Az euró/dollár kereskedés a múlt héten 0,863 körül indult, de a piac nemigen mutatott hajlandóságot a kurzus feljebb nyomására. Ezt az elemzők azzal magyarázták, hogy az Európai Központi Bank (ECB) korábbi intervenciói nem hozták vissza a befektetők euró iránti bizalmát, mivel a térség makroadatai nem mutatnak javulást, azokból inkább a gazdasági növekedés lassulására lehet következtetni. A közös európai pénz elleni intenzív spekulációt viszont visszatartotta az ECB beavatkozásától való félelem, így a dollárral szembeni árfolyam csak enyhén gyengült. Persze az euró egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy folyamatosan csúszdán van, igaz, eddig jelentős támadásra sem került sor a közös európai pénz ellen. A legnagyobb napon belüli értékvesztés mind ez ideig nem volt több 3 százaléknál, ami egyáltalán nem nevezhető különlegesnek, összehasonlítva például a dollár/jen kurzussal, ahol a piaci szereplők alig több mint két évvel ezelőtt tanúi lehettek egy két nap alatt végbement 25 százalékos földcsuszamlásnak is.
Az euróval szembeni bizalmatlanságra engedett következtetni az is, hogy az amerikai elnökválasztás végeredményét övező bizonytalanság és a New York-i tőzsdei árfolyamok nagy ingadozása ellenére sem erősödött a dollárral szembeni árfolyam. A piacnak ugyanis meggyőződésévé vált, hogy a két elnökjelölt közül akármelyik is a nyertes, nem változik az erős dollárt nemzeti érdeknek minősítő politika. Az egyik japán hírügynökség ezzel ellentétes, szenzációs hírt közölt, amely szerint Bush gazdasági főtanácsadója, Lawrence Lindsey vezető tokiói politikai köröknek állítólag elmondta, hogy ő valójában a gyengébb dollár és az árfolyammozgások szűkebb határok közé szorításának a híve.
A Fed szerdai döntése – változatlanul hagyta a kamatot – gyakorlatilag semmilyen hatást nem váltott ki a devizapiacon. Az ECB csütörtökön ugyancsak nem nyúlt a kamathoz, és ez szintén nem befolyásolta lényegesen a kereskedést, amely ekkor viszont már alig a 0,85 dolláros szint körül folydogált. Az ECB nem használta ki az amerikai bizonytalanságot, az utóbbi időben intervencióhoz szoktatott euró kurzusa viszont így elvonási tüneteket kezdett mutatni. Ráadásul a G–7 pénzügyminisztereinek keddi tanácskozása semmilyen támogatást nem nyújtott, és a brit jegybank kormányzójának nyilatkozatából azt lehetett kivenni, hogy összehangolt akció egyelőre nem várható. Bírálat érkezett viszont az ECB címére Schröder német kancellár gazdasági tanácsadó testületétől, a kritika szerint nem szabadna az intervencióval kísérletezni. Különösen veszélyes lenne célárfolyam kitűzése, mert ezek a próbálkozások könnyen a visszájára fordulhatnak. Az úgynevezett öt bölcs úgy véli, hogy türelmesen meg kell várni, amíg a piac ellenséges hangulata a térség kedvező fundamentális tényezőinek köszönhetően pozitívra fordul.
Egy vezető amerikai befektetési bank felmérése szerint a legnagyobb alapkezelők 72 százaléka nevezte egyéves távlatban az eurót kedvelt devizájának, viszont csak 19 százalékuk jelölte meg a dollárt, 8 százalékuk pedig a jent. Az eddig is köztudott volt, hogy az alapkezelők túlsúlyozták az euróalapú eszközöket portfóliójukban, ami gátját jelenti a deviza erősödésének, mivel nem éreznek késztetést a további vásárlásra. A felmérés ezt újra megerősíti, ugyanakkor arra is utal, hogy most már egyre többen bizakodnak az euró emelkedő pályára állásában.
A dollár/jen kereskedésbe az elemzők szerint némi színt hozott a kialakulóban lévő tokiói politikai erőpróba, amelynek során az egyik koalíciós párt vezetője csatlakozni látszik az ellenzék törekvéseihez, amely a miniszterelnök megbuktatására irányul. Tény, hogy a kurzus november 9-e után csütörtökön került először 109 jen fölé. A hosszú ideje szűk sávban folyó kereskedésben igazi meglepetés lenne, ha a jen gyengülni kezdene, de még ebben az esetben is a 110 jenes szint komoly lélektani ellenállást jelent.
B. P. A.
