagyobb meglepetés már csak az lenne, ha a tokiói pénzügyminisztérium egyenesen erős jen után kiáltana.
B. P. A.
