Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Eljött az euró eddig csak feltételezett korrekciójának ideje, miután az eurózóna gazdaságáról napvilágot látott adatok nem voltak túl kedvezőek. A német Ifo felmérése decemberre vonatkozóan az üzleti bizalom további csökkenését mutatta, a térség második legnagyobb gazdaságában, Franciaországban pedig váratlanul visszaesett a háztartások fogyasztása. Az euró mindaddig jól tartotta magát a dollárral szemben, amíg ki nem derült, hogy az eurózóna 12 havi inflációjának decemberi mérséklődése nem jelenti a trend egyértelmű folytatódását, mert a legnagyobb gazdaságban, Németországban januárban váratlanul felgyorsult a fogyasztói árak emelkedésének üteme.
Ezt követően az Európai Központi Bank (ECB) vezetői szokatlanul egységesen tették nyilvánvalóvá, hogy nem várható kamatcsökkentés a közeljövőben, ami nem kímélte az eurót. A dollárhoz képest kedden még 0,94 fölötti árfolyam csütörtökre 0,911-re, utoljára tavaly decemberben látott szintre esett vissza. Technikai elemzők szerint még mindig van tere az euró esésének a dollárhoz képest, azonban kulcsfontosságú a 0,90-0,91 dollár közötti terület, mert megegyezik a G-7-államok szeptemberi összehangolt intervenciója során - igaz, csak pillanatokig - elért szinttel. (Felfelé továbbra is a többször sikertelenül tesztelt 0,96 dollár jelenti az ellenállást.)
Ugyanakkor a mégoly megalapozottnak tűnő elmélkedéseket is erősen megkérdőjelezi, hogy bizonytalan a Fed - a testület szerdai ülésén szinte biztosan megszülető - kamatcsökkentését követő reakció. Alan Greenspan, a Fed elnöke csütörtöki szenátusi meghallgatásán a nagyarányú adómérséklést helyeslő szavak mellett az amerikai gazdaság drámai lassulásáról és rendkívül kicsi inflációs nyomásról beszélt, de semmiféle iránymutatást nem adott a kamatvágás mértékére vonatkozóan. Az 50 bázispontos kamatcsökkentés elvileg az egekbe emelheti a Wall Street-i részvényárfolyamokat és ez nagy valószínűséggel a dollárt erősítené, hacsak nem a „végy a pletykákra, adj el a hírekre” tétel érvényesül.
A 25 bázispontos kamatmérséklés viszont lehet, hogy könnyűnek találtatik a részvénypiacon, hiszen nem igazán van összhangban a Greenspan által mondottakkal és ez a dollárt - legalábbis átmenetileg - gyengítő tényezővé válhat. Az euró felfelé ívelését azonban behatárolja, hogy az új amerikai pénzügyminiszter ismét egyértelművé tette: az erős dollár híve és a devizapiaci intervenciót „nem nagyon szereti”.
A Fed döntése előtt a japán pénzügyi vezetés láthatóan jó előre igyekezett minden eshetőségre bebiztosítani magát, azaz kordában tartani a jen árfolyamát. Mijadzava Kiicsi pénzügyminiszter egy régi trükkjét, nevezetesen a másokra hivatkozást vetette be. Azt fejtegette, hogy közgazdászok véleménye szerint a dollár/jen 100-hoz közeli szintje az export szempontjából nem kedvező, de a 120-hoz közeli már annál inkább. Mizogucsi Zambei, a pénzügyminisztérium egyik közismert jenmanipulátora pedig úgy nyilatkozott, hogy a jen korábbi gyengülése az 1999 nyara óta tartó erősödés korrekciójának tekinthető.
Hajami Maszaru, a tokiói jegybank kormányzója, aki egy héttel korábban túl gyengének minősítette a jent, ezúttal azzal keltett meglepetést, hogy nem kommentálta a devizapiaci fejleményeket. Mr. Jen - Szakakibara Eiszuke egykori pénzügyminiszter-helyettes - egy interjúban azt fejtegette, hogy a következő hetekben 114-120 jen közötti kereskedésre számít, de a japán gazdaság számára hosszabb távon a kurzus 120 fölötti szintje lenne kedvező és csak a 140-150-es árfolyam okozna gondokat. Egyébként Mr. Jen korábbi, három éven át tartó jengyengítő hadjárata oly jól sikerült, hogy a dollár/jen az 1995-ben elért 80-as rekordmélységből 1998-ban 147 jenre emelkedett. Ezáltal az említett „komoly gond” állt elő, amit csak a Fed közreműködésével sikerült megoldani, a trend megfordítása érdekében már interveniálni is kellett, az viszont szintén túl jól sikerült.
B. P. A.
