A világ nyersacél-kibocsátása januárban 94,7 millió tonna volt, ami öt százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál – derül ki a 61 országot vizsgáló Nemzetközi Vas- és Acélintézet (IISI) adataiból. A legkomolyabb növekedést – mint már hónapok óta – Kína produkálta 20,7 százalékkal (30,3 millió tonna össztermeléssel), a második helyezett India lett 17,8 százalékos bővüléssel (3,6 millió tonna). A teljes ázsiai régió januári teljesítménye 48,7 millió tonnát tett ki, ez 11,9 százalékkal több a 2005. januári adatnál.
A komolyabb gyártók közül Oroszország 5,4 millió tonna, Ukrajna pedig 3,3 millió tonna nyersacélt termelt: az előbbi stagnálást mutat, míg utóbbi 1,2 százalékos csökkenést a tavaly év elejihez képest. A FÁK-országok teljes termelése 9,5 millió tonna nyersacél volt januárban.
Az uniós tagországokban a helyzet ilyen szempontból némileg rosszabb: 5,8 százalékkal visszaesett a nyersacéltermelés. A legnagyobb termelők, Németország, Olaszország és Franciaország mind kevesebb acélt állítottak elő, az Egyesült Királyságban viszont 1,5 százalékkal nőtt a termelés év/év alapon. Az EU–25-ök 15,7 millió tonna nyersacélt termeltek januárban, szemben a 2005. decemberi 15,9 millió tonnával. Észak-Amerika viszont növelte kibocsátását, a decemberi 10,5 millió tonnáról az elmúlt hónapra 10,9 millió tonnára. Ezen belül a legnagyobb gyártó természetesen az Egyesült Államok, amely a decemberi 7,8 millió tonna után januárban 8,2 millió tonna nyersacélt állított elő.
A jelentés által említett globális mennyiség nem nevezhető kiemelkedőnek, ugyanis tavaly a januári teljesítmény több alkalommal is meghaladta ezt a szintet – nyilatkozta lapunknak Sófalviné Barsi Judit, a Dunaferr Rt. marketingigazgatója. Az is igaz, hogy a január rendszerint elég gyenge hónap az acéliparban, ennek tükrében a 2006. januári termelés számottevőnek mondható. Egy-egy hónap adataiból nem célszerű messzemenő következtetéseket levonni, abban az esetben viszont, ha a kínai termelés idei várt növekedését és a piac alakulását vesszük alapul, már messzebbre tekinthetünk. Az ázsiai ország termelésének növekedése – elemzések szerint – várhatóan lefékeződik a megelőző évhez képest, de még így is 10 százalék fölött lesz. Ha a kínai acélfelhasználás kisebb mértékben nő, mint a gyártás, a felesleges árualap egy része az európai piacokra áramlik és lenyomhatja az árakat. Kedvező jel az európai acélpiacon, hogy a kínai termékek egyelőre nem jelennek meg olyan mennyiségben Európában, mint a prognózisok jelezték, s határozottan érzékelhető az acélfelhasználás erősödése is. A korábban várt árstagnálás, illetve -esés helyett már most úgy tűnik, hogy a gyártók – a lapostermékek esetében – a második negyedévben áremelést tudnak végrehajtani.
Bakonyi Attila