A kérdésre, hogy recesszió fenyegeti-e a világ gazdaságát, egyelőre talán az óvatos „nem” tűnik a leghelyénvalóbb válasznak. A probléma jelenleg különösen aktuális, miután a Fed mint a komplex gazdasági folyamatok őre monetáris politikájával nem csekély prioritást adott a gazdasági növekedés felélesztésének. Ez jól lemérhető például a múlt hét csütörtökön közzétett kiváló foglalkoztatásiköltség-index (ECI, negyedéves adat, kiemelt jelentőségű a monetáris politika meghatározásakor) ada-tain s az arra adott reakción. Az elemzők átlagos várakozása 1,1 százalékos bővülés volt, ehhez képest a tényleges növekedés mindössze 0,8 százalékot tett ki negyedéves szinten. Az erre máskor oly érzékeny részvénypiac az adatot észre sem vette, jelezvén, hogy a Fed kamatpolitikájában egyébként fontos szerepet játszó bérinflációs nyomás jelenleg nem kap igazán nagy súlyt.
A tavalyi harmadik negyedévben az amerikai GDP bővülése erőteljes lassulást mutatott és a negyedik negyedévben napvilágot látott beszerzési és bizalmi index, valamint kiskereskedelmi adatok is ezt erősítették meg. Nem kizárható, sőt akár reálisnak is tűnhet az a verzió, amely szerint a lassulás az első két negyedévben enyhe csökkenésbe csap át. Attól azonban nem dől össze a világ, hogy egy rendkívüli, párját ritkító gazdasági fellendülést követően nem is olyan könnyű a „földet érés”. A következő hónapokban egy kis visszaesés akár sima ciklikus jelenségnek is tekinthető. Könnyen elképzelhető, hogy a GDP-változás szintjén az első félév az amerikai gazdaság számára megúszható egy kisebb, 1,25-1,5 százalékos visszaeséssel. Ez a vizsgált időszakban a tőzsdei társaságok eredményének akár 5-10 százalékos visszaesésével párosulhat. Ez a lehetőség azonban már korábban elkezdett beépülni vagy beépült a részvényárakba.
Negatívan befolyásolhatja a konjunktúrát a fogyasztói kiadások várható csökkenése.
A visszaesés indokaként ki kell emelni a magas energiaárakat, továbbá az igen fontos „wealth effect-jelenség (tőzsdei árfolyamok, esetleg ingatlanárak emelkedéséből adódó jóléti hatás) csökkenését. Az első félév várhatóan negatív folyamatai közül fel kell készülni a beruházási kiadások akár 10 százalékos visszaesésére, amelyet nagyban elősegíthet az informatikai beruházási kiadások csökkenése. A tárgyieszköz-beszerzésekhez kapcsolódó beruházások mintegy 52 százaléka jelenleg az informatikai szektorhoz kapcsolódik Amerikában.
Az elmúlt évben a távközlési szektor informatikai beruházásai kimagaslóan magasak voltak, jelentős kiadást jelentett a 2000. év problémája, de felpörgette az ilyen jellegű beruházásokat az internetmánia és a nagyvállala-tok rengeteket költöttek hardver- és szoftverfrissítésre is. E tényezők most az ilyen jellegű kiadások időleges csökkenését vetítik előre. Ráadásul a marginok és eredmények csökkenése miatt jó néhány cégnél meg kell majd kurtítani az informatikai költségvetést a részvényesi érték stabilitása érdekében. Az elmúlt öt évben egyébként az informatikai szektor mintegy 30 százalékban járult hozzá a amerikai növekedéshez az USA-ban. A fentiekből is látható, hogy a növekedés helyreállásában fontos szerepet kaphat a technológiai szektor.
Alan Greenspan Fed-elnök csütörtöki szenátusi meghallgatásán az adócsökkentés támogatása mellett kiemelte, hogy az nem feltétlenül segít a negatív gazdasági teljesítmény javulásában az elkövetkezendő hónapokra, de nagymértékben elősegítheti a kilábalást a „gázlóból”. Ez is arra utal, hogy az enyhe visszaesést a Fed meghatározó szakemberei is reális veszélyként tartják számon. A vészharang megkongatása helyett azonban valószínűleg előtérbe kerül a „gyorsan túl leszünk rajta” megközelítés.
A mellékelt táblázat a Fed Nyíltpiaci Bizottsága (FOMC) üléseinek tavalyi és idei időpontjait mutatja be, a tavalyiaknál jelezve, melyik töltött be hangsúlyos szerepet a kamatpolitika alakításában. A testület következő ülésére január 31-én kerül sor és egy 50 bázispontos kamatcsökkentésről szóló döntés meghozatala akár készpénznek is vehető ez alkalommal. A Fed irányadó kamatlábának határidős jegyzése a februári és az áprilisi lejáratokat figyelembe véve még egy további 25 bázispontos csökkenést valószínűsít március végéig.
Lousiana állam Fed-elnöke szerint a recessziót az úgynevezett 3D jelenségnek kell kísérni (duration, depth, dispersity, azaz tartósság, mélység és átfogó jelleg), azaz akkor még nem beszélhetünk dekonjunktúráról, ha két negyedévben enyhén visszaesik a gazdaság. Tehát nem az a lényeges, hogy az Egyesült Államok egy vagy két negyedéven keresztül plusz egy vagy mínusz 1,5 százalékos GDP-változást produkál. A fontos, hogy az esetleges negatív teljesítmény lehetőleg ne haladja meg a fél évet, ne legyen jelentős (mondjuk 3,5 százalék feletti) és a monetáris politika kamatcsökkentései, valamint a fiskális irányvonal adómérséklései valós ösztönző erőt adjanak a beruházásokhoz és segítsék helyreállítani a megingott fogyasztói bizalmat. Az amerikai optimizmust és a sikeres gazdaságpolitikát tekintve a talpra állásra reális az esély. Ebben az esetben a fontosabb amerikai tőzsdeindexek ismét némi növekedést produkálhatnak, élen a Nasdaqkal. Lassabb és nehezebb talpra állás esetén a bizonyos indexeket már korábban is jellemző sávos kereskedés valószínűsíthető. Reálisnak tűnhet, hogy a második félévben részben a pénzügypolitikai lépések következtében az amerikai gazdaság, ha lassan is, de folytathatja diadalmenetét. Ezt a hangsúlyozottan mérsékelt optimizmust enyhén alátámasztja az is, hogy a Wall Street meghatározó stratégái az elmúlt hónapokban növelték modellportfóliójukban a részvények arányát.
Prelovszky Attila
