Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A múlt keddi amerikai elnökválasztás elé időzítve az Európai Központi Bank (ECB) az eurózóna jegybankjainak közreműködésével még hétfőn ismét interveniált, becslések szerint mintegy egymilliárd dollárt adott el euró ellenében. A reggeli kávé mellé felszolgált negyedórás akció hatása nem tartott sokáig, az euró dollárárfolyama csak átmenetileg lendült fel a korábbi 0,863-ról 0,873-ra, és a nap végén már 0,86 dollár alatt járt. Az ECB az intervenciót, amelyet a G–7 országok szeptember 23-i közös nyilatkozatával összhangban lévőnek nevezett, azzal indokolta, hogy az euró gyengesége veszélyezteti a térség árstabilitását, nincs összhangban a fundamentális tényezőkkel és kedvezőtlen a világ gazdaságára nézve. A beavatkozás hatását gyengítette, hogy miközben azt az eurózóna pénzügyminiszterei teljes támogatásukról biztosították, az amerikai pénzügyminiszter kiállt saját erősdollár-politikája mellett.
Az amerikai elnökválasztásról sorra nyilvánosságra hozott részadatok a kedd éjszakai és szerda hajnali távol-keleti kereskedési időben eddig még nem tapasztalt mértékben mozgatták az euró/dollár piacot, jócskán háttérbe szorítva az utóbbi időben egyébként is visszafogott dollár/jen kereskedést is. A Gore győzelmére utaló részeredmények a kurzust 0,869-re lendítették, míg a Bush felülkerekedésére utaló adatok az eurót 0,86 dollár alá nyomták. A Bush győzelmét jelző, előzetes végeredménynek látszó adatok nyilvánosságra hozását követően a jegyzés egészen 0,8517-re esett, ugyanis a feltételezések szerint a texasi kormányzó még inkább elkötelezett az erős dollár politikája mellett. Ráadásul gazdasági főtanácsadója – aki a pénzügyminiszteri poszt hipotetikus várományosa – állítólag nem híve a devizapiaci intervencióknak.
Csütörtökön is az euróeladók dominálták a piacot, mert a Fehér Ház kulcsát jelentő floridai szavazatok újraszámlálásáról közölt adatok azt mutatták, hogy Bush megtartotta elektronmikroszkopikus előnyét. Ekkor lépett piacra ismét az ECB, a beavatkozást ezúttal az euró árfolyamának a világ gazdaságára gyakorolt kedvezőtlen hatásával indokolva. Az ECB azt is közölte, hogy a dollár mellett jent is adott el euró ellenében, míg az amerikai pénzügyminiszter újból leszögezte, hogy az erős dollár nemzeti érdek.
A jegyzés mindenesetre 0,8525-ről az első körben 0,8625-re lendült fel, majd 0,856-ra esett vissza, azt követően azonban – az euró/jen 93-as szintet elérő kurzusához hasonlóan – emelkedő pályára állt. Ez legalábbis részben annak is betudható volt, hogy az elnökválasztás végeredményét az akkor nagy valószínűséggel feltételezett óvások és bírósági keresetek tömkelege miatt jótékony homály fedte. A pénteki kereskedést már befolyásolta az intervenciótól való félelem is, ami annak fényében különösen érthető volt, hogy az ECB egy héttel korábban szintén a szűkebb hét végi likviditást használta ki a beavatkozásra és a G–7 szeptember 22-i akciója szintén péntekre esett.
A múlt héten mindenesetre a fundamentális tényezőkben legelszántabban hívők sem állíthatták komolyan, hogy a racionalitás uralta volna az euró/dollár és az euró/jen kereskedésre koncentráló devizapiacot. Az ECB jól kihasználta az amerikai káoszt és egyúttal az is nyilvánvalóvá vált, hogy – bár ezt a bank több vezetője cáfolta – valamilyen rugalmasan értelmezett minimális célárfolyamot határoztak meg, amelyet a bank egyedül is képes megvédeni. Az is igen valószínűnek tűnik, hogy a bank hosszú állóháborúra rendezkedett be és viszonylag kis összegekkel kívánja egyértelművé tenni piaci jelenlétét.
Technikai szempontból továbbra sem lehet azonban addig az euró/dollár trendfordulójáról beszélni, amíg a jegyzés nem töri át felfelé meggyőzően a jelenleg 0,894 körül húzódó száznapos mozgóátlagot. Ez utóbbi most már szinte egybeesik a tavaly októberi és a 2000. júniusi helyi maximumokra illesztett hosszú távú trendvonallal.
B. P. A.
