Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Tavaly a szezon elején a biokultúrák iránti érdeklődés jelentős növekedését regisztrálta a Biokultúra Egyesület (BKE). A vetésterület a megelőző évi közel 40 ezer hektárról csaknem 50 ezer hektárra bővült, a kedvezőtlen időjárás miatt azonban a termés a legtöbb területen végül is elmaradt a várttól. Ez elsősorban a hazai boltok ellátásában okozott nehézségeket, mivel a termelők - a magas külpiaci árak csábításának engedve - szinte a teljes árualapjukat exportálták.
Hasonló helyzettel idén várhatóan nem kell számolni, ugyanis a vetésterület ismét és még nagyobb mértékben, 30-40 százalékkal növekszik, s egyelőre a időjárás is kedvezően alakul. Frühwald Ferenc úgy véli, még ennél is gyorsabb lenne az ágazat térnyerése, ha a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium idén elindította volna az ígért területalapú támogatási rendszert.
A belföldi fogyasztás előreláthatóan ugyancsak növekszik, noha egyelőre változatlanul marginális marad. Számottevő változásra csupán akkor lehet számítani, ha a bio- és a hagyományos termékek ára közötti különbség csökkenni fog, továbbá a nagy bevásárlóközpontok kínálatában is megjelennek a vegyszerek nélkül termesztett növények. (A gyümölcsök esetében a biotermékek felára gyakorta eléri a 150 százalékot.) Frühwald szerint a termelők között az elmúlt hetekben olyan hírek kaptak szárnyra, amelyek szerint a Tesco a kelet-közép-európai üzleteiben is súlyt helyez majd a biotermékek forgalmazására.
Az exportárak tavalyi emelkedése miatt a belföldi piacon drágultak a biotermékek. Az árak csökkenésére idén sincs kilátás, bár a vetésterület növekedése elméletileg ebbe az irányba hat. A külpiaci kereslet változatlanul élénk, sőt a nyugat-európai vevők az év elején is meglehetősen bőkezűek voltak az árakat illetően. Míg tavaly például Németországban az étkezési biobúza tonnájáért 340-350 márkát fizettek, idén már 350-380 márka közötti áron kötött szerződésekről vannak hírek.
Az ágazatnak azonban a jelenlegi kedvező külpiaci értékesítési lehetőségek mellett is „résen kell lennie”, mivel Kínából és Argentínából egyre nagyobb mennyiségű áru érkezik az Európai Unióba, szinte dömpingáron. Így fennáll annak a veszélye, hogy a magyar szállítók új üzleti kapcsolatokat csak nagyon nehezen, esetleg egyáltalán nem tudnak majd kiépíteni.
Á. A.
