Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Újabb 50 bázispontos kamatcsökkentésre szánta el magát a múlt héten a Fed, miután a napvilágot látott mutatók alapján az amerikai gazdaság lassulása intenzívebbé vált. A mellékelt ábra, amely az amerikai GDP változását és a kamatok alakulását mutatja, jól jelzi, hogy az utóbbi öt év legszerényebb növekedési üteméről számoltak be a múlt szerdán közölt adatok. Az enyhe gazdasági visszaesés (lanyhulás vagy kisebb recesszió) lehetősége lassan konszenzussá válik a Wall Street-i elemzők körében. A legrosszabb előjel a további esélyek szempontjából a fogyasztói bizalom drasztikus hanyatlása. Az egyik legelterjedtebb fogyasztói bizalmi index - amelyet a Michigani Egyetem alakított ki - történetének harmadik legnagyobb, 14 pontos esését szenvedte el az elmúlt két hónapban. A vállalkozások racionális válasza az előbb említett tendenciára a részvényesi hozam és részvényesi érték maximalizálása érdekében a termelés további csökkentése. A Fed a kamatcsökkentéseivel elsősorban a megingott fogyasztói bizalmat kívánja helyreállítani.
Az évezred első nagy gazdasági talánya valószínűleg pont az lesz, hogy a várhatóan 1,25 és 1,5 százalékpont közötti összesített kamatcsökkentés még az idei esztendő derekára helyrerázza-e az amerikai gazdaságot.
A gazdaságot részben megtestesítő és annak teljesítményét becslések szerint hat hónappal előrejelző részvénypiac szintén élénken reagálhat a monetáris politika lépéseire. Eszközallokációs szempontból is kiemelten fontos, hogy milyen részvénypiaci reakciókra lehet számítani a monetáris politika lazításai vagy szigorításai során. Több tanulmány kimutatta, hogy a monetáris politikában bekövetkezett változások szignifikáns kapcsolatba hozhatók a részvény- és kötvényhozamok alakulásával. Johnson és Jensen tanulmánya (1997) szerint például a legtöbb fejlett országban a részvényhozamok magasabbak monetáris expanzió idején. Az Association for Investment Management and Research keretein belül napvilágot látott tanulmány a monetáris politika expanzióját/szigorítását a diszkontráta változásához köti. Eszerint expanzív monetáris politikáról beszélhetünk a diszkontráta csökkentését követően, és mindaddig expanzívnak tekinthető a monetáris környezet, ameddig az irányadó kamatláb nem változik; ugyanez természetesen fordítva érvényes restriktív monetáris politika esetén.
Az egyik számítási csoportban az 1956 és 1995 közötti havi átlagos részvényhozamokat expanzív monetáris környezetben és restriktív monetáris környezetben is meghatározták minden ország saját monetáris politikai lépéseinek a figyelembevételével (ezt az 1. táblázat mutatja be).
Az egyik hónapról a másikra bekövetkező ellentétes irányú kamatváltozásokat nem vették figyelembe a számításoknál. Tekintettel arra, hogy ez igen ritkán fordul elő, csak pár hónapot kellett kihagyni. A vizsgált 40 év adatainál expanzív monetáris környezetről általában 200-300 hónapban, restriktív környezetről pedig 150-200 hónapban lehetett beszélni. Az Egyesült Államoknál a periódus során 209 hónap volt expanzív, 249 hónap pedig restriktív. A vizsgált 16 országból csak Ausztria esetén volt kisebb az átlagos százalékos részvényhozam restriktív monetáris politika esetén, sőt a havi hozamkülönbségek (hozam expanzív időszakban, mínusz hozam restriktív időszakban) több esetben is meghaladják a havi egy százalékot. A legjelentősebb hozameltéréseket Finnországban, Olaszországban és Japánban tapasztalhatjuk, itt a hozamkülönbség éves szinten 23-27 százalék közötti értékekre rúg.
Lényeges, hogy az expanzív monetáris politika idején tapasztalt szignifikánsan magasabb hozamok nem eredményeznek különbséget a szórásmutatókban, ez utóbbi a vizsgált időszakban például 3,36 százalék volt az expanzív időszakban és 3,73 százalék volt restriktív monetáris környezetben az USA-ban. Sőt, a vizsgált 16 országon belül (kiemelt táblázataink csak a legfontosabbakat mutatják be) 10 országnál magasabb volt a szórás restriktív monetáris környezetben.
A másik számítási csoportban az adatokat nem a helyi, hanem az amerikai monetáris környezet határozza meg (az ehhez kapcsolódó adatok az alábbi táblázatban találhatók). Érdekes, hogy az amerikai monetáris politika minden vizsgált ország tőzsdéjére jelentősen hat, mind a 16 országban magasabb volt a negyven év során mért havi átlagos hozam expanzív tengerentúli monetáris környezetben. Figyelemre méltó hozamtöbblet Japánban, Nagy-Britanniában és Svájcban figyelhető meg, évi 21-29 százalék közötti hozamkülönbséggel. E második számítási csoport esetén az amerikai expanzív időszakokat vizsgálva általában enyhén magasabbak a havi hozamok, mint a helyi expanzivitás időszakában. Az érdekes jelenségre kézenfekvő magyarázat lehet, hogy a fontosabb jegybankok néha koordinált kamatpolitikát folytatnak, továbbá az Egyesült Államok a világ legjelentősebb tőkeközpontjának tekinthető, az amerikai gazdasági teljesítmény alapvetően determinálja a globális konjunktúrát.
Hogyan profitálhattak a fentiekben leírt jelenségből a befektetők? Egy olyan alap, amely az említett 40 éves időszakban pusztán passzívan amerikai indexbe fektetett, éves szinten 8,5 százalékos hozamot realizálhatott. Ezzel szemben ha ezt csak az expanziós időszakokban tette meg (209 hónap a negyven évből) és a fennmaradó időszakokban a pénzét diszkontkincstárjegyekbe fektette, a havi hozamok alapján éves szinten 12 százalékot kereshetett, ráadásul a befektetés szórásmutatói is jelentősen javultak.
Eszközallokációs döntéseknél tehát érdemes a kamatváltozásokra figyelni, de ki tudja, hogy a jelenlegi túlszofisztikált piaci környezetben ezentúl lehet-e ebből a kézenfekvő megoldásból profitálni. Valószínűleg igen, de elképzelhető, hogy a befektetések sikerességét nem ez a tényező fogja meghatározni. Addig is érdeklődéssel várhatjuk, hogy az amerikai jegybanknak mennyire sikerül életben tartania az Egyesült Államok történetének legkiemelkedőbb expanzióját.
Prelovszky Attila
