Lendületet vett a dollár/jen kereskedés a múlt héten, miután a japán miniszterelnök túlélte a saját pártja egy része által is hallgatólagosan támogatott bizalmatlansági indítványt. A kommentárok szerint ezzel politikai bizonytalanság alakult ki Tokióban, s a szükségesnek tartott nagyszabású reformok háttérbe szorulnak. A parlament elfogadta az egy évtizeden belül sokadik - és újra az utolsóként aposztrofált - gazdaságélénkítő pótköltségvetést. Ezt sokan újra ablakon kidobott pénznek tekintik, különösen a gazdasági vezetés azon figyelmeztetései után, hogy a fellendülés lendülete korántsem éri el a korábban feltételezett ütemet. Arra a kérdésre, hogy az utóbbi állítás helytálló-e, vagy a politikai póker része, a július-szeptemberi időszakra vonatkozó GDP-adatok december eleji közlése után várható a válasz.
A dollár mindenesetre még hétfőn könnyedén túllépett a technikai elemzők által sokáig lélektani ellenállásnak tekintett 110 jenes szinten és némi korrekciót követően pénteken kilenc hónapja nem látott szintre, 111 jen fölé emelkedett. Ezzel a kereskedés iránya alapvető fordulatot vett. Technikai szempontból egyértelmű, hogy az 1995-ös eddigi mélyponttól kiinduló és az idei helyi minimumokra illesztettel gyakorlatilag egybeeső egyenes, amely jelenleg 107 jen körül húzódik, most már hosszú távú kemény alátámasztássá vált. A száznapos mozgóátlag ugyan már áprilisban alulról áttörte a kétszáz naposat, de csak e hónap elejétől látszott egyértelműnek, hogy nem esik vissza az alá, azaz a hosszú távú trend felfelé mutat. Felfelé a technikai elemzők szerint a következő célpont a februári idei csúcs, a 111,8-es szint jelentheti a gátját - legalábbis átmenetileg - a jen gyengülésének, utána viszont nemigen látható közeli ellenállási pont.
A dollár a floridai választási cirkusz közepette nem szenvedte meg az amerikai tőzsdei árfolyamok esését, és mindenki kedvenc pénzével, az euróval szemben az árfolyam folyamatosan, de csak kismértékben erősödött. Ehhez az elemzők szerint hozzájárult, hogy a piac csütörtökön, a floridai legfelsőbb bíróság Gore szempontjából kedvezőtlen döntését követően beárazta Bush győzelmét, és a hét elején még a valamivel 0,85 feletti kurzus egy hónapja nem látott szintre, 0,84 alá süllyedt. Makacsul tartja magát ugyanis az a feltételezés, hogy a texasi kormányzó sem változtatna az erős dollár politikáján és egyáltalán nem híve a devizapiaci intervencióknak. A jelek szerint az Európai Központi Bank (ECB) sem híve a sorozatos beavatkozásnak, hiszen semmit nem tett azért, hogy a csütörtöki amerikai ünnepnapon minimális likviditást a maga javára fordítsa. Sőt, az ECB elnöke az Európai Parlament meghallgatásán hevesen cáfolta, hogy célárfolyamot tűztek volna ki az euróra, de nem zárta ki a lehetőségét a beavatkozásnak, ha az segíti az árstabilitás megőrzését. Figyelmeztette egyúttal a piacot, mindenki jól vésse eszébe, hogy a kockázat kétirányú, azaz az euróeladók nincsenek biztonságban. Mindenesetre pénteken - a megszokott módon - a piac megijedt, s a kurzus az intervenciós találgatások és Wim Duisenberg lemondásáról szóló pletykák közepette 0,845 dollárig szaladt fel, majd az ECB cáfolata nyomán megnyugodtak a kedélyek.
Az elemzők szerint viszont ha az ECB ilyen elegánsan távol tartja magát a piactól, hamarosan az október 26-i 0,8229 dolláros mélypont történelemmé válik, csakúgy, mint Duisenberg elnöki posztja.
B. P. A.
