Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A 2001-es év rosszul kezdődött az áramszolgáltató társaságok számára. A januártól érvénybe lépett áremelés következtében vásárlási áraik átlagosan 13 százalékkal, míg eladási áraik mindössze 6 százalékkal nőttek. Árrésük csökkentésére a társaságok felháborodással reagáltak, és nem tettek le a Magyar Energia Hivatal (MEH) döntésének felülvizsgálatáról. Az áramszolgáltatói papírok jócskán megsínylették a váratlan fordulatot, az elmúlt három hét folyamán jelentősen veszítettek értékükből. A legtöbbet a legkevésbé likvid Dédász és Édász esett, de az egyetlen A kategóriás Démász is több mint tíz százalékkal lett olcsóbb.
Tőzsdei szereplésük a tavalyi év sem volt éppen sikeres az árampapíroknak, az addig néha jócskán túlértékelt részvényeket osztalékalapon árazták át a befektetők. Tehették, hiszen a cégek gazdálkodása viszonylag könnyen becsülhető volt és az iparági tapasztalatok alapján a fő tulajdonosok a megtermelt profit 80-90 százalékát ki is fizették osztalékként.
Az osztalékhozammal számoló befektetőket váratlanul érte viszont a Mol részvénytulajdonosok által már megtapasztalt kormányzati árszabályozás. Természetesen azt még legrosszabb álmaikban sem gondolták a papírok kiszámíthatóságára építő, alapvetően kockázatkerülő befektetők, hogy az árképlet tavaly év végi lejáratának apropóján a hatósági árakra javaslatot tevő Magyar Energia Hivatal olyannyira megkurtítja e cégek árrését, hogy egyesek közülük idén veszteséggel lesznek kénytelenek szembenézni.
Azt ugyan az elemzők is elismerik, hogy várható volt a cégek árrésének némi lefaragása, a tényleges mérték azonban mindenkit meglepett.
Kompromisszumként pont a hálózati veszteség kérdését hozták fel, amelyek egy részét valóban indokolt lehet a cégekre terhelni. Ezt az érvelést vélhetően elfogadnák az áramszolgáltatók s azok szakmai tulajdonosai is, feltéve, ha törvényi támogatást is kapnának az áramlopások visszaszorítása érdekében.
Az már csak a magyar energetika szabályozási sajátossága, hogy a kormány már novemberben kijelölte az inflációs prognózishoz igazodó végeredményt, amely 6 százalékot jelölt meg. Sokak szerint az előkészítő munka során ehhez gyártották a képletet. Az energiaárak tavalyi emelkedésének jelentős részét tehát az energiaipari cégekkel nyelették le (az állami tulajdonú MVM is a vesztesek közé tartozik).
A szolgáltatók közül a legnagyobb vesztes a többinél vékonyabb marzzsal tevékenykedő, jelentős ipari fogyasztókat ellátó Émász, amely idén várhatóan veszteséges is lesz. A szolgáltatók közül ez a cég érte el legkésőbb a nullszaldót és hitelállománya is magasabb a többiekénél. A társaság a korábbi veszteségek miatt nem fizet társasági adót, és egyben ez az egyetlen társaság, amelyből a fő tulajdonos egyelőre egy fillér osztalékot sem vett ki. Árfolyama már csaknem egy éve nem tud kimozdulni az 5 ezer forint körüli szintről. A papírok tartós mélyrepülésének végét a befektetők az idei évre várták, ám a jelek szerint ez elmarad. A korábbi alulértékeltség is az oka, hogy árfolyama alig 10 százalék körüli mértékben esett. A papír tavalyi, részvényenként 900-1000 forintos eredménnyel számolva 5-ös P/E mellett, mélyen a részvényenkénti saját tőke értéke alatt forog.
A két alföldi áramszolgáltató, a Titász és a Démász közül az előbbi húzta a rövidebbet. A Titász - amelynek részvényei az Émász mellett a hosszú távra invesztáló vagyonkezelők kedvenc részvényének számított - árrése kisebb, másrészt jelentősebb nyereséget csak 1999-ben sikerült először elérnie. Hiába a tavalyra várt részvényenként 1100-1200 forintos eredmény, ha idén a cég veszteséges lesz. A Démász már évek óta nyereséges, sőt jelentős pénzügyi eredménye is képződik. Elemzők véleménye megoszlik a tekintetben, hogy idei eredménye 30, illetve 50 százalékkal csökken-e. Hasonló helyzetben van az Édász, amely szintén nyereségének egy részét lesz kénytelen visszaadni. A cég erőssége, hogy évek óta nettó kihelyezői pozícióban, van. Nehéz helyzetben van viszont a Dédász, a cég területén évek óta csökken az eladott villamos energia, amely részben a magas hálózati veszteségre vezethető vissza. A legnagyobb áramszolgáltató, a budapesti Elmű idén megfelezi 2000-es, 9 milliárd forint fölöttire várt eredményét. A cég legnagyobb problémája az áramszolgáltatók között kiemelkedően magas hálózati veszteség.
Az áramárdöntéssel nemcsak az elemzők, hanem az osztalékra vadászó befektetők élete is igencsak megnehezült. A cégek értékelése alapjaiban változott meg azáltal, hogy egyáltalán nem tervezhető a jövő, így a stabilnak hitt osztalékhozam sem. Az egyetlen A kategóriás részvényt, a Démászt a legtöbb brókercég két szinttel is visszaminősítette, de akadt olyan is (ING Barings) amely a korábbi vételről eladásra minősítette a részvényt. Bár a derűsebb jövőről alighanem még korai beszélni, az árampapírok tulajdonosai a jelek szerint kitartanak - az alacsony likviditás miatt nem is igen tehetnek mást -, s bíznak a fő tulajdonosok hatékony érdekérvényesítő képességében és abban, hogy részvényeik előbb vagy utóbb ismét azzá válnak, mint azok megvásárlása idején, azaz alacsony kockázatú s stabil hozamú befektetéssé.
Tallósy István
